Melegen ajánlják

Az Előbújó dokumentumok című kiállítás körmönfontan, félrevezetőn indít támadást ártalmatlan közösségek ellen.

Forrás: pexels

Méltó-e arra egy homoszexuális, hogy a kommunista párt tagja legyen? Ezt a kérdést Harry White, a Brit Kommunista Párt tagja tette fel Sztálinnak írt levelében annak apropóján, hogy a címzett 1933-ban újra büntethetővé tette a homoszexualitást a Szovjetunióban. White, aki maga is meleg volt, azzal zárta gondolatmenetét, hogy a születetten homoszexuálisok elhanyagolható kisebbséget alkotnak, ezért a proletárdiktatúrában nem jelentenek veszélyt a születések számára. Ezzel szemben létezik a homoszexuálisoknak egy másik fajtája, akik gonoszságból vagy gazdasági megfontolásból azok, amik. Ők általában a burzsoáziához tartoznak, és azután fordulnak a homoszexualitás felé, hogy „telítődtek a nőkkel való nemi élvezet és a perverzió minden formájával”. Sztálin hivatalosan sosem válaszolt White-nak, de a beérkező borítékra felírta: „degenerált gyengeelméjű”.

Mindez az Előbújó dokumentumok című online kiállítás honlapján olvasható, amelynek anyagát 2022-ig kívánják bővíteni. A tárlat, amely a közép- és délkelet-európai melegmozgalmakat mutatja be a XX. század második felében, a Blinken-archívum és a Háttér Társaság kutatásai­nak eredménye. Nem kíván túl sok magyarázatot, milyen szervezetekről van szó, hiszen ez néhány perc alatt tisztázódhat mindenki előtt. Elég, ha annyit fűzünk hozzá támpontként, hogy a kezdeményezők jogi iratanyagok, sajtóbeszámolók, magán- és intézményi levelezések, művészeti alkotások segítségével szeretnék elhitetni, mennyire normális szexuális kisebbséghez tartozni, s mennyire abnormális erről másként gondolkodni.

Első látásra nem kívántunk foglalkozni a kezdeményezéssel, hiszen lerágott csont, a mesekönyvkiadóktól a filmkészítőkig mindenki felkarolta vagy támadta már a témakört, de mivel maga a megközelítési mód teljesen új – a muzeológia mostanáig nem számított propagandaeszköznek –, nem hagyhattuk szó nélkül. Már csak azért sem tekinthetünk el a jelenségtől, mert körmönfontan, félrevezetőn indít támadást ártalmatlan közösségek ellen.

Először is azzal érzékenyít, hogy egy olyan kisebbségről van szó, amelyet üldöztek a kommunisták. Ez így is volt, viszont ezt azzal egészítik ki, hogy a klasszikus marxista hagyomány szövegeiből az alternatív szexuális gyakorlatok, köztük a homoszexualitás emancipációja olvasható ki. Ezzel tehát két legyet üt egy csapásra: együttérzővé teszi az antikommunistát és felmenti a bűn terhe alól a marxistát, de megjelöli azt a közeget is, amelyet képvisel: a szabad szerelmet hirdető szabadelvű társadalmat.

A kurátorok, Perica Jovchevski (Közép-európai Egyetem/Blinken-archívum) és Hanzli Péter (Háttér Archívum és Könyvtár) nem is nagyon tagadják, mit akarnak. Hozzá szeretnék segíteni a nézőt ahhoz, hogy ráébredjen: a „genderideológia” vádja mögött hagyományőrzőnek álcázott politikai program áll. Azzal ugyan elégedettek, hogy homoszexuálisnak lenni ma már nem számít bűnténynek, az viszont elfogadhatatlan, hogy szerintük egy tavalyi törvény ellehetetlenítette az azonos nemű párok kapcsolatát, és az sem korrekt, hogy az egyedülálló melegek nem fogadhatnak örökbe gyermeket. Illusztrációként idézik a Mások című magazin egyik fotóját, amin az 1994-es Házasodhassanak a melegek! graffiti látható a budapesti Váci utcai aluljáróban. Ezzel jelzik, olyan problémát feszegetnek, amit szándékosan nem akar senki megoldani. Sem itt, sem a szomszédos országokban.

A szexuális kisebbségek marginalizálása miatt a propagandaanyag a történelmi keresztény egyházakat teszi ezek után felelőssé. Követendő példaként a keletnémeteket hozza fel, akik 1983. évi csoportfotókon jelennek meg Leszbikusok az egyházban címmel. A képeken fiatal lányok kapaszkodnak egymásba. Ők az első független leszbikus csoport tagjai, akik 1982-ben alakítottak szervezetet az NDK-ban. Egy évvel később már az egyik protestáns felekezet munkacsoportjai közé tartoztak.

A németországi történet felidézésével a kurátoroknak egyetlen céljuk van, az is aljas. Azért emelik ki, hogy tanuljanak belőle a közép- és kelet-európai történelmi egyházak, kövessék a nyugati testvérgyülekezetek gyakorlatát. Hiszen miképpen is lehetne ennél hatékonyabban meggyőzni a konzervatív embert arról, hogy ez az irány a helyes? A tárlat így mindenkit megszólít és mindenkire nyomást gyakorol, az ateistára éppúgy, mint az istenhívőre. Vagyis tényleg agyafúrtan mozgatja a szálakat.

A borítókép illusztráció

Forrás: pexels