A balliberálisok nyelvpusztítása

A dekadens nyugati világban egyre inkább bebizonyosodik, hogy a jólétükben megzavarodott balliberálisok egyre több hülyeséget találnak ki.

Bécs, 2017. június 18. Résztvevők a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzszexuálisok közösségének (LGBT) felvonulásán, Bécsben 2017. június 17-én. (MTI/EPA/Lisi Niesner) Fotó: LISI NIESNER Forrás: MTI/EPA/Lisi NiesneR

Beteg ez a világ! Legalábbis az a része, ahol a nap lemegy. A dekadens nyugati világban egyre inkább bebizonyosodik, hogy a jólétükben megzavarodott balliberálisok egyre több hülyeséget találnak ki, újabb és újabb dolgok ellen tiltakoznak, követelik erőszakkal a nekik nem tetsző elnevezések megváltoztatását.

A nyelv- és hagyományromboló baloldal (a továbbiak­ban romboldal) az úgynevezett politikai korrektség gyengeelméjű égisze alatt újabban a vélelmezett rasszizmus ellen orwelli nyelvrendőrségként is fellép, és nyakra-főre irtja ki az ősrégi elnevezéseket, kifejezéseket és fogalmakat. Gyökerestül ki akarják pusztítani a történelmi hagyományokon alapuló nyelvi szokásokból azokat a szavakat, amelyeket ők – mint a szellemi és erkölcsi felsőbbrendűség önjelölt védelmezői – károsnak, sértőnek, kirekesztőnek, rasszistának tartanak. George Orwell a totalitarizmus hazugságnyelvét 1984 című könyvében újbeszélnek nevezte, a mai romboldal ahhoz hasonló nyelvcsökevényei ma már úgy terjednek, mint egy öldöklő vírus.

Ez a dicstelen nyelvpusztítás már jó pár éve folyik német nyelvterületen is minden olyan elnevezés ellen, amelyben a mórokat (Mohren) említik. A mór szó a latin maurus (sötét bőrű) szóból származik, és eredetileg a Mauritániából, később általában az Afrikából származó emberek ábrázolására évszázadok óta használatos. A középkorban a jó minőséget és megbízhatóságot jelölték vele. De a mai píszí árnyékbokszban a romboldal képviselői habcsókok, patikák, utcák elnevezései ellen háborúznak. Nézzünk meg pár példát!

A nálunk néger- vagy habcsóknak nevezett, egy ostyaszeleten csokoládébevonattal ellátott tojáshabot németül Mohrenkopfnak hívják. A balliberális kultúrharcosok ebben borzalmas diszkriminációt látnak – esetleg kannibalizmusra utaló jeleket is –, mert szerintük a fehér ember ne egyen élvezettel a feketék fejére emlékeztető nyalánkságot. Ezért megtámadtak több ilyen és hasonló édességet gyártót, többek között a németországi Storck céget, amely Johannes Dickmann iserlohi cukrász 1953-ban feltalált népszerű csokis habkupacait forgalmazza. A baloldali médiában rájuk gyakorolt nyomás hatására és a forgalomvesztéstől való félelmükben a termékeiket átkeresztelték Dickmann-habcsókokra.

Hála Istennek, vannak még olyan józan és kitartó cégvezetők is, akik ellenállnak ennek az őrületnek. A ma már a Stoll­werck cég tulajdonában lévő, 1852-ben a berlini Friedrich­strassén alapított, a keleti luxust mímelő dekorációval díszített Sarotti (Sarotti.de) cukrászda 1872-ben átköltözött a Mohrenstrasséra. Ekkor lett a kis mór a jelképük, majd 1918-tól a tálcát tartó három mór kisfiú a márkajelük. Ezt tették fel a három különböző finom pralinét tartalmazó díszdobo­zaikra. A dobozokon a mai napig láthatók a kis mórok. A Stoll­werk cég a rasszista vádakra a Der Westen című lapnak adott nyilatkozatában hangsúlyozta: „Véleményünk szerint semmi ok sincs arra, hogy a Sarotti márkát ilyen megkérdőjelezhető módon értelmezzék.”

Hasonló habos finomságot gyárt a svájci Waltenschwilben Robert Dubler cége (mohrenkopf.com). Őt is megtámadta egy „A rasszista édességek elleni bizottság” elnevezésű liberális gittegylet, mert nem volt hajlandó megváltoztatni csokoládés habcsókjainak nevét. Annak ellenére sem, hogy a Migros szövetkezeti áruházláncnak a balliberális többségű Zürichben található fiókja kilistázta termékeit a polcokról.

Mivel forgalmának fele direkteladásból származik, Dubler a várható forgalomcsökkenés ellenére is hű maradt elveihez, és nem hagyta magát zsarolni: „Nem vagyok hajlandó nevet változtatni azért, hogy páran jobban aludjanak” – nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak. A zürichi Migros kétszínűségére jó ellenpélda, hogy a baseli Migros szövetkezet viszont továbbra is árulja az Othmar Richterich AG hasonló habcsókos termékeit, írja az NZZ. Itt meg kell említeni, hogy a habcsókokra a francia nyelvű piacokon korábban használt tête de nègre (négerfej) elnevezés már régóta tabunak számít.

A romboldal több évszázados hagyományokat, szokásokat, elnevezéseket, szobrokat, márkaneveket és -jeleket támad meg, folytat eszement háborút minden megszokott elnevezés ellen. Ez olyan, mint a német nácik könyvégetései vagy az olasz fasiszták erőszakos olaszosítása Dél-Tirolban. A nemzetiszocializmus és a kommunizmus diktatúrái vagy a mai balliberális rombolók semmiben sem különböznek egymástól, mert mindannyian támadták/támadják a nyelveket, és saját ideológiájuk fogalmait akarják ráerőszakolni a többségi társadalomra.

Csoda, hogy a németek a jogosítványt (Führerschein) még nem akarták átnevezni, mert az a vezető (Führer) szócskát tartalmazza. De még ez is előfordulhat.

A végén még a kéményseprőket is rasszistának nevezik majd, mert feketébe öltöznek! Már csak az hiányzik, hogy a magyarországi romboldal nekiessen a torok kéményseprőjének, a Negro cukorkánknak!

A szerző újságíró, München