„Az unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul” – ezzel a szépen csengő, ámde üres szólammal kezdődik az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke. Ezek volnának tehát a sokat hivatkozott európai alapértékek, közöttük a kisebbségi jogok védelme, amelyek elvileg az unió szegletköveit képezik, és amelyekre hivatkozással oly sokszor kioktatnak bennünket.
Ez utóbbi uniós alapértéknek, a kisebbségi jogok védelmének kívánt érvényt szerezni a Minority SafePack nevű európai polgári kezdeményezéssel az őshonos nemzetiségeket képviselő érdekvédelmi szervezet, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója. 2018 tavaszán sokan jártuk az utcákat és gyűjtöttük az aláírásokat a petícióhoz, amit végül az előírtnál is többen, 1,1 millióan támogattak az uniós országok területéről. Ez a kezdeményezés arra irányult, hogy az uniós szervek fogadjanak el általános érvényű kisebbségvédelmi csomagot a nemzeti, nyelvi közösségek jogainak szavatolása érdekében. Nem meglepő, hogy a legtöbb aláírás Magyarországról, Romániából és Szlovákiából érkezett, hiszen a Minority SafePack magyar nemzeti ügy is volt: azt remélhették az aláírók, hogy az EU végre nem nézi tovább tétlenül azt, hogy a külhoni magyarok országuk másodrendű állampolgárai.
Nem így történt. Az Európai Bizottság múlt pénteki döntése értelmében nem lesz uniós nemzeti kisebbségvédelmi politika, az 1,1 millió aláírás pedig mehet a szemeteskosárba. Az egykoron a tagállamok közös akaratából felállított, de évtizedek óta önálló életet élő uniós csúcsszerv azzal magyarázza a kezdeményezés elutasítását, hogy „bár a kisebbségekhez tartozó személyek jogai az európai uniós alapértékek közé tartoznak, az EU-nak nincs jogalkotási hatásköre a nemzeti kisebbségek védelmében”.
A nemzetiségi jogok védelmezése tehát nagyon fontos, de fájdalom, ez tagállami hatáskör, az EU sajnos nem tehet semmit.