Amikor ezt írom, a mérkőzés eredménye még nem ismert. De a várakozás izgalmát, a lelkes esélylatolgatás örömét vibráló feszültséggé, gyomorgörcsbe ránduló megkeseredettséggé változtatták az idióták.
Amikor a magyar miniszterelnök lemondta németországi utazását, mert az uniós csúcsra kellett mennie, a Die Welt című német lapban kaján találgatás indult meg arról, mi lehetett Orbán Viktor döntésének igazi oka. Nézzük hát, kik is azok az idióták, akik a Die Welt szerint állítólag elérték, hogy hazánk kormányfője – aki nem mellesleg szenvedélyes focirajongó, és érdemei is elévülhetetlenek abban, hogy ismét van értelme izgulni egy német–magyar mérkőzés előtt – lemond a személyes részvétel lehetőségéről egy ilyen jelentőségű eseményen.
Nevezzük őket röviden szivárványos bandának. Politikusok, aktivisták, sportszakemberek, médiamunkások (ideértve a Welt propagandistáit is!), akik az LMBTQ-szervezetek színes leplébe burkolózva a labdarúgó Európa-bajnokságot, a sportot, a sportolókat övező rajongást és szeretetet akarják alantas propagandacéljaik szolgálatába állítani. Alantas, mert nem nyíltan, nem bevallottan, hanem sunyi módon próbálkoznak – szolidaritásról, szeretetről, a kirekesztés elleni kiállásról papolnak, de csírájában fojtanak el minden ellenkező hangot, és kirekesztenek, fóbiásnak, nácinak, fasisztának bélyegeznek mindenkit, aki mást gondol, mint ők. És üres propaganda, amivel érzékenyítenek bennünket, mert egyikük sem olvasta a magyar gyermekvédelemről szóló törvényt, egyikük sem kérdezte meg a magyar kormányt, tényleg az van-e benne, amit magyarországi elvtársaik a fülükbe súgtak, egyáltalán nem érdekli őket az igazság.
Beállt ebbe a kórusba Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság német elnöke is, aki szerint a jogszabály diszkriminatív és sérti az Európai Unió alapvető értékeit. Ez a magyar törvény egy szégyen, fogalmazott, amiből egyértelműen kiderül, ő is csak az Orbán-fóbiások propagandadumájából tájékozódott, mielőtt megszólalt.
Tizenhárom uniós kormány máris csatlakozott egy nyilatkozathoz, amelyet a Benelux államok terjesztettek elő a törvény ellen tiltakozva. Elítélik az új jogszabályt, mert az szerintük megbélyegzi az LMBTQ-személyeket, és úgy vélik, hogy egyértelműen sérti a véleménynyilvánítási szabadságot is.
Az ember esze megáll. Milyen véleményt nem szabad itt kinyilvánítani? Azt például elmondhatjuk, kedves nyilatkozat-aláírók, hogy nem kérjük gyermekeink felvilágosítását minden szexuális aberrációról? Lehet az a véleményünk, hogy attól még válhat belőlük kedves, rendes, toleráns, befogadó ember, hogy van apjuk, anyjuk, és dömpert tologatnak, ha fiúk és babáznak, ha lányok? Ugye az is szabadságunkban áll, hogy a gyermekek hormonkezelését és a nemváltó műtétjeiket elősegítő felnőtteket bűnözőknek tartsuk? Vagy ez már juj és jaj? El kellene bennünket hallgattatni? Mielőtt ez megtörténne, annyit még tudjatok, hogy kirekesztő a nagynénikétek, a nácizást pedig inkább hagyjuk…
