Párizsból szeretettel

Immár a kormánynál is kisebb visszaesésre számítanak idén a párizsi székhelyű OECD szakértői.

Párizs, 2018. május 30. José Angel Gurria, a Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet, az OECD fõtitkára szervezetének párizsi miniszteri értekezletén 2018. május 30-án. (MTI/EPA/Etienne Laurent) Fotó: ETIENNE LAURENT

Két szép hírrel is megörvendeztette Magyarországot a napokban a világ legfejlettebb gazdaságait tömörítő OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet): immár a kormánynál is kisebb visszaesésre számítanak idén a párizsi székhelyű intézmény szakértői, valamint a Revenue Statistics című kiadványuk szerint tavaly a mintegy negyven tagország közül Magyarországon volt a legnagyobb mértékű adócsökkentés. Aki esetleg a mindennapokban nem foglalkozik közgazdaságtannal, csak legyint, íme, egy újabb nemzetközi elismerés, amelynek pozitív kicsengése van, bezsebelheti a kormány. Csakhogy egy OECD-jelentés mindig több egy szimpla, globális bizonyítványnál.

Hogy miért? Ismerkedjünk meg az OECD-sztorival! Az OECD 1961-ben jött létre az OEEC (Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet) jogutódjaként, amelyet 1948-ban a Marshall-segély kezelésére, irányítására és a háború utáni európai gazdasági konszolidáció elősegítésére hoztak létre. Köztudomású, hogy ebből a projektből – finoman szólva – szovjet nyomásra kimaradtunk. Ugyanakkor az európai újjáépítés lezárultával, 1961-ben a szervezet átalakult és kibővült az Egyesült Államokkal, valamint Kanadával.

Jelenleg 37 ország – köztük Magyarország – az OECD tagja. A szervezethez legutóbb Kolumbia csatlakozott, s megkezdődtek a tárgyalások Costa Ricával, valamint vizsgálják Argentína, Brazília, Peru, Horvátország, Románia és Bulgária csatlakozási kérelmét.

Mint említettem, az OECD székhelye Párizs. Jelentőségét elsősorban az adja, hogy a fejlett piacgazdaságú országokat tömörítő intézmény a tagországok legfontosabb gazdaságpolitikai szakmai fóruma. Prognózisairól annyit, hogy az elemző-kutató bázis sajátos tudásával, a világgazdasági folyamatok rendszeres elemzésével és a szakpolitikai irányok kijelölésével segíti a tagállamok nemzeti gazdaságpolitikájának formálását és megújítását, szükség esetén új típusú válaszok kialakítását.

Miközben sem pénzforrásai, sem nemzetek feletti jogköre nincs, addig döntéseit konszenzussal hozza, de semmilyen szankcionálási joga nincs. Az OECD céljai között szerepel a fenntartható gazdasági növekedés, a magas szintű foglalkoztatottság és a szabadkereskedelem, valamint a tőkemozgás előmozdítása, az életszínvonal növelése, valamint a pénzügyi stabilitás megőrzése, és mindezeken keresztül a nemzetközi gazdasági kapcsolatok erősítése.

Az OECD nyomon követi tagállamainak gazdaságpolitikáját, elemzi és ajánlásokat fogalmaz meg számukra a többi tagállam bevonásával.

Hazánk a rendszerváltoztatást követően, 1991-ben létesített kapcsolatot a szervezettel, Lengyelországgal és – akkor még – Csehszlovákiával egyidejűleg a Partnerek az átmenetben című program részeként. A piacgazdaság kereteit biztosító új jogszabályok, törvények megalkotásánál az OECD olyan szakmai-technikai segítséget nyújtott, amely lehetővé tette, hogy a tagországokban felhalmozódott ismeretanyag a lehető legjobban hasznosuljon a magyar jogalkotási folyamatban.

Egyébként hazánk 1996. május 7-én vált hivatalosan is az OECD rendes tagjává. A fentiekből talán kitűnik, hogy az egyik legkomolyabban vehető nemzetközi intézményről van szó, amelytől természetesen kaptunk már hideget és meleget is, előrejelzései azonban objektívek, globális jellege miatt pedig szó sem lehet kincstári optimizmusról.

A bevezetőben említett, magyarországi moderált gazdasági visszaesés röviden annak tudható be, hogy a kormány intézkedéseivel olyan ágazatoknak segít, ezáltal átcsoportosítva az éves magyar gazdasági teljesítmény (GDP) húsz százalékát, amelyek padlót fogtak a koronavírus okozta sokk miatt. Olyan nagyságrendű költségvetési fűtésről beszélhetünk, amekkorára hazánkban még nem volt példa. A beavatkozásnak köszönhetően így nem nyolc-kilenc vagy tíz százalékkal zuhanunk be 2020-ban, hanem jóval kisebb lesz a mínusz a GDP terén.

Ugyancsak biztató, hogy eközben pont az OECD-felmérésből derül ki, hogy Magyarországon volt a legnagyobb mértékű az adóteher-csökkentés, így kvázi mintaállammá válhattunk ezen a téren. Nem pusztán a nemzetközi versenyben, hanem az Európai Unió más tagállamaival összehasonlítva is.

További jó hír, hogy a kormány adócsökkentési politikája a koronavírus-válságban is folytatódik, az állam csak eddig mintegy 400 milliárd forintnyi közteherről mondott le a vállalkozások és a lakosság javára. Magyarán a kormány ebben a válsághelyzetben sem megszorításokkal és adóemelésekkel él. Pont fordítva. Éppen azért, hogy mire megérkezik a vakcina és újraindul a világgazdaság, a magyar vállalkozások növekedésre kész, versenyképes állapotban legyenek.

Az OECD egyébként már több országjelentésben is elismerte a Magyarország által elért gazdasági eredményeket. A többi között az utóbbi években elért gazdasági növekedést, az államadósság csökkenését, a külső sérülékenység mérséklését, a munkahelyek emelkedő számát.

Úgyhogy megéri vigyázó szemünket Párizsra vetni.

A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese