Mindenki egyesülete!

Tisztelt Németh Alajos!

Engedje meg, hogy a 2021. május 27-én a Magyar Nemzetben megjelent levelére az Ön sorai alatt reagáljak. Miután levelét az Artisjus elnökségi tagjaként írta alá, nyilvánvalóan az egyesület vezetésének hivatalos állásfoglalását képviseli.

2021. május 22-én az Artisjus is megkapta a maga Sargentini-jelentését, bár a 7-es cikkely szerinti eljárást nem csatolták hozzá, mégis az atombomba erejével hatott minden jóérzésű alkotóművészre.

Kizárólag a tényszerűséget, a szakmaiságot és az átláthatóságot alapul véve ezúton szeretném jelezni, hogy a fenti, valamint az ahhoz hasonló cinikus személyeskedésről egészen egyszerűen nem veszek tudomást. Mint ahogyan az Artisjus elnökségi tagjához méltatlannak tartom azt a hangnemet is, amelyet személyemmel kapcsolatban megütött.

Én is olvastam a Fülöp Péter által megfogalmazott szigorú kritikát, és a józan érvekre támaszkodva megpróbáltam feldolgozni, majd kiigazítani a cikkben megfogalmazott tévedéseket. „Az egyesület eddig sem foglalt el előkelő helyet az irodalmi, klasszikus és könnyűzenei alkotók szíve csücskében, talán nem véletlenül” – írja a cikk szerzője. Itt jegyzem meg, hogy a szerzők több mint nyolcvan százaléka elégedett az Artisjus működésével, továbbá azt a tényt, hogy az Artisjus természetesen nem dönt arról, hogy mennyi pénzt fizet ki, hanem a beszedések alapján, a szükséges költségek levonása után minden forintot kifizet, amit lehet.

A józan érvek szinte önkéntelenül diktálják: kérem, tegye nyilvánvalóvá és elérhetővé minden szakmabeli, olvasó és a széles közvélemény számára, hogy milyen elvégzett felmérés vagy kutatás alapján hivatkozik a 80 százalékos elégedettségre? Továbbá, amennyiben nem az Artisjus dönt arról, hogy kinek mennyi pénzt fizet ki, kérem, jelölje meg azokat a személyeket, akik Önök, mint az Artisjus legfőbb szerve, a 33 fős küldöttgyűlés helyett döntenek a felosztási szabályzat esetleges módosításáról és a kifizetések összegéről.

A családi megélhetéssel kapcsolatban tájékoztatom önt, hogy az Artisjus a családok megélhetését saját támogatási politikájával is segíti. Van gyermekek után járó támogatásunk, rászorultsági támogatásunk és nyugdíj-kiegészítő támogatásunk a szerzőknek.

Németh úr félreérti a lényeget: nem arról írtam, hogy az Artisjus nem támogatja az alkotókat, hanem arról, hogy keveseknek és aránytalanul nagy összegeket juttat. Egyébként válaszom megírásának időpontjában az Ön által említett, gyermekek után járó, a rászorultság okán, illetve a nyugdíj-kiegészítés gyanánt igénybe vehető pályázati lehetőségek és támogatások közül sajnos egyik sem nyitott honlapjuk aktuális információi alapján.

2019-ben a tényleges működésre fordított összeg nem öt-, hanem 3,5 milliárd forint volt, ez a beszedések 14,7 százaléka, ami az európai átlagnál jobb. 2020-ban, a pandémia évében pedig jelentősen meghúztuk a nadrágszíjat, elbocsátások is történtek, hogy a szerzői kifizetéseket a lehető legmagasabban tudjuk tartani.

Az általam is megfogalmazott anomáliákat alátámasztja, hogy az Artisjus elnökségi tagja sem rendelkezik naprakész információkkal az Artisjus költségvetésének a részleteivel: Ön szerint 2019-ben 3,5 milliárd forintot fordítottak működési költségre, holott az egyesület honlapjáról lementett dokumentációban egészen más számok szerepelnek. A fentiek semmiképpen sem segítik az Artisjus önmaga által is megfogalmazott küldetését, mely szerint, idézem: „Az Artisjus küldetése a zeneszerzők, szövegírók, zeneműkiadók és írók egyesületeként, hogy szerzői jogaikat hatékonyan és átláthatóan kezelje, érdekeiket érvényesítse, és információkkal lássa el őket, ezzel elősegítve műveik jogszerű felhasználását.” A fentieken túl pedig a pandémiás időszakban az egész országban, a kisvendéglőktől a szállodákig, a művelődési központoktól a színházakig, az edzőtermektől a fodrászatokon át a csemegeboltokig mindenhol mindenki azért küzdött, hogy megtartsa szakembereit, munkavállalóit, és ne kelljen elbocsájtani őket. Nem tartja visszásnak, hogy egy több milliárd forintos működési költséggel bíró szervezet, velük szemben, elküldi a dolgozóit?

A cikk írója szerint az Artisjus, mint mindenki tudja, „nyílt titok”, hogy „központi kifizetőhely”, szürke folt a hazai előadó-művészetben. Egy alkotóművészettel foglalkozó egyesület nem lehet szürke folt a hazai előadó-művészetben, hiszen az előadóművészek jogdíjait egy másik jogkezelő szedi be és fizeti ki.

A dalszerzők több esetben előadóművészek, a színpadon játszó zenészek is egyben, ez nem képezheti vita tárgyát senkinek. Ráadásul az Artisjus éppen tavaly tavasszal az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesülettel (EJI) szoros együttműködésben határozta meg az egyes kifizetések összegét, figyelemmel az előadóművészekre, mindez megjelent a sajtó legszélesebb körében. Ezt most negligálni több mint visszatetsző.

Az Artisjust 1907-ben alapították a magyar szerzők, 1996-ban egyesületként újraalapítva töretlen múlttal és munkával elérte azt, hogy ma száz külföldi jogkezelővel kötött viszonossági szerződés alapján az egész zenei világrepertoárt is képviseli. Komoly emberi munkával és informatikai támogatással több millió zeneműből álló nemzetközi adatbázist kell alkalmaznunk a jogdíjak felosztásához.

Amennyiben az Artisjus valóban komoly informatikai támogatással rendelkezik, és több millió zeneműből álló nemzetközi adatbázist alkalmaz, hogyan fordulhat elő, hogy az alkotók több esetben nem értesülnek arról, ha műveiket játsszák valahol? Illetve miért kerülhet sor a nyilvántartott művek elhangzásához kapcsolódó adatok tekintetében a Szerzői Információs Rendszerben (SZIR) valótlan adat, például nem a megfelelő koncerthelyszín megjelölésére?

A magyar dalszerzők 2020-ban 23 ezer új zeneművet regisztráltak nálunk, a könnyűzene, a jazz és a komolyzene területéről egyaránt. Több mint 15 ezer magyar dalszerző kapott 2020-ban jogdíjkifizetést.

Ismét szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy írásom lényege nem az, hogy a dalszerzők nem kaptak volna kifizetést, hanem az, hogy kevesen, irreálisan magas összeggel gazdagodtak.

Talán ezek a tények okozhatják azt, hogy az Artisjus kezeli az irodalmi és zenei jogdíjak szinte teljes piacát.

Tisztelt Igazgató Úr!

A világjárvány okozta visszaesés fő oka a nyilvános előadások drasztikus visszaesése (mínusz 32 százalék). Ezek a jogdíjak rádiós elhangzások utáni kifizetéseit is érintik. De visszaesés volt a hangfelvétel-kiadás, a rendezvények, a vendéglátás, a kereskedelem és a turizmus területén is, ami a mi jogdíjunkat is csökkentette. Az ön erős kritikát megfogalmazó véleményét olvasva érthető azon szerzők felháborodása, akik egész életükben tisztességesen a kottapapír fölé hajolva alkottak, és szabad idejüket az Artisjus valamelyik bizottságában vagy éppen a vezetőségben töltik. Többségük zeneakadémiai tanár, kortárs zeneszerző vagy a könnyűzenében nevet szerzett alkotó. Ennek ellenére baráti jobbot nyújtunk önnek és mindazoknak, akik kíváncsiak az Artisjus munkájára. Jöjjenek el hozzánk, biztosan tetszeni fog, amit tapasztalnak.

Az Artisjus a mi egyesületünk.

A levelének elején megfogalmazott durva hangvétel elolvasása után, bevallom, kissé zavarban vagyok az Ön által nyújtott baráti jobbot illetően. Azonban, legyen így, elfogadom szíves invitálását mindazokkal együtt, akik kíváncsiak az Artisjus munkájára. Valóban szeretnénk alaposan és teljes körűen tájékozódni tevékenységükről. Mindazonáltal, miután az Artisjus tagsági jogviszony nélkül is képviseli a szerzőket, engedje meg, hogy levelének címére – A mi egyesületünk – jelen válaszom címével reflektáljak, hiszen az Artisjus minden szerző egyesülete. S hogy mindaz, amit tapasztalunk, vajon tetszeni fog-e nekünk, a közvéleménynek, és ami a legfontosabb: a sok ezer szerzőnek? Bízom benne, hogy figyelemfelhívó gondolataimmal elősegíthetem a szakmai párbeszéd és a valódi konszenzus létrejöttét, aminek megtörténte után mindenki azon a véleményen lesz majd, mint Ön.

A szerző a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója

Kiemelt kép: Kurucz Árpád