Felhívom újvidéki ismerősömet. Stílusos publicista, most nemzedéki regényen dolgozik. József jövőre lesz hetven. Kérdem, hogy s mint van? Megvan. Csak az önkéntes karanténnal nincs kibékülve. Azért még – ha otthonról is – dolgozik.
Érdeklődöm a délvidéki magyar településeken átgázoló menekültáradatról. Újvidék nem érintett, mondja, de a Bánát északi részén tragikus a helyzet. Karantén, temetés, tragédia – hideg és még hidegebb napok, villan belém a Délvidék hetvenhat évvel ezelőtti magyar kálváriája.
Tito partizánjai és a hozzájuk csapódó irreguláris szerb erők 1944 októbere és 1945 tavasza között – a jelenlegi becslések szerint – legalább harmincezer magyar férfival, nővel, gyermekkel végeztek vadállati kegyetlenséggel a Bácskában. A bosszúhadjárat egyik okát az 1942. januári – a Cseres Tibor regénye és a belőle készült film címe okán Hideg napokként ismert – események szolgáltatták.
Akkor a magyar katonaságot és lakosságot ért irreguláris csetniktámadásokra válaszul Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagy és néhány társa önhatalmú katonai razziája összesen több mint háromezer bűnöző, partizán, kommunista és ártatlan szerb és zsidó polgári személy (köztük nők, gyerekek, öregek) meggyilkolásával végződött Újvidéken. Magyarországon 1943-ban felelősségre vonták az atrocitásokban részt vett honvéd- és csendőrtiszteket. A fő felelősöket halálra ítélték. A kivégzés elől az elítéltek egy része Németországba szökött. A háborút követően mindőjüket kiadták Jugoszláviának, ahol háborús bűnösként kivégezték őket.
Cseres Tibor a Hideg napok megjelenése, 1964 óta hiába várta szerb részről az általuk elkövetett tömeges népirtás feldolgozását. Gyötrődését fokozta, hogy a regényéből készült hasonló című filmet az 1966-os Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál zsűrije fődíjjal jutalmazta. Mi több, a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének díját is elnyerte. Ország-világ előtt közismertté vált az újvidéki felelősségünk. „Kezdettől fogva reménykedtem, hogy az énáltalam szégyenkezve megírandó, megírt három kegyetlen nap felmutatása után akad lelkiismeretes szerb író, aki az 1944-es bácskai 45 nap véres bűneit műalkotásban megbánja népe nevében. Erre a bűnvallomásra azonban évtizedeken át hiába vártam, vártunk.” Ebbe Cseres belebetegedett. Ám még halála előtt másfél évvel, 1991-ben sikerült megjelentetnie a Vérbosszú Bácskában című könyvét a még hidegebb napokról – jelentősebb nemzetközi visszhang nélkül.
József jó fél évtizeddel az események után született Újvidéken. Negyvenévesként élte meg a felbomló Jugoszláviában kitört véres testvérháborút, amely százezernél is több áldozatot követelt. A délszláv háború a magyarokat sem kímélte.
