Ne éljünk vissza a szabadsággal

Az egészségügyi helyzet javulásához, a halálozás csökkenéséhez mi is kellünk. Nincs kormány, nincs orvos, aki helyettünk le tudná sétálni a napi fél- vagy egy órát.

SÉTÁLÓ IDŐS PÁR Forrás: PIXABAY

Nem szabad túlterjeszkedni egy adatsor érvényességén. Igaz, kell némi statisztikai, valószínűség-számítási ismeret ahhoz, hogy elfogadjuk, 32 nem mindig több, mint 16. A számok okozta amatőr lelkesedés és elemezgetés elfedett egy nagyon fontos tényt, amit ugyan mindenki tud, de kevesen vesznek figyelembe: két sikeres védőoltás sem ad százszázalékos védelmet a megfertőződéssel szemben. Oltási igazolvány ide vagy oda, a sokak által várt, „normális életünket” csak akkor kapjuk vissza, ha a lakosság jelentős többsége védett lesz. Nem értelmetlen tehát azt kérni, hogy a már kétszer beoltottak is tartsák meg a járványügyi rendelkezéseket, az oltatlanok pedig kérjék az oltást: saját magukért és mindannyiunkért.

Hetek óta foglalkoztat, hogy miért áll Magyarország az egymillió lakosra vetített Covid-halálozás élén. Persze itt is körtét hasonlítunk almával: nem azonos fogalmakat és módszereket használnak az egyes országok. Mivel arányaiban nagy a járvány okozta halálozás, ezért a kérdésről fű-fa-virág szakmai­nak álcázott, de politikai érdekvezérelt kijelentéseket tesznek. Az értékelés elhamarkodott. Szögezzük le: a járványnak még nincs vége. Nemzetközi összehasonlításokat érdemben majd csak utólag tehetünk.

Ugyancsak torzító tényező, hogy az egyes országokban nem azonos a betegség megkapásának kockázata. Az összehasonlítás tehát nem mond semmit az egészségügyi szolgálat és a kormány teljesítményéről. Gondoljunk például a népsűrűség szerepére vagy a lakosság egészségi állapotára. Ezért most a járvány okozta pusztítást minden egyes országban csak saját magához képest lehet értékelni.

A fertőzés megkapására és súlyosságára a hajlamosító tényezők mindegyike sajnos kiugróan magas értékkel van jelen nálunk. Az elhízás például az Európai Unióban nálunk a leggyakoribb (2016-ban 30, míg Ausztriában 14,7 százalék). A kövérség mellett a hajlamosító tényezők sorában a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek állnak az élen. Csupa olyan elváltozás, ami nálunk jó fél évszázada népbetegségnek számít.

A járvány egyik pozitív hozadéka lehetne, ha az írott és elektronikus sajtóban és a közösségi médiában is folyamatosan tudatosítanánk, hogy egészségtudatos táplálkozással, az étel-ital fogyasztást illetően mértéktartással, a rendszeres napi mozgással és a dohányzásmentességgel sokat javíthatunk életkilátásainkon. Mert nálunk sajnos járvány nélkül is nagyobb a halálozás, mint sok más nemzetnél. A keringési rendszer betegségeinek halálozása például kétszerese az uniós átlagnak. A kiugró Covid-halálozásban ennek meghatározó szerepe van.

Az egészségügyi helyzet javulásához, a halálozás csökkenéséhez mi is kellünk. Nincs kormány, nincs miniszter, nincs háziorvos, aki helyettünk le tudná sétálni a napi fél- vagy egy órát.

Végül megemlítem, az első hullám alatt a sikeres védekezésnek fontos eleme volt, hogy a lakosság megtartotta a járványügyi előírásokat. Valljuk be: féltünk.

Az ősszel ez a félelem csökkent, s vele a fegyelem lazult. Az „eredmény” látható. Most a védettnek tekinthető emberek számának gyors növekedése lehetővé teszi, hogy fokozatosan enyhüljenek a szigorú előírások. Éljünk a megnövekedő szabadsággal, de ne éljünk vissza vele, hiszen láttuk, százezer beoltottból húsz még meghalhat a járványban. Maradj talpon! – hallottuk az ismert televíziós vetélkedőben a felszólítást. Maradj élve! – kiáltsuk most egymásnak és persze magunknak is.

A szerző volt népjóléti miniszter

(Borítókép forrása: Pixabay)