Elsősorban saját generációm miatt írom e sorokat, hogy ne támogassuk a káros és gonosz hangokat. Legyünk többek és jobbak, törekedjünk a harmóniára, hogy ne szemlesütve, fejet leszegve kelljen együtt dolgoznunk csak azért, mert mást gondolunk a világról, az országról. A kérdést, hogy vajon ki tehetséges és ki tehetségtelen a szakmában, hogy mi vár ránk a jövőben, hogy mi lesz az éppen zajló kulturális harc vége, ne mi válaszoljuk meg. A döntést rábíznám a legigazságosabb bíróra, a Jóistenre! Gondolatmenetemet József Attila soraival kezdtem, vele is szeretném befejezni: „A harcot, amelyet őseink vivtak, / békévé oldja az emlékezés / s rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk; és nem is kevés.”
A szerző színművész
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!