Fekete-Győr jogsértő akcióterve

A Momentum elnöke a diktatúrákra jellemző megoldásokkal szimpatizál.

20200319 Budapest Fekete-Győr András a Momentum elnöke fotó: Havran Zoltán (HZ) Magyar Nemzet Fotó: Havran Zoltán

Fekete-Győr András Magyarország legfőbb ügyészét visszatérően „alkotmányos jogsértő embernek” titulálja, azzal indokolva ezt, hogy az ügyészség nem emelt vádat olyan személyekkel szemben, akik – Fekete-Győr szerint tényként megállapíthatóan – bűncselekményt követtek el. A jogállamiságot rendszeresen hangoztató politikus figyelmen kívül hagyja az egyik legfontosabb jogállami alapelvet: az ártatlanság vélelmét. „Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg bűnösségét a bíróság jogerős ügydöntő határozata meg nem állapítja” – hangzik az ismert törvényi rendelkezés, amely a Fekete-Győr által bűnösnek titulált személyeket is megilleti.

Amíg nincs bűnösséget megállapító jogerős ítélet, addig csupán feltételezésekről, a gyanú bizonyos szintjéről beszélhetünk, származzék a kijelentés akár a hatóságok, akár magánszemélyek részéről. A Momentum jogász elnöke magára nézve nem tartja kötelezőnek az említett alapelvet: szerinte nem a jogerős bírósági döntés, hanem az ő – tényként kezelt – megnyilatkozása számít. Ez a módszer a XX. századi magyarországi diktatúrákból jól ismert: először politikai alapon eldől, ki az, aki bűnös, majd mindez – minden alapvető tényt figyelmen kívül hagyva – megkérdőjelezhetetlen igazsággá válik. A bírósági döntés előre meghatározott, és már csak formális jelentőséggel bír.

A Fekete-Győr András által ismertetett „akcióterv” része lenne megválasztásuk esetén, hogy a legfőbb ügyészt – amennyiben magától nem távozik – ellehetetlenítik, és ezzel lemondásra kényszerítik. Az ügyészség függetlenségének egyik biztosítéka, hogy az ügyészeket (mint ahogy a bírákat is) csak a törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet a posztjukról elmozdítani – mindez azonban a Momentum jogász elnökének láthatóan nem számít. A vonatkozó jogszabály részletesen tartalmazza, hogy a legfőbb ügyész megbízatása milyen módon szűnhet meg, többek között melyek a hivatalvesztés Országgyűlés általi kimondásának feltételei.

Fontos utalni arra, hogy az ezzel összefüggő jogi rendelkezések az elmúlt évtizedek során nem változtak, tehát azok nem kizárólag a mostani, hanem az elmúlt harminc évben hatalmon volt valamennyi kormányzat akaratát tükrözik. Úgy tűnik, Fekete-Győr nem a törvényes utat kívánja választani – talán azért, mert a jogi feltételek fennállását nem tudná tényszerűen igazolni –, ehelyett a jogszabályi rendelkezéseket megkerülve „ellehetetlenítéssel” kívánja a legfőbb ügyészt lemondásra kényszeríteni.

A bírák, ügyészek politikai alapon történő eltávolítása szintén jól ismert a szélsőjobb és -bal diktatúrák módszereiből. Nem véletlen, hogy a rendszerváltás kezdetén – szimbolikusnak is tekinthető mozzanatként – az 1989. október 23-án hatályba lépett alkotmánymódosítás egyik jelentős rendelkezése következtében a legfőbb ügyész visszahívhatósága megszűnt. Ennek az volt a célja, hogy politikai alapon ne lehessen a posztjáról elmozdítani, ezáltal pedig az ügyészség a törvényhozó és a végrehajtó hatalomtól függetlenül, kizárólag szakmai szempontokat figyelembe véve végezhesse feladatát. Fekete-Győr András kijelentései alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy ő inkább a diktatúrákra jellemző megoldásokkal szimpatizál, és már szavakban sem képviseli a jogállamiságot.

A program – és a legfőbb ügyész lemondásra kényszerítését célzó terv – részeként Fekete-Győr a hatalomra kerülése esetén létrehozna egy korrupcióellenes ügyészséget, amely majd fellépne azokkal a bűncselekményekkel szemben, amelyek a legfőbb ügyész „alkotmányos jogsértése” miatt eddig büntetlenül maradtak. Nehéz elképzelni, hogy mindezt jogállami keretek között miként kívánja megvalósítani. Az alaptörvény értelmében az ügyészi szervezetet a legfőbb ügyész vezeti és irányítja; ugyanilyen rendelkezést tartalmazott évtizedekre visszamenően a 2012. január 1. napja előtt hatályban volt alkotmány is. Amennyiben Fekete-Győr logikájából indulunk ki, a célja csak az lehet, hogy a legfőbb ügyésztől független (így az ügyészségi jellegét el is vesztő) szervezeti egységet hozzon létre, ezt azonban sem a jelenlegi, sem a rendszerváltás óta valaha hatályban volt alkotmányos alapokon nem tudja érvényesen megtenni. A kijelentéséből arra lehet következtetni, hogy e tekintetben sem kívánja a jogállami elveket figyelembe venni.

Fekete-Győr András bíróságokat érintő elképzelése szintén hajmeresztő: állítása szerint a bíróság jogkörét „ki fogják tágítani”, amelynek eredményeképpen a bíróság kötelezheti az ügyészséget a vádemelésre. Úgy tűnik, a Momentum Mozgalom által a miniszterelnöki pozícióra leginkább alkalmasnak tartott jogász nincs tisztában a büntetőeljárási jog egyik legfontosabb jogállami alapelvével: a funkciómegosztással. Ennek lényege, hogy az eljárás során a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól elkülönül. A jogban járatlan személy számára is egyszerű logikával belátható, hogy pártatlan ítélkezésről csak abban az esetben beszélhetünk, ha a vádló (aki a terhelttel összefüggésben állít valamit) és az ítélkező bíró személye elkülönül.

Nem lehet pártatlan egy olyan döntés, amelyben a bíró a saját állítása (vádja) bizonyíthatóságát értékeli. A rendszerváltást követően nem csupán a mindenkori jogalkotók figyeltek ennek az elvnek a következetes érvényesítésére, de az Alkotmánybíróság is – szintén következetesen az elmúlt harminc évben – ennek szellemében hozta meg a döntéseit. Amennyiben a bíróság kötelezi az ügyészséget a vádemelésre, lényegében végül a saját elképzelése szerint emelt vádról fog dönteni. Ez a megoldás jogállaminak egészen biztosan nem tekinthető: lényegében már a vád előtt megszületik az ítélet (mint Virág elvtársék esetében). Az már ehhez képest részletkérdés, hogy melyik bíró (bíróság) és milyen alapon fogja megítélni, hogy kivel szemben kell vádat emelni.

Érdemes kitérni a következőkre is. Az ügyészség feladata, hogy minden olyan esetben, amikor bizonyítható valamely bűncselekmény elkövetése, szorgalmazza a felelősségre vonást (az alaptörvény szóhasználatával: érvényesítse az állam büntetőigényét), ugyanakkor biztosítsa, hogy olyan személlyel szemben, aki nem követett el bűncselekményt vagy nem bizonyítható, hogy bűncselekményt követett el, ne alkalmazzanak joghátrányt, illetve a körülmények tisztázásához szükséges mértéken túl ne folytassanak büntetőeljárást.

A két említett szempontnak egyszerre kell érvényesülnie ahhoz, hogy valóban jogállami megoldásról beszélhessünk. Rendre indulnak olyan büntetőeljárások, amelyek során végül nem lehet bizonyítani bűncselekmény elkövetését, illetve azt, hogy a bűncselekményt ki követte el. Ilyen esetben szakmai alapon csak az eljárás megszüntetése (illetve felmentő ítélet meghozatala) lehet az eredmény, büntetőjogi felelősség megállapítása ekkor csak politikai alapon lenne elképzelhető. (Például éppen ezért került sor Gyurcsány Ferenccel szemben évekkel ezelőtt a büntetőeljárás megszüntetésére: nem lehetett bizonyítani, hogy bűncselekményt követett el.)

Fekete-Győr az Európai Csalás Elleni Hivatalt, az OLAF-ot érintően is tévedésben van, az Európai Unió említett szerve ugyanis nem nyomozó hatóság. Amennyiben felmerül az egyszerű gyanúja annak, hogy sérült az unió pénzügyi érdeke, vizsgálatot folytathat, majd annak eredményéről ajánlás formájában tájékoztatja a tagállami hatóságot. Az OLAF nem vádat emel (ezt nem is teheti meg), a tájékoztatás célja éppen az, hogy a tagállam vizsgálja tovább az ügyet, és amennyiben a bizonyítékok alapján erre szükség van, a tagállami ügyészség emeljen vádat a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személlyel szemben. A rendelkezésre álló statisztikai adatok azt mutatják, hogy az OLAF-ajánlások alapján Magyarországon indított vádhatósági eljárások aránya az uniós átlaghoz képest magasabb.

Fekete-Győr András kijelentette azt is: az elmúlt harminc évben azért nem került sor a magyarországi korrupció felszámolására, mert a két politikai oldal egymással e tekintetben paktumot kötött. Kérdés, hogy amennyiben ez így van, miként fog tudni fellépni a Momentum elnöke az állítólagosan eltussolt korrupcióval szemben úgy, hogy – az ellenzéki összefogás résztvevőjeként – maga is szövetségre lépett a korábban négy és fél évig miniszterelnöki posztot betöltő Gyurcsány Ferenccel. Fekete-Győr nyilatkozatából kiindulva nyilván Gyurcsány is része volt ennek a paktumnak, tehát ilyen értelemben azonos oldalon állnak a mostani miniszterelnökkel. Ez persze már nem jogi, „csak” formállogikai kérdés, és másodlagos a jogállamiság Fekete-Győr András által felvázolt felszámolásához képest.

A borítóképen: Fekete-Győr András. Fotó: Havran Zoltán