Az angol labdarúgó-válogatottat már a mérkőzés kezdete előtt kifütyülték a saját szurkolói. Pedig a futball őshazájában régóta nem lehettek ennyire optimisták a drukkerek. A 2018-as világbajnokságon negyedik helyezett fiatal csapat immár tapasztalattal felvértezve készülhet arra, hogy Anglia 1996 után ismét érdekelt legyen az Európa-bajnokság végjátékában.
Talán ebből is sejthető: a szurkolói reakciónak semmi köze a futballhoz. Az angol játékosok már egy éve gyakorolják a Black Lives Matter-mozgalom jelképes szertartását – egységes reakciót kiváltva a koronavírus-járvány miatt üres lelátókból… Múlt szerdán aztán fény derült az igazi problémára. Az angolok a pandémia kitörése óta először Ausztria ellen játszottak ismét nézők előtt, ám a visszatérés egységes megünneplése helyett kiderült, hogy a térdelés megosztja az angol tábort. Füttyszó és taps egyaránt felhangzott, ahogy a vasárnapi, Románia elleni találkozó előtt is.
Az angolok korábbi kiváló labdarúgója, Gary Lineker szerint éppen a fütyülők reakciója bizonyítja, hogy bizony szükséges a játékosok protestálása. A szövetségi kapitány, Gareth Southgate úgy fogalmazott, ez a viselkedés kritika a fekete bőrű játékosai felé. Ilyen egyszerű volna? Aki fütyül, az rasszista? Az angol bajnokságban, a Premier League-ben a fekete bőrű Wilfried Zaha volt az első, aki visszautasította a térdelést, mert üres színpadias gesztusnak tartotta a jelképes mozdulatot. Mások elutasíthatják a Black Lives Matter-mozgalom hátterét vagy az ahhoz köthető erőszakos bűncselekményeket. S lehetnek olyanok is, akik nem kíváncsiak semmiféle politikai véleménynyilvánításra a stadionban, elvégre a futballmérkőzéseken évek óta felhívják a szurkolók figyelmét arra, hogy tartózkodjanak ugyanettől.
A történet nem csak az angolokról szól, akik – megkésett birodalmi kulturális térítésképpen – rendre aktuális ellenfelüket is felkérik, hogy csatlakozzon a térdeléshez. Tavasszal a lengyelek a világbajnoki selejtező előtt nem ereszkedtek térdre, most Ausztria igen, míg a román válogatottnál szemlátomást nem volt ukáz, a többség térdelt, Nicolae Stanciu viszont állva maradt. Amit persze meg kellett indokolnia: az ellen tiltakozott, hogy klubtársát, a cseh Ondřej Kúdelát az UEFA rasszizmus vádjával, közvetlen bizonyíték nélkül eltiltotta az Eb-szerepléstől.