A szokatlan állapot egyébként is új helyzeteket teremt. A kakas például – mint említettem – rájött, hogy megfelelő domb híján a hálószoba ablakpárkányára telepedve is kiválóan áttekintheti a terepet, onnan is lehet harsányan kukorékolni pirkadatkor. Sőt onnan az igazi. El lehet képzelni az odabent szunyókálók riadalmát… A tyúkok is egyfolytában ötletelnek. A kendermagos például újabban egyenesen a bejárati ajtónál lévő bevásárlókosárba tojik, persze úgy, hogy az attrakciója végén harsány kotkodácsolással hozza a környék tudomására a sikerét. Az egyik kacsa ennél is továbbment. Valahogy áttotyogott a szomszéd néni elvadult kertjébe, s most ott, a dermesztő hideg közepette nekiállt költeni. Ész megáll.
Az élet viszont – koronavírus ide vagy oda – nem áll meg. Ellenkezőleg. A világ a maga leleményei által él, mert így van ez kitalálva. És jól van kitalálva. És ha a buta tyúk föltalálja magát, a nagyratörő embernek is boldogulnia kell. De legalábbis nem szegheti kedvét ez a mostani, hatóságilag zabolázott világ. Mi, „vidékiek” egész biztosan nem megyünk tüntetni, háborogni a kijárási korlátozások ellen, mint sok helyütt a nagyvárosokban. Nem is jutna rá időnk – szeretteinket gardírozzuk, tojásfészkeket keresünk, néha alkalmi csirkefogónak állunk. S miközben a járvány végét, a tavaszt várjuk, azon vesszük észre magunkat, hogy újra fölfedeztük a világot. Mintha egyenesen Rousseau szólt volna hozzánk: Vissza a természethez!
Itt most kiteszem a pontot, megyek tojást gyűjteni. Az elült kacsát is meglesem.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!