Össztűz alatt a család, a nemzet, a normalitás

Már a magzat és a gyermek sem kap emberhez méltó védelmet. Mi ez, ha nem hadüzenet nélküli háború?

Nyregyhza, 2021. mjus 1. Egy anyuka kzs fnykpet kszt kislnyval az orngutnok kifutja eltti vegfalnl a Nyregyhzi llatparkban 2021. mjus 1-jn. Ezen a napon a koronavrus-jrvny miatt bezrt intzmny jra megnylt a vdettsgi igazolvnnyal rendelkezk, illetve a 18 ven aluliak szmra. MTI/Balzs Attila Fotó: Balázs Attila Forrás: MTI/Balázs Attila

Miskolc, 1945. Az utcán valahová igyekvő apámat orosz katonák elfogják, és másokkal együtt a rendőrség épületének belső udvarára hajtják. Jobbik esetben málenkij robot várható. A kapuban géppisztolyos orosz katonák, tűzparanccsal. Idegfeszítő mérlegelés után apám hihetetlen nyugalommal elindul az épület kapuval szemközti bejárata felé. A lépcsőházban felmegy valamelyik emeletre, ahol egy folyosón áthaladva egy másik lépcsőházba jut. Szerencsére ennek kijáratát már nem őrzik az oroszok, így megmenekül. Apám lélekjelenlétének köszönhető, hogy két év múlva megszülethettem, és így gyermekeim, unokáim is világra jöhettek.

Államosítás, 1948. Egy lelketlen bizottság egy esztelen törvény alapján egy A/5-ös papírlapon közli apámmal, hogy birtokait elveszik. Bár már nem az övé az örökölt és nagy gonddal kezelt, fejlesztett birtok, mégis arra kötelezik, hogy jó gazda módjára még egy ideig művelje a földet, etesse az állatokat, szolgáltassa be a termést. Apám földönfutó lett, többé nem gazdálkodhatott. Nem léphettem nyomdokaiba, így én sem lettem, nem is lehettem gazdálkodó.

Kilakoltatás, 1950. Egy fegyveres „bizottság” helyszíni szemlét tart a házunkban, és egy kilakoltatási végzést nyújtanak át. Apám tiltakozására vigyorogva közlik, hogy könnyen találhatnak fegyvert a házban. Mit tehet egy többgyermekes, fegyvertelen családapa ilyen helyzetben? A nagyszülőkhöz mentünk nyomorogni. Egy gonosz lelkű kommunista káder pedig, akinek a házunk megtetszett, beköltözött a volt otthonunkba.

Rákosi-korszak, 1950–56. Jogász apám még figuráns sem lehetett, két-három hét után mindenhonnan kirúgták az állásából. Nem a munkája miatt, hanem mert a központból leszóltak, hogy mint osztályidegent nem alkalmazhatják.

Miskolc, 1963. A korábbi törvénytelenségekre való tekintettel – egyfajta „kárpótlásként” – a hatóságok egy kétszobás szövetkezeti lakás vásárlását engedélyezték anyámnak. Nem kaptuk a lakást, hanem megvásárolhattuk. Hitelből.

Így nézett ki a korabeli esztelen, lelketlen, jogtipró „szocialista jogállam”. És a jelek szerint ez bárhol, bármikor megismétlődhet. Ha hagyjuk.

Ha történelem- és valóságismeretünk hamis és hiányos. Ha nem okulunk abból, amit elődeink egyszer már elszenvedtek. Pedig milyen találó a mondás: okos ember más kárán tanul. Hasonlóképpen egy okos generáció a korábbi generációk kárán. Egy okos nemzet pedig más nemzetek kárán.

A történtek ellenére apám szívét nem szállta meg a gyűlölet. A lehetőségek keretein belül szerény, de értelmes, tartalmas, életet élt. Arra a kérdésre, hogy miért nem hagyta el az országot, csak ennyit mondott: én itthon vagyok, itthon is maradok. Azok menjenek el, akik tönkretették a hazámat. Példája nyomán – ellenállva a csábításoknak – én is maradtam. Mert itt van dolgom, itt vannak a gyökereim, itt nőttek ágaim.

Távolabbról szemlélve a konkrét és a hasonló történetek tömegét, ördögi kép rajzolódik ki: a kommunisták az államosítás, a kollektivizálás, a kilakoltatás eszközével elképesztő méretű tőkekoncentrációt valósítottak meg. Szocializmusnak hazudott versenyképtelen szuperkapitalizmust kreáltak, létrehozva egy köztes tulajdonformát: a magánrendelkezésű állami tulajdont. A magán jelző alatt itt egy szűk kommunista réteg értendő. Akik tudatosan, folyamatosan azt szajkózták, hogy minden a dolgozó nép tulajdona. Eközben állami Pobeda, Tatra, Volga gépkocsikban állami alkalmazott sofőrök szállították őket másoktól elvett, tanácsi kezelésbe adott bérlakásukba. És hétvégéken az állami, illetve pártüdülők valamelyikébe. Hatalmuk biztosítása érdekében meghamisították a magyar történelmet, százezreket tettek földönfutóvá és kényszerítettek az ország elhagyására. S ha úgy látták jónak, akasztottak.

Tévedés lenne azt hinni, hogy mindez a felejthető múlt, többé ilyen nem fordulhat elő. Gondoljunk csak a 2008–2009-es válságra, a devizahitelesek kálváriájára!

A svájci bankvilág hivatalos figyelmeztetése ellenére ipari méreteket öltött a devizaalapú hitelezés. A bedőlt hitelek révén a befektetőknek lehetősége nyílt volna az új építésű ingatlanok megkaparintására. Töredékáron. Az akkori baloldali kormány brutálisan magas ingatlanadót is bevezetett, ami a nyugdíjas korosztályt hozta lehetetlen helyzetbe.

Emlékezzünk csak a cinikus kijelentésre: ha a nyugdíjas ingatlantulajdonos nem tudja fizetni az ingatlanadót, akkor adótartozását az ingatlanára terhelik. Más szavakkal az adósság a majdani örökösökre száll. Végeredményben az ingatlantulajdonosok húsz-harminc évenként újból és újból megvehették volna a sajátjukat. Azt az ingatlant, amit adózott jövedelmükből vásároltak! Árulkodó volt az a „kritika” is, hogy az európai viszonyokhoz képest Magyarországon túl magas a saját tulajdonú lakások száma. Csak az akkori ellenzék határozott fellépése akadályozta meg ezt a körmönfont, ingatlanadóval álcázott kifosztást.

A 2010-ben kormányra kerülő Fidesz megörökölte a hatalmas deficitet, a felduzzadt államadósságot, törleszthette az IMF-hitelt, és kezelhette a bedőlt devizahiteleket is. A kármentés mellett az egész világon egyedülálló családtámogatási rendszer jött létre, beleértve a lakásépítések és -felújítások sokoldalú támogatását is.

De nem csak a tulajdon szentsége forog ma is veszélyben. Kíméletlen harc dúl a lelkekért is: a média hatalmával, hálózatba szervezett zsoldosok segítségével globális és lokális lélekmérgezés folyik. Terjed az önpusztító mesterséges elmebaj.

Össztűz alatt az ember maga, a család, a nemzet és általában a normalitás. Már a magzat és a gyermek sem kap emberhez méltó védelmet. Mi ez, ha nem hadüzenet nélküli háború?

Amit civilnek maszkírozott zsoldos férfiakkal és nőkkel vívatnak az emberiség ellen. A globális hálózat lokális fogaskerekei és az „érzékenyített” jogalkotók és jogalkalmazók tisztában vannak-e azzal, hogy együttesen, akarva, akaratlanul is mit cselekszenek? Van még remény a józan ész feltámadására?

Jobb sorsra érdemes balsorsú magyarok: vigyázó szemetek a pártokra vessétek! Lássatok, ne csak nézzetek! Gondolkozzatok, ne csak vakon higgyetek! És választóként felelősen cselekedjetek!

A szerző nyugalmazott egyetemi docens

(A borítóképen egy anyuka közös fényképet készít kislányával az orángutánok kifutója előtti üvegfalnál a Nyíregyházi Állatparkban 2021. május 1-jén. Fotó: MTI/Balázs Attila)