Vége a szétlopott taorendszernek

A károgóknak megint nem lett igazuk: nem a kultúrát véreztették ki, hanem a kultúra nevében bűnöző csalókat.

Azt pedig tényleg tudjuk be a művészek szemellenzős tulajdonságának, hogy nem zavarta őket a hatalmas kocsik, a méregdrága öltönyök látványa és a medencés paloták híre. Megdolgozott érte – gondolhatták –, ilyen ügyes ez a Józsi, mindig is okos srác volt, és hát csak le- és megszervez havi négy fellépést, és ki is fizeti korrektül azt a 150 ezer forintot. Arról pedig nem tudtak, hogy amúgy abban a hónapban a neveikkel nem négy, hanem mondjuk hetven előadást jelentettek be, és a mindig kedves Józsi a harmadik BMW terepjáróját veszi a kamuelőadások után kapott taóból.

Merthogy rengeteg esetben ez vagy hasonló történt.

Akkora okosság volt az ilyen taós trükkökkel százmilliókat termelő előadásokban, hogy egy egész iparág szerveződött a vattázott, sok esetben pedig meg sem tartott fellépések szervezésére. Igazi nagypályások is bekapcsolódtak a bődületes haszonnal kecsegtető buliba.

A G7 írta meg, hogy többek között Magyarország leggazdagabb embere, a tatár származású Ruszlan Rahimkulov is rárepült az üzletre. Ebből azért sejthető, hogy nem aprópénzek voltak a földön hagyva, azokért ilyen nagy embereknek zsenánt lehajolni. Az ismert üzletember is olyan szervezeteket működtetett, amelyek olyan kollaborációk után igényeltek állami támogatást, amelyekben a külföldi partnerek szerint nem is vettek részt. Ahogyan Megyeri László is, akinek a nevéhez az egész taorendszer kitalálása fűződik.

A szocialista kormány utolsó évében bevezetett társasági adó kiötlője a G7 írása szerint szintén szakmányban szervezett olyan külföldi turnékat, amelyek olyan külföldi együttműködések után igényeltek állami támogatást, amelyekben a külföldi társak szerint magyar részről senki sem vett részt. Kevéssé ismert tény, hogy amelyik produkcióban akár csak egyetlenegy magyar fellépő is volt, az a már megszüntetett rendszer szerint koprodukciónak számított, így vissza lehetett igényelni a jegybevétel nyolcvan százalékát. Azonban rengeteg esetben derült ki utólag, hogy az előadásoknak csak egy egészen kis része valósult meg.

Táncos berkekben pedig a legrosszabb híre az Experidance-nek volt, régóta suttogták, hogy a társulat körül valami nagyon nincs rendben a taopénzek visszaigénylésével. Sőt úgy hírlik, az együttes gyanús külföldi fellépései verték ki igazán a biztosítékot a minisztériumban, és az évi több száz előadás utáni visszaigénylések miatt született meg a végső döntés a kulturális tao visszavonásáról.

Idézet következik a G7 cikkéből:

„Miután maximálták az évente adható tao­támogatást 1,5 milliárd forintban, az Experidance ezt úgy kerülte meg, hogy innentől kezdve két cég működtette a táncegyüttest. Az így létrehozott Globe Production szintén szerepel a 25-ös listán. Ezeken kívül szintén Román Sándor és Vona Tibor tulajdonába tartozik a Tálentum Művészeti Alap, amelynek 2018-ban 1,9 milliárd forintos forgalma volt.

A három szervezetnek 2017-ben több mint ötmilliárd forint volt a bevétele, 2019-ben viszont a 120 milliót sem érte el. Az Állami Számvevőszék tavaly készített egy jelentést, amelyben a Globe Production gazdálkodását is vizsgálta. Ez alapján a cég nem szabályszerűen számolta el a taotámogatás felhasználását. A vizsgálat szerint felmerül annak a gyanúja, hogy a Globe Production a taotámogatást a jóváhagyott céltól eltérően használta fel, és »ezért a központi költségvetésnek vagyoni hátránya keletkezett«. A Rivalda Stúdió, a Globe Production és a Talentum több mint 15 milliárd forint közpénzt kapott.”

Tizenötmilliárd. Az körülbelül annyi, mint az Operaház éves támogatása Erkel színházastul Eiffel-csarnokosig, kétszáz zenésszel, 130 balettművésszel, varrodával, díszlet- és kellékmunkásokkal, segédszínészekkel, énekkarral, satöbbivel. Összesen több mint ezer alkalmazottal. A dolog a tao megszűnésével válik igazán érdekessé, hiszen a sok-sok mil­liárdot termelő, csalásszagot árasztó vállalkozásoknak a következő évben már szinte alig voltak fellépéseik, és így értelemszerűen a bevéte­leik is a tizedére apadtak.

Csak hogy egy példát mondjunk; a Hivatásos Ír Sztepp Táncművészek Egyesületét, amelynek 2017-es 810 millió forintos árbevétele tavaly ennek a 0,04 százalékára, 355 ezer forintra csökkent, de a többi vállalkozással is szinte pontosan ugyanez történt. A valódi, ellenőrizhető színházi produkciókat, előadásokat műsorra tűző teátrumokkal, mint például a Centrállal, az Átriummal vagy a Játékszínnel azonban nem történt hasonló.

Mindhárom színház túlélte a kulturális tao megszűnését, most is játszanak, sőt évről évre egyre nagyobb nyereséget könyvelhetnek el. Persze lehet arról vitatkozni, hogy még idejében, esetleg túl későn szüntették meg a sorozatos csalásokat lehetővé tevő kulturális taót, de arra már nem érdemes szót vesztegetni, hogy végül jó döntés született.

És a károgóknak megint nem lett igazuk: nem a kultúrát véreztették ki, hanem a kultúra nevében bűnöző csalókat.