Akiknek ellenszenves a nemzettudat

Nagy erők munkálkodnak a nemzetben való gondolkodás lejáratásán, az internacionalista társadalmi modell népszerűsítésén.

Résztvevők az Emberi Erőforrások Minisztériuma előtt a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) demonstrációján, amelyen az új Nemzeti alaptanterv (Nat) és a szakképzés átalakítása ellen tiltakoztak 2020. február 14-én MTI/Balogh Zoltán Fotó: Balogh Zoltán

Milyen a mai magyar ifjúság történelemképe? Olyan, amilyenné a történelemoktatás formálja. E téren rendkívül nagy a felelőssége az oktatásnak. Éppen egy esztendeje annak, hogy a Történelemtanárok Egylete állásfoglalást adott ki az új Nemzeti alaptanterv (NAT) megjelent szövegéről. Az állásfoglalásban sok mindent bíráltak és hiányoltak, és különösen feltűnő volt a Nemzeti alaptanterv egyik fő céljával kapcsolatos véleményük.

Az alaptanterv szövegéből kiemelték: „Fő cél a normakövető magatartás és a társadalmi felelősségvállalás megalapozása, a szabadság és felelősség, valamint az alapvető jogok és kötelességek egyensúlyának megismerése.” Ehhez a következőt fűzték: „Mindezt a NAT kontextusában tartjuk elfogadhatatlannak, ugyanis itt a »normakövetés« előírt, kötelező ideológiát jelent. Ez nem lehet a történelemtanulás/tanítás célja.”

Az egylet a „normakövetés” kifejezésbe kötött bele, kijelentve, hogy az tulajdonképpen előírt, kötelező ideológiát jelent. Hozzátették: kifejezetten károsnak tartják, hogy a NAT „a tényeken alapuló reális és pozitív nemzettudat” kialakítását tekinti a történelemtanítás céljának. Az állásfoglalás megalkotóinak vajon mi lehetett az igazi bajuk az említett nemzettudat kialakításának szándékával? Csak nem az, hogy a NAT e fő célja hozzájárul az újabb nemzedék nemzeti kötődésének, hazafias érzésének erősödéséhez?

Facebookos hozzászólást írt a minap egy úriember, aki saját szavai szerint tanárként tapasztalta, hogy az ezredforduló immár fiatal felnőtt generációja miként gondolkodik a nemzeti öntudat „helyes és modern” értelmezéséről. Szerinte le kéne számolni a kultúrfölényes, „Hiszek Magyarország feltámadásában” hangulatú, „a fiataljaink számára rendkívül ellenszenves nemzettudattal”.

El lehet képzelni, hogy amennyiben olyan tanárok oltogatják a nemzeti öntudatot a magyar fiatalokba, akik szerint Magyarország feltámadásának eszméje kultúrfölényes, akkor ez a fajta szemlélet a fiatalok körében is könnyen teret nyer.

Fiataljainkról egyvalamit biztosan tudunk: nem úgy jöttek a világra, hogy genetikailag magukkal hoztak valamilyen nemzettudatot. Pláne nem annak „helyes és modern” értelmezését. Ezt csakis a családi neveltetésük és a tanulmányaik, vagyis az oktatási intézményekben nyert ismeretek és tapasztalatok birtokában sajátíthatják el.

Persze ha a fiatalok olyan tanárok kezébe kerülnek, akik nem tudják elmagyarázni nekik, hogy „Magyarország feltámadása” ma, a modern nemzettudat szellemében hazánk kulturális felemelkedését, gazdasági és politikai megerősödését jelenti, akkor nem a szóban forgó fiatalokban van a hiba. A hiba azokban a tanárokban van, akik a nemzeti öntudatról csakis maradiságra, a nacionalizmus kártékony torzulásaira tudnak gondolni, s ebben a szellemben oktatják diákjaikat.

A magyarság a történelméből meríti nemzettudatának erőtartalékait, s ezt már a XVIII. században, Mária Terézia korában is sokan tudták. A birodalmi politika felismerte a történettudományban rejlő lehetőségeket. Ennek következtében a bécsi udvari levéltár anyagait csak az intézmény gondosan kiválasztott őrei és megbízható – még véletlenül se magyar − történetkutatók tanulmányozhatták.

A jóhiszemű Bessenyei György író, költő, nemesi testőr 1778-ban például Kollár Ádámot, a művelt bécsi udvaroncot kérte meg, hogy az első magyar tudós társaságra vonatkozó kérelmet eljuttassa a királynőhöz. Dümmerth Dezső művelődéstörténész szavaival: „Bessenyei jobb elintézés céljából pártfogójának: Kollár Ádámnak adta oda a kérvényt, s ez volt az ügy veszte. Kollár nem a Bessenyeit személy szerint kedvelő királynőnek, hanem szándékos rosszindulattal II. Józsefnek kezére játszotta a kérvényt, akinek nemzetellenes nézeteit már jól ismerte. S valóban, a magyar tudós társaság ügye ezzel fél évszázadra elbukott.”

Igen, Bessenyei korában is komoly erők igyekeztek gyengíteni a nemzeti öntudatot, de a kiváló író-költő és társai meggyőződését nem tudták megingatni. Jól tükrözi ezt Bessenyei ma is megszívlelendő gondolata: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.”

Tudjuk, hogy sem a magát szlováknak valló Kollár Ádám, sem a bécsi udvar kultúrpolitikája nem volt képes arra, hogy a magyarok tudatából kitörölje a nemzet iránti elkötelezettséget. És hosszú történelmünk során nem sikerült ez másoknak se. Ne feledkezzünk meg erről. Napjainkban is számos fronton zajlik az egészséges nemzettudat gyengítésének kísérlete, a történelmi ismeretek ennek megfelelő alakítása. Nagy erők munkálkodnak a nemzetben való gondolkodás lejáratásán, az internacionalista-balliberális társadalmi modell népszerűsítésén, elfogadtatásán.

Bíznunk kell abban, hogy akik ma próbálkoznak ilyesmivel, szintén kudarcra vannak ítélve.

A szerző író, újságíró

A borítóképen: Résztvevők az Emberi Erőforrások Minisztériuma előtt a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) demonstrációján, amelyen az új Nemzeti alaptanterv (Nat) és a szakképzés átalakítása ellen tiltakoztak 2020. február 14-én

Forrás: MTI/Balogh Zoltán