Nem sok olyan gyászos nap volt a magyar–Habsburg közös történelem mintegy négyszáz éve során – 1849. október 6-át kivéve –, mint 1671. április 30. Háromszázötven évvel ezelőtt ezen a napon fejezték le gróf Nádasdy Ferenc országbírót Bécsben, gróf Zrínyi Péter horvát bánt és sógorát, őrgróf Frangepán Ferenc Kristófot Bécsújhelyen. Utóbbi kettő börtönben töltött utolsó óráit a magyar romantikus festészet egyik legnagyobb alakja, az 1848–49-es szabadságharcban honvédtisztként részt vevő Madarász Viktor az osztrák császári önkényuralom idején örökítette meg. A hűtlenség, felségárulás és lázadás vádjával fő- és jószágvesztésre ítélt három főúr mellett több száz köznemest állítottak a rendkívüli bíróságok elé, és még tizenhárom halálos ítélet született, ám végül (szintén április 30-án) egyedül Bónis Ferencnek vették a fejét Pozsonyban. A többiek birtokelkobzással és börtönbüntetéssel megúszták.
De ki kegyelmez a szerencsétlen ukránoknak?
Az amerikai demokraták és brüsszeli szövetségeseik ukrán fiatalok tízezreit áldoznák fel saját érdekeikért.