Érző lények és karmapontok, avagy fókuszban az állatvédelem

Magyarország miniszterelnöke vizslát villantott. Ezt most nem csupán a dupla alliteráció miatt írom, a felét amúgy is a Mandinertől loptam. Inkább azért, mert az, hogy ezáltal kiderült, Orbán Viktor vizslát tart, kimondottan üdítő hír ezekben a járvány verte időkben. Persze a legkeményebb fóbiások nyilván erre is rákattannak majd, miért pont vizslát, pláne magyart meg ilyenek, de aztán ez is elmúlik.

Egyébként az, hogy a kutya a miniszterelnök családjában nem csupán egy állat, hanem a közösség megbecsült tagja, egy Facebook-videóból derült ki, annak kapcsán, hogy a kormányfő is kitöltötte azt a kabinet által indított online kérdőívet, ami az állatvédelem kapcsán tizenhárom kérdést fogalmaz meg a lakosságnak. Amiben szintén nincs semmi kivetnivaló, sőt. Éppen eljött az ideje és üdvözlendő. Reménykeltő az is, hogy ebben a kérdésben talán könnyebben ki- és beönthető végre valami közös nemzeti és emberi alap, mint bármi másban. Talán, mondom, mert már a járványügyi intézkedések kapcsán is ezt hittem, aztán meg nem hittem a szememnek és a fülemnek.

De esetleg abban egyetérthetünk, hogy épelméjű ember nemcsak embertársát nem kínozza, de az állatokat sem. Az állatvédelmet ugyanis az egyszerűség kedvéért definiálhatjuk úgy is, mint az állatok oktalan kínzásának, elpusztításának megakadályozását, megfelelő tartásuk és kíméletük biztosítását. Legyen szó házi kedvencről, úgynevezett haszonállatról vagy vadról. Vannak, akik ennél tovább is mennek, és növényi étrenden élnek, mert szerintük az állatok leölése sem helyes cselekedet. Hiszen érző lények.

Az a coming out jön most, hogy magam eszem húst. De minden tiszteletem azoké, akik meg nem. Az a minimum, hogy legalább nem viccelődöm velük és rajtuk. Buddhista embertársaim (akiket szintén tisztelek, és néha kissé irigylem is őket) gondolkodásában az állatok is érző lények (az van, hogy alighanem a növények is, de ezt most ne fokozzuk), és ők is rendelkeznek Buddha-természettel, ami miatt képesek lehetnek a megvilágosodásra is. Egyes, a reinkarnációról szóló tanítások szerint az emberek a következő életükben akár állatként is újjászülethetnek. Buddha azt tanította, hogy az éppen most az állati birodalomban élő érző lények előző életeinkben voltak már szüleink és gyermekeink, testvéreink, barátaink és ellenségeink, ezért aztán nem lehet különbséget tenni az emberekre és az állatokra vonatkozó szabályok között.

Ezt például én már képtelen vagyok megugrani, mert bár szorgalmasan gyűjtögetem a karmapontokat, és a pókokat is óvatosan kisegítem az ágyamból adott esetben, de például a legyeket, a szúnyogokat és a kullancsokat már csak egészségügyi szempontok mentén is konzekvensen irtom, és mielőtt lendülne a kezem, nem fut át az agyamon, hogy esetleg egykori rokonomat kenem fel a frissen meszelt falra, ami – adott esetben – dupla meggondolatlanság. De ahogy ez kinéz, a nyugati és a keleti ember között a hasonlóságok mellett sok a különbség is, de ez sem feltétlenül baj. Majd csak kiegészítjük egymást valahogy, és addig is különböző tempóban haladunk. Nálunk például máris lényegesen jobb a helyzet, mint néhány évvel ezelőtt, amikor a közvélekedés szerint egy veréb vagy egy macska előbb volt célpont egy csehszlovák légpuska előtt, mint bármi más, de azért még bőven van mit tennünk. Már amennyiben körülnézünk a csirkegyáraktól az élőállat-szállításon át a láncon tartott kutyákig, és kiveszünk egy kis részt a közös szégyenkupacból.

Most itt a lehetőség, hogy mindenki elmondhassa, illetve leírhassa, ami a bögyében van az állatvédelem legfontosabb kérdéseiről. Többek között az állatvédő szervezetek támogatásáról, a kóbor kutyák befogadásáról, a pirotechnikai szabályokról vagy éppen az állatkínzással kapcsolatos büntetésekről. Nyilván még egy ilyen, érzelmeket is felkorbácsoló témában is vannak érdekek és érdekellentétek. Az, hogy szinte divat lett menhelyekről befogadni kutyákat és macskákat, aligha kedvező az ebtenyésztőknek, de az közös pont lehet, hogy valahogy ki kellene szorítani a kutyaszaporítókat. Az, hogy az állatkínzókat sújtsa össztársadalmi megvetés, szintén alap lehetne, miként az is, hogy ha már lehetséges letöltendőt kapni állatkínzásért, azt ossza is ki a tekintetes bíróság.

Tekintve, hogy egyelőre ott tartunk, hogy annak nagyobb a visszatartó ereje, mint ha nem köszönnek az illetőnek az utcán. Valószínűleg lesznek a válaszok között extremitások, attól kezdődően, hogy „először talán az embereket kellene megmenteni”, egészen addig, hogy pöttyös labdát minden malacnak. Mindenesetre régen vártam már annyira a kérdőívek kiértékelését, mint most. Jobban tükrözi majd társadalmunk jelen állapotát, mint gondolnánk.