A magyar elsődlegessége

Mármint a nyelvé. A vegyes házasságú családok esetén, határainkon túl – ahol jobb esetben kétnyelvűség dívik – ez egyáltalán nem egyértelmű.

A Palócok élőlánca a határon elnevezésű rendezvény résztvevői Kalondánál, a Felvidék zászlajával. A másik oldal lépéseire várnak Fotó: MTI/Komka Péter

Mármint a nyelvé. A vegyes házasságú családok esetén, határainkon túl – ahol jobb esetben kétnyelvűség dívik – ez egyáltalán nem egyértelmű. A családi környezetben tanult magyar sokszor nem versenyezhet az óvodában, iskolában s a köznapokban gyakorolt államnyelvvel. Ez akkor igaz, ha nem magyar oktatási intézménybe járatják gyermekeiket a vegyes házasságban élő szülők. Ami tipikus.

Egy korábbi kétnyelvűségélményem a Pozsony felé tartó vonaton.

– Szomjas vagy, akarsz inni? – Prosim štavu! – válaszol az angyalkahajú három-négy éves kislány a szomszéd ülésen.

– Szörpöt? – kérdi a nagyi, és italos flakont emel ki táskájából. A szöszi nagyot húz belőle. A flakon ismét a táska mélyére kerül, ahonnan a napsütötte arcú ősz nagyi valamit még elővarázsol. – Nézd, mi van itt! – Rožok! – kiált fel a kicsi, és érte nyúl. ­– Kifli, bizony, vajas – nyújtja oda a nagyi, s másik kezével megsimogatja unokája fejét.

Vonatunk Pozsony felé robog. Már régebben elhagytuk Párkányt, mai nevén Štúrovót. A túlnyomó többségben magyar lakosságú szlovákiai település az új nevet arról a Ľudovít Štúrról kapta, aki a szlovák nemzeti mozgalom vezetője, a szlovák irodalmi nyelv megteremtője volt. Képviselőként tagja a Magyar Királyság országgyűlésének is. Nem méltányolt nemzetiségi követelései okán szlovák önkénteseket toborzott az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc leverésére.

Ez a múlt. A jelen egy magyarul beszélő nagyi, akinek az unokája szlovákul válaszol. Mindketten értik a másik szavát – így folyik a társalgás. Szóba elegyedek velük. A nagyiról kiderül, hogy nem is nagyi, hanem dédi – Párkányról viszi vissza Pozsonyba a dédunokáját. Nála volt mostanáig, mert a szülők, nagyszülők dolgoznak. A szöszit Mirjamnak hívják.

– Van néki nővére, Nicolett. Ötéves múlt. Az úgy beszél magyarul, szlovákul, mint a vízfolyás. Ezt a kicsit most szoktatjuk – a nagyapja utolsó kívánsága szerint – a magyar szóra. Érti, de még nem mondja.

A kislány elmajszolta a kiflit. Dédikéje a morzsától tisztogatja. Az ablakon túl szántóföldek sora. A dédi minősíti a látottakat. A kukorica satnya. Túl sok volt a víz, kevés a nap. A gabona is visszamaradt. Ért hozzá, hisz az elmúlt hetvenöt évben a földből élt. Ma már nem. Kertjét szétlopták, még a kerítése oszlopait is kiásták, elvitték. Eztán dédunokái számára a piacról kell majd megvennie a gyümölcsöt, zöldséget.

– Már ha lesz gyümölcs. Meg lesz pénz rá. Mert jön a drágaság! – figyelmeztet.

Befutunk Pozsonyba, ami itt Bratislava. Leszállunk, elköszönünk. A szöszi búcsút int, kis markában a kiflivég. Nem dobja el. Szorongatja. Mit is? Egyelőre a „rožok”-ot. Talán egyszer „kifli” lesz belőle, ha nem is pozsonyi.

Ki tudja, azóta milyen tannyelvű iskolába íratták a szöszit a vegyes házasságban élő szülei. Teljesült-e a magyar nagyapa utolsó kívánsága? Tételezzük fel, hogy igen, hogy a magyar apa vagy anya akarata érvényesült. Ám a magyar nyelv elsődlegességének ez sem biztosítéka.

Miért? Mert – érvel Toró Tibor, a Bálványos Intézet kutatási igazgatója – „az ilyen gyerekek magyar nyelvi kompetenciái rosszabbak, mint a nem vegyes házasságból jövő társaiké”. Így a magyar tannyelvű iskolában nem érzik jól magukat, s a szülők elviszik őket. Ennek a megoldására az első osztályosok számára most készült el a Tanulj velünk magyarul! című kötet, melyet a másodikosoknak, harmadikosoknak és negyedikeseknek szerkesztett tankönyvek követnek. Nem véletlenül indították el korábban a Bálványos Intézetben a nyelvi ideológiák kutatását. Első eredményeik itt hasznosulnak, mert olyan szellemiségű tankönyveket szerkesztettek, melyek forgatása, a belőlük való készülés egyáltalán nem sérti az idegen ajkú apa vagy anya identitását. Elérhető a Tanulj velünk magyarul! digitális változata is.

A határon túli nevelési és oktatási intézmények, kiadók számára meghirdetett Szülőföldön magyarul című programot a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. tette közzé. A Tanulj velünk magyarul! az első termések egyike. Szívesen belelapoznánk. A közbeszéd állapotát figyelve talán még az anyaországban sem lenne haszontalan e magyarul való együtt tanulás.

A szerző nyugalmazott rádiós újságíró

(Borítókép forrása: MTI/Komka Péter)