Valóságos aknamezőn érezhetjük magunkat mostanában, valahányszor a nőiségről és az anyaságról, a családról, ne adj’ isten a férfi- és a női nemhez kötődő szerepekről merészelünk beszélni. Elég egyetlen rossz mozdulat, óvatlan lépés, és máris vicsorgó látszatforradalmárok gyűlnek körénk, hogy aztán szigorú mantrájukkal győzködjenek bennünket arról, mit is jelent valójában nőnek lenni.

Minél rosszabb a magyarnak, annál jobb az ellenzéknek
Nem a baloldal egyszeri és elszigetelt ügyeként értelmezendő az, amit a tiszás Kollár Kinga az Európai Parlamentben előadott.