Gyakran foglalkozunk e hasábokon a német köztelevízióban felépített párhuzamos valósággal, amelyet torzképként erőltetnek nézőik millióira politikai kérdésekben. A legutóbbi emlékezetes példa a Deutsche Welle budai Várnegyedben készült manipulatív riportja volt. De a legnagyobb dózist ebből a torzképből a német nézők a saját országukról kapják. Az e heti népbutítás olyan méretesre sikerült a ZDF csatornáján, hogy a közmédia bűnügyi magazinja maga cáfolja.
De haladjunk sorjában! A köztévé a legnagyobb megrendelője a ma is magas fokozaton dübörgő, korántsem csak a Tetthelyre korlátozódó német krimiiparnak. Az egyes sorozatokat gyakran társadalmi célú tanmesének is írják. A német polgár érezzen például együtt a szegény elutasított menedékkérőkkel, akiket a szőrös szívű hatóság most haza akar toloncolni, de annyira azért ne aléljon el, hogy közben bedőljön az elmagányosodott társadalom gyenge pontjain élősködő unokázós csalóknak és házasságszédelgőknek. Az ismert krimiszerző Lars Beckernek sikerült most különösen demagógra írnia a Hamburgban játszódó Nachtschicht (Éjszakai műszak) legújabb részét, amelyet 6,29 millióan láttak Németországban, és ezzel a ZDF meg is nyerte a hétfő esti főműsoridőt.
Minden krimibe kellenek jó és rossz fiúk. A jók közül ketten – Tülay Yildrim és Lulu Koulibaly – amúgy nők, akik Ömer Kaplannal kiegészülve – most talán elcsodálkozik az olvasó – egy hamburgi rendőrőrs már Németországban született nyomozói. A rossz fiúk egy szélsőjobboldaliként beállított párt – a hasonlóság itt több, mint feltűnő az AfD-vel (Alternatíva Németországnak) – helyi vezetői, illetve a párt mögé bújó neonáci csoport illegális lőgyakorlatot tartó és 88-as, vagyis a neonáci kód szerint Heil Hitler! tetoválást viselő tagjai. A rosszak nehezményezik, hogy Ömer, Tülay és Lulu nevű idegenek foglalkoznak az ügyükkel egy német rendőrségen – ez politikailag rendkívül inkorrekt felvetésnek számít. Az áldozat egy erősen elhízott, agresszív neonáci, Dexter (latin jelentése: jobboldali), akit egy Mübariz Pettekaya nevű, egyébként dolgos gyorsétterem-vezető bevándorló állítólag önvédelemből terít le. A cselekmény amúgy szövevényes, mert Becker tud, ha akar: csak a figurákat veszi sematikusra. Nem véletlenül teszi. Az üzenet – ez minden tanmesébe kell – a következő: a bevándorlásellenesség rasszizmus, a bevándorló ugyanis ugyanúgy él, viselkedik és érez, mint a született német, csak más a bőrszíne és különösen cseng a neve. Aki pedig rasszista, az a neonácikkal árul egy gyékényen. A párhuzamos társadalmak, a segélyhajhászás, a no-go zónák, az iszlamista merényletek, az uszító imámok, a burkák és a fényes nappal elkövetett antiszemita támadások ebben a világképben egyáltalán nem vetődnek fel.
