A történtek ellenére apám szívét nem szállta meg a gyűlölet. A lehetőségek keretein belül szerény, de értelmes, tartalmas, életet élt. Arra a kérdésre, hogy miért nem hagyta el az országot, csak ennyit mondott: én itthon vagyok, itthon is maradok. Azok menjenek el, akik tönkretették a hazámat. Példája nyomán – ellenállva a csábításoknak – én is maradtam. Mert itt van dolgom, itt vannak a gyökereim, itt nőttek ágaim.
Távolabbról szemlélve a konkrét és a hasonló történetek tömegét, ördögi kép rajzolódik ki: a kommunisták az államosítás, a kollektivizálás, a kilakoltatás eszközével elképesztő méretű tőkekoncentrációt valósítottak meg. Szocializmusnak hazudott versenyképtelen szuperkapitalizmust kreáltak, létrehozva egy köztes tulajdonformát: a magánrendelkezésű állami tulajdont. A magán jelző alatt itt egy szűk kommunista réteg értendő. Akik tudatosan, folyamatosan azt szajkózták, hogy minden a dolgozó nép tulajdona. Eközben állami Pobeda, Tatra, Volga gépkocsikban állami alkalmazott sofőrök szállították őket másoktól elvett, tanácsi kezelésbe adott bérlakásukba. És hétvégéken az állami, illetve pártüdülők valamelyikébe. Hatalmuk biztosítása érdekében meghamisították a magyar történelmet, százezreket tettek földönfutóvá és kényszerítettek az ország elhagyására. S ha úgy látták jónak, akasztottak.
Tévedés lenne azt hinni, hogy mindez a felejthető múlt, többé ilyen nem fordulhat elő. Gondoljunk csak a 2008–2009-es válságra, a devizahitelesek kálváriájára!
A svájci bankvilág hivatalos figyelmeztetése ellenére ipari méreteket öltött a devizaalapú hitelezés. A bedőlt hitelek révén a befektetőknek lehetősége nyílt volna az új építésű ingatlanok megkaparintására. Töredékáron. Az akkori baloldali kormány brutálisan magas ingatlanadót is bevezetett, ami a nyugdíjas korosztályt hozta lehetetlen helyzetbe.
Emlékezzünk csak a cinikus kijelentésre: ha a nyugdíjas ingatlantulajdonos nem tudja fizetni az ingatlanadót, akkor adótartozását az ingatlanára terhelik. Más szavakkal az adósság a majdani örökösökre száll. Végeredményben az ingatlantulajdonosok húsz-harminc évenként újból és újból megvehették volna a sajátjukat. Azt az ingatlant, amit adózott jövedelmükből vásároltak! Árulkodó volt az a „kritika” is, hogy az európai viszonyokhoz képest Magyarországon túl magas a saját tulajdonú lakások száma. Csak az akkori ellenzék határozott fellépése akadályozta meg ezt a körmönfont, ingatlanadóval álcázott kifosztást.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!