Az OECD nyomon követi tagállamainak gazdaságpolitikáját, elemzi és ajánlásokat fogalmaz meg számukra a többi tagállam bevonásával.
Hazánk a rendszerváltoztatást követően, 1991-ben létesített kapcsolatot a szervezettel, Lengyelországgal és – akkor még – Csehszlovákiával egyidejűleg a Partnerek az átmenetben című program részeként. A piacgazdaság kereteit biztosító új jogszabályok, törvények megalkotásánál az OECD olyan szakmai-technikai segítséget nyújtott, amely lehetővé tette, hogy a tagországokban felhalmozódott ismeretanyag a lehető legjobban hasznosuljon a magyar jogalkotási folyamatban.
Egyébként hazánk 1996. május 7-én vált hivatalosan is az OECD rendes tagjává. A fentiekből talán kitűnik, hogy az egyik legkomolyabban vehető nemzetközi intézményről van szó, amelytől természetesen kaptunk már hideget és meleget is, előrejelzései azonban objektívek, globális jellege miatt pedig szó sem lehet kincstári optimizmusról.
A bevezetőben említett, magyarországi moderált gazdasági visszaesés röviden annak tudható be, hogy a kormány intézkedéseivel olyan ágazatoknak segít, ezáltal átcsoportosítva az éves magyar gazdasági teljesítmény (GDP) húsz százalékát, amelyek padlót fogtak a koronavírus okozta sokk miatt. Olyan nagyságrendű költségvetési fűtésről beszélhetünk, amekkorára hazánkban még nem volt példa. A beavatkozásnak köszönhetően így nem nyolc-kilenc vagy tíz százalékkal zuhanunk be 2020-ban, hanem jóval kisebb lesz a mínusz a GDP terén.
Ugyancsak biztató, hogy eközben pont az OECD-felmérésből derül ki, hogy Magyarországon volt a legnagyobb mértékű az adóteher-csökkentés, így kvázi mintaállammá válhattunk ezen a téren. Nem pusztán a nemzetközi versenyben, hanem az Európai Unió más tagállamaival összehasonlítva is.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!