Mármint a nyelvé. A vegyes házasságú családok esetén, határainkon túl – ahol jobb esetben kétnyelvűség dívik – ez egyáltalán nem egyértelmű. A családi környezetben tanult magyar sokszor nem versenyezhet az óvodában, iskolában s a köznapokban gyakorolt államnyelvvel. Ez akkor igaz, ha nem magyar oktatási intézménybe járatják gyermekeiket a vegyes házasságban élő szülők. Ami tipikus.
Egy korábbi kétnyelvűségélményem a Pozsony felé tartó vonaton.
– Szomjas vagy, akarsz inni? – Prosim štavu! – válaszol az angyalkahajú három-négy éves kislány a szomszéd ülésen.
– Szörpöt? – kérdi a nagyi, és italos flakont emel ki táskájából. A szöszi nagyot húz belőle. A flakon ismét a táska mélyére kerül, ahonnan a napsütötte arcú ősz nagyi valamit még elővarázsol. – Nézd, mi van itt! – Rožok! – kiált fel a kicsi, és érte nyúl. – Kifli, bizony, vajas – nyújtja oda a nagyi, s másik kezével megsimogatja unokája fejét.
Vonatunk Pozsony felé robog. Már régebben elhagytuk Párkányt, mai nevén Štúrovót. A túlnyomó többségben magyar lakosságú szlovákiai település az új nevet arról a Ľudovít Štúrról kapta, aki a szlovák nemzeti mozgalom vezetője, a szlovák irodalmi nyelv megteremtője volt. Képviselőként tagja a Magyar Királyság országgyűlésének is. Nem méltányolt nemzetiségi követelései okán szlovák önkénteseket toborzott az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc leverésére.
Ez a múlt. A jelen egy magyarul beszélő nagyi, akinek az unokája szlovákul válaszol. Mindketten értik a másik szavát – így folyik a társalgás. Szóba elegyedek velük. A nagyiról kiderül, hogy nem is nagyi, hanem dédi – Párkányról viszi vissza Pozsonyba a dédunokáját. Nála volt mostanáig, mert a szülők, nagyszülők dolgoznak. A szöszit Mirjamnak hívják.
– Van néki nővére, Nicolett. Ötéves múlt. Az úgy beszél magyarul, szlovákul, mint a vízfolyás. Ezt a kicsit most szoktatjuk – a nagyapja utolsó kívánsága szerint – a magyar szóra. Érti, de még nem mondja.
A kislány elmajszolta a kiflit. Dédikéje a morzsától tisztogatja. Az ablakon túl szántóföldek sora. A dédi minősíti a látottakat. A kukorica satnya. Túl sok volt a víz, kevés a nap. A gabona is visszamaradt. Ért hozzá, hisz az elmúlt hetvenöt évben a földből élt. Ma már nem. Kertjét szétlopták, még a kerítése oszlopait is kiásták, elvitték. Eztán dédunokái számára a piacról kell majd megvennie a gyümölcsöt, zöldséget.
