Persze ha a fiatalok olyan tanárok kezébe kerülnek, akik nem tudják elmagyarázni nekik, hogy „Magyarország feltámadása” ma, a modern nemzettudat szellemében hazánk kulturális felemelkedését, gazdasági és politikai megerősödését jelenti, akkor nem a szóban forgó fiatalokban van a hiba. A hiba azokban a tanárokban van, akik a nemzeti öntudatról csakis maradiságra, a nacionalizmus kártékony torzulásaira tudnak gondolni, s ebben a szellemben oktatják diákjaikat.
A magyarság a történelméből meríti nemzettudatának erőtartalékait, s ezt már a XVIII. században, Mária Terézia korában is sokan tudták. A birodalmi politika felismerte a történettudományban rejlő lehetőségeket. Ennek következtében a bécsi udvari levéltár anyagait csak az intézmény gondosan kiválasztott őrei és megbízható – még véletlenül se magyar − történetkutatók tanulmányozhatták.
A jóhiszemű Bessenyei György író, költő, nemesi testőr 1778-ban például Kollár Ádámot, a művelt bécsi udvaroncot kérte meg, hogy az első magyar tudós társaságra vonatkozó kérelmet eljuttassa a királynőhöz. Dümmerth Dezső művelődéstörténész szavaival: „Bessenyei jobb elintézés céljából pártfogójának: Kollár Ádámnak adta oda a kérvényt, s ez volt az ügy veszte. Kollár nem a Bessenyeit személy szerint kedvelő királynőnek, hanem szándékos rosszindulattal II. Józsefnek kezére játszotta a kérvényt, akinek nemzetellenes nézeteit már jól ismerte. S valóban, a magyar tudós társaság ügye ezzel fél évszázadra elbukott.”
Igen, Bessenyei korában is komoly erők igyekeztek gyengíteni a nemzeti öntudatot, de a kiváló író-költő és társai meggyőződését nem tudták megingatni. Jól tükrözi ezt Bessenyei ma is megszívlelendő gondolata: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!