Az idei nyár a járvány harmadik hullámának legyőzésével már nem csak a félelemről, bezárkózásról szól. Talán nem túlzás, hogy az egész ország lázban ég. A Covid miatt elhalasztott olimpia és a labdarúgó Európa-bajnokság mindenkit megérint. A jelenleg is zajló mérkőzéseket kicsit úgy is nézzük, mint a visszakapott, régi életünk egyik mámorító rekvizitumát. A sport és ezen belül különösen a csapatsportok már régen túlnőttek a játék adta kereteken. Tudomásul kell vennünk, hogy a labdajátékok, ezen belül a labdarúgás, sokkal többről is szólnak. Klubszinten elsősorban az üzleti oldal jelenik meg. A profi játékosok modern gladiátorok, szupersztárok és influenszerek lettek egyszerre. Piaci értékük a hétköznapi embernek szinte felfoghatatlan. A nemzeti válogatottak pedig, amikor pályára lépnek, már politikai tényezővé is válnak. Egy Európa- vagy világbajnokság csapatai a sportteljesítményen túl a nemzeti büszkeség letéteményeseivé váltak. Egy-egy mérkőzés sokkal mélyebb tartalmat is hordozhat, mint amit a sport önmagában jelent. Büszkeség, öntudat, sőt esetenként évszázados sérelmekért is kárpótlást jelenthet a nemzeti tizenegy győzelme, helytállása. Szerencsére napjainkban egyre kevésbé a harctereken folyik a küzdelem, hanem a stadionokban. Ezért aztán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a XXI. században a sport már nemzetstratégiai jelentőséget kapott.
Ha ezen a szemüvegen át vizsgáljuk a sporttal kapcsolatos belpolitikai csatákat hazánkban, akkor érthetőbbé válnak az indulatok, a motivációk. Még élénken emlékszünk, amikor 2017-ben egy szinte a semmiből létrejött mozgalom – a NOlimpia – aktivistái sikeresen meghekkelték Magyarország pályázati szándékát a 2024-es olimpiára. Ezzel sokak álmát zúzták szét, és érdekes módon a franciák pályázatának sikeréhez járultak hozzá. Párizs rendezheti meg a világ legnézettebb sporteseményét, mi pedig ismét szegényebbek lettünk egy álommal. Azt pedig, hogy kik szponzorálták és támogatták ezt az akciót, még jótékony homály fedi.
Hasonló politikai ütközet, sőt állóháború színterévé vált a kormány sportlétesítmények építését támogató programja. A stadionokat akarta az ellenzék az orbáni politika elleni támadások egyik sarokkövévé tenni. Persze az uszodák, sportcsarnokok és jégpályák építése nem számított. A Puskás Aréna is folyamatosan célkeresztben volt. Legutóbb a parlament nemzetbiztonsági bizottságának jobbikos elnöke kürtölte világgá, hogy „titkos alagút” épül a kormány tagjainak. Igaz, hogy az alig ötvenméteres aluljáró a védett játékosok, külföldi VIP-vendégek és természetesen a magyar politikusok védett be- és kiszállítását segíti, de ez nem lett volna hír. Egyébként a világ jelentős sportlétesítményei ma már nem is épülhetnek meg a fokozott biztonsági követelmények teljesítése nélkül, mert a nemzetközi sportszervezetek nem visznek kockázatosnak ítélt helyszínekre mérkőzéseket.
