Az elmúlt hetekben több közvélemény-kutatás is megerősítette, hogy a baloldalon, beleértve ebbe az egykori nemzetiszocialista Jobbik azonos nevű utódpártját is, Jakab Péter a legnépszerűbb miniszterelnökjelölt-jelölt. Ez persze csak nagyjából húszszázalékos támogatottságot jelent az ellenzéki szavazók között és legfeljebb tíz százalékot a szavazási hajlandóságot mutató választók között. Ez elsőre nem tűnik soknak, de megerősíti azt a szomorú képet, amit a 35-40 százalék körüli ellenzéki törzsszavazó táborról alkothatunk.
Fel kell tennünk azt a kérdést, hogy Jakab Péter hogyan volt képes élre törni a demagógoktól hemzsegő, hatalmas technológiai (közösségi média) és pénzügyi háttérrel rendelkező, külföldi hálózatok tömegébe beágyazott sok jelölt között? Jakab ugyanis például nagyjából az egyetlen olyan ellenzéki pártvezető-miniszterelnök-aspiráns, aki nem nyilvánvalóan és köztudottan beágyazott a külföldi érdekeket szolgáló hálózatokba. Fekete-Győr András, Márki-Zay Péter, a Dobrev klán és Karácsony Gergely esetében nagyon nehéz lenne tagadni a látványos és saját maguk által is rendszeresen hivatkozott, Magyarországgal és a magyarsággal kifejezetten és látványosan ellenséges külföldi kapcsolatrendszereket. Az MSZP-nek meg már miniszterelnök-jelöltre sem futja.
Az mindenki számára világos, még az ellenzéki szavazók egy része is így gondolja, hogy Jakabbal nem lehet nyerni, sőt nem is szabad, mert tökéletesen alkalmatlan a feladatra. Egy szélsőjobbos miniszterelnök a liberálisok támogatásával hatalomra juttatva csak akkor opció, ha ezzel Magyarország és a nemzet diszkreditálása, a magyar demokrácia teljes lejáratása a cél. Ezzel pedig nyilvánvalóan az ország közvetlen brüsszeli gyámság alá helyezését készítenék elő.
Ez persze nem lenne ellenükre, de a túl nagy felfordulással járó politikai változások mindig kétes kimenetelűek, és az ország baloldali kormányok idején szokásos kirablása sokkal kisebb zajjal is megvalósítható.
Természetesen fennáll a lehetőség, hogy az ellenzék előrukkol egy külsős közös miniszterelnök-jelölttel, de ennek esélye egyre csökken. Arról nem is beszélve, hogy nehéz elképzelni annyira csodás, győzelemre esélyes közös jelöltet, akinek a kedvéért Gyurcsány vagy bármelyik másik lemond arról a halvány esélyről, hogy elfoglalhassa a karmelita kolostort. Nem biztos azonban, hogy Jakab jelenlegi relatíve jó pozíciója mögé valami bonyolult összeesküvést kell képzelnünk. Jakab kommunikációs stábja talán csak megdolgozott a pénzéért, és újra meg tudta szólítani azokat az MSZP-szavazókat, akiket a Jobbik 2010-ben és utána még két országgyűlési választáson el tudott happolni az internacionalista baloldaltól.