A nemzetbiztonság is vizsgázni fog

Az elmúlt években a migráció és a nyitott társadalom kérdésében konzervatívabb álláspontot képviselő országok alaposan megtapasztalhatták a külföldről finanszírozott álcivil politikai szervezetek és mozgalmak választásbefolyásoló aktivitását, beleértve ebbe a képzési tevékenységeket is. Ne kerteljünk, ezek legfőbb célja végső soron a szuverén nemzetállamok választásainak befolyásolása.

Magyarországon a 2014-es választások előtt a Nyílt Társadalom alapítványi hálózata az NGO-k támogatása mellett a nyílt politikai tevékenységet folytató szereplőket – az Együtt pártot és személy szerint Bajnai Gordon volt miniszterelnököt – kívánta erős pozícióba hozni, 2018 előtt pedig a nem kormányzati szervezetekre helyezte a hangsúlyt. 2022 tavaszára készülve az olaszországihoz hasonlóan vegyes modellt kívánnak bevetni, nyomatékosabban a helyi illetőségű politikusok és szervezetek finanszírozásának eszközével.

Az évek óta épülő modell lényege, hogy az ellenzéki vezetésű önkormányzatoktól megszerzett erőforrásaikkal az NGO-k a ­2022-es országgyűlési választásokra készülhetnek fel. Helyi szinten és országosan is van már befolyásuk, kiépítették hálózatukat, és a politikai pártokkal szemben előny számukra, hogy külföldről támogatott ügynökszervezeti jellegük ellenére magyar civil szerveződésekként láttathatják magukat. Mindeközben az emberi jogok tematikáját politikai célokra használják, és aktívan be kívánnak avatkozni egy állam helyi és országos szintű közéleti ügyeibe.

Bátran kijelenthetjük, hogy stabil jogállamokban, így például az Egyesült Államokban ezen modell applikációja nehezen képzel­hető el. A külföldi ügynökök nyilvántartásáról szóló törvény (FARA) Amerika 1938-ban elfogadott törvénye, amely előírja, hogy a külföldi érdekeket politikai vagy kvázi politikai minőségben képviselő ügynökszervezeteknek fel kell fedniük ilyen kapcsolataikat, és el kell számolniuk a pénzügyi hátterükről is.

A törvény alkalmazása során például 2021-ben Kalifornia központi kerületében a Barack Obama elnökkel közös fotón összeboruló filantróp politikai lobbistát, Imaad Shah Zuberit tizenkét év börtönre ítélték – benne a ­FARA-törvényben előírt maximum öt évvel –, emellett összesen 15,7 millió dollár kártérítés és 1,75 millió dollár büntetőbírság megfizetésére kötelezték.

Zuberi 2019-ben ismerte be bűnösségét a FARA-törvény megsértése, adócsalás és csaknem egymillió dollárnyi illegális kampányhozzájárulás miatt, ebbe beleértve az amerikai választások befolyásolására használt külföldi szervezetek pénzét is. 2020-ban Washingtonban Zuberivel ellentétben a jobboldali körökben mozgó üzletember, Elliott Broidy – akit a korábbi elnökkel és annak egykori tanácsadójával, Steve Bannonnal is próbáltak hírbe hozni – ugyancsak bűnösnek vallotta magát a FARA megsértése ­miatt, miután dollármilliókért cserébe ő és mások megállapodtak abban, hogy titkos ajánlattételeknél működnek közre – vezető amerikai kormánytisztviselők előtti lobbizással – az igazságügyi tárcánál folyamatban lévő ügyekben. Broidy elismerte, hogy ezekben szerepet játszott, kínai és malajziai érdekeket képviselve.

Az esetek közös vonása, hogy a lobbisták zavaros ügyei rávetülnek az általuk favorizált, támogatott politikusokra és pártokra, és a külföldi pénzek belső felhasználásánál minden esetben vizsgálni kell, hogy nemzeti vagy nemzetközi, hazai vagy idegen érdekek mentén kerülnek felhasználásra, majd később behajtásra. Persze vannak „ártatlanabb” esetek is, dr. Scott Atlas egyetemi tanár, az egészségügyi ellátás egyik ismert szaktekintélye – aki a Fehér Ház koronavírus-tanácsadójaként dolgozott – tavaly november 1-jén a nyilvánosság előtt bocsánatot kért amiatt, hogy interjút adott az orosz állam finanszírozta RT, azaz Russia Today nevű csatornának. Mint mondta, nem tudott arról, hogy az RT regisztrált külföldi ügynökszervezetként – angolul agent – szerepel a hivatalos nyilvántartásban.

A szuverén államokat célzó külföldi befolyásolási kísérletek élénken foglalkoztatták a nyugati világ egyes kormányzatait az elmúlt években. Az amerikai szövetségi adminisztráció, illetve törvényhozás – a jogi környezet segítségével – hagyományosan nagy gondot fordít a külföldi ügynökszervezetek amerikai belpolitikát célzó tevékenységének a felderítésére. A FARA-törvény alkalmazását az Egyesült Államok igazságügyi minisztériumának nemzetbiztonsági osztályán egy speciális részleg irányítja, amiként a kongresszusnak is fontos szerepe van annak elhárításában, hogy az ügynökszervezetek rejtett befolyásolási csatornákat se találhassanak az amerikai belpolitikába. De ezen törekvések sorába illeszkedett a Magyarországon 2017-ben elfogadott törvényi szabályozás is, amely akkor a külföldről támogatott szervezetek mögötti finanszírozási viszonyok átláthatóvá tételét célozta.

Tavaly nyáron, a George Floyd halála utáni zavargáshullámban újságírók épültek be amerikai szervezetekbe, hogy megtudják, hogyan is képzik ki a szélsőbaloldali tüntetőket. Az „oktatás” része volt a fizikai erőszak alkalmazása is, mint például a Refuse Fascism nevű szervezetnél is. Szakértők szerint Amerikában a tüntetőket tudatosan készítik fel arra, hogy erőszakosan lépjenek fel adott esetben akár a rendfenntartó szervekkel szemben is. Magyarországon az ­Alinsky-féle közösségi ellenállás módszereit először legélesebben 2018 decemberében a Parlamentnél és az MTVA székházánál vetette be a magyar baloldal.

A politikai kampányok és választások befolyásolására irányuló kísérleteknél ezért fontos, hogy az ilyen törvények végső soron valóban átláthatóságra kényszerítsenek olyan szervezeteket, amelyek országos vagy önkormányzati társadalmi befolyáson keresztül külföldi érdekcsoportok érdekeit, nem pedig közösségi célokat kívánnak érvényesíteni egy ország, egy nemzetállam közéletében.

És ami legalább ennyire aggasztó: az Állami Számvevőszék a 2018-as országgyűlési választásokkal kapcsolatban több esetben megállapította, hogy a jelölő szervezetnek járó költségvetési támogatás felhasználása nem volt átlátható és elszámoltatható. A kampányköltések mértékére előírt korlátozás betartásában és a választások tisztaságát szolgáló finanszírozási tilalmakban az átláthatóság és az elszámoltathatóság sem valósult meg minden esetben, ezek a hiányosságok pedig arra mutatnak, hogy a 2022-es választásokon nem csupán a választási szerveknek lesz dolguk a voksolás tisztaságának és intaktságának biztosításában.

A szerző alkotmányjogász

(Borítóképen Soros György; Forrás: Reuters)