Nagyszerűen helytállt a magyar válogatott

A magyarok szinte egy emberként örültek, önfeledten, félelem nélkül szurkolhattak a nemzeti tizenegynek.

München, 2021. június 23. A gólszerzõ Schafer András (k) és csapattársa, Kleinheisler László a koronavírus-járvány miatt 2021-re halasztott 2020-as labdarúgó Európa-bajnokság F csoportjának utolsó fordulójában játszott Németország - Magyarország mérkõzésen a müncheni Allianz Arénában 2021. június 23-án. MTI/Kovács Tamás Fotó: Kovács Tamás

Az idei nyár a járvány harmadik hullámának legyőzésével már nem csak a félelemről, bezárkózásról szól. Talán nem túlzás, hogy az egész ország lázban ég. A Covid miatt elhalasztott olimpia és a labdarúgó Európa-bajnokság mindenkit megérint. A jelenleg is zajló mérkőzéseket kicsit úgy is nézzük, mint a visszakapott, régi életünk egyik mámorító rekvizitumát. A sport és ezen belül különösen a csapatsportok már régen túlnőttek a játék adta kereteken. Tudomásul kell vennünk, hogy a labdajátékok, ezen belül a labdarúgás, sokkal többről is szólnak. Klubszinten elsősorban az üzleti oldal jelenik meg. A profi játékosok modern gladiátorok, szupersztárok és influenszerek lettek egyszerre. Piaci értékük a hétköznapi embernek szinte felfoghatatlan. A nemzeti válogatottak pedig, amikor pályára lépnek, már politikai tényezővé is válnak. Egy Európa- vagy világbajnokság csapatai a sportteljesítményen túl a nemzeti büszkeség letéteményeseivé váltak. Egy-egy mérkőzés sokkal mélyebb tartalmat is hordozhat, mint amit a sport önmagában jelent. Büszkeség, öntudat, sőt esetenként évszázados sérelmekért is kárpótlást jelenthet a nemzeti tizenegy győzelme, helytállása. Szerencsére napjainkban egyre kevésbé a harctereken folyik a küzdelem, hanem a stadionokban. Ezért aztán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a XXI. században a sport már nemzetstratégiai jelentőséget kapott.

Ha ezen a szemüvegen át vizsgáljuk a sporttal kapcsolatos belpolitikai csatákat hazánkban, akkor érthetőbbé válnak az indulatok, a motivációk. Még élénken emlékszünk, amikor 2017-ben egy szinte a semmiből létrejött mozgalom – a NOlimpia – aktivistái sikeresen meghekkelték Magyarország pályázati szándékát a 2024-es olimpiára. Ezzel sokak álmát zúzták szét, és érdekes módon a franciák pályázatának sikeréhez járultak hozzá. Párizs rendezheti meg a világ legnézettebb sporteseményét, mi pedig ismét szegényebbek lettünk egy álommal. Azt pedig, hogy kik szponzorálták és támogatták ezt az akciót, még jótékony homály fedi.

Hasonló politikai ütközet, sőt állóháború színterévé vált a kormány sportlétesítmények építését támogató programja. A stadionokat akarta az ellenzék az orbáni politika elleni támadások egyik sarokkövévé tenni. Persze az uszodák, sportcsarnokok és jégpályák építése nem számított. A Puskás Aréna is folyamatosan célkeresztben volt. Legutóbb a parlament nemzetbiztonsági bizottságának jobbikos elnöke kürtölte világgá, hogy „titkos alagút” épül a kormány tagjainak. Igaz, hogy az alig ötvenméteres aluljáró a védett játékosok, külföldi VIP-vendégek és természetesen a magyar politikusok védett be- és kiszállítását segíti, de ez nem lett volna hír. Egyébként a világ jelentős sportlétesítményei ma már nem is épülhetnek meg a fokozott biztonsági követelmények teljesítése nélkül, mert a nemzetközi sportszervezetek nem visznek kockázatosnak ítélt helyszínekre mérkőzéseket.

Hiszen, ahogy kezdtem, a sport ma már politika is. Annak ellenére, hogy a magyar ellenzék támadta a stadionépítést, a sport állami támogatását, siker esetén ők is akarnak egy kis médiafigyelmet. Most jól látható módon „szurkoltak” a válogatott mérkőzésein.

Közben az Európa-bajnokság más helyszínein cifra dolgokat láthatunk. Elsőre az alig negyedházas lelátók szúrnak szemet. A magyar kormány vakcinapolitikájának egyik eredménye a budapesti telt házas mérkőzések látványa. A nemzetközi sajtó is csodájára jár, persze néhány nyugat-európai politikus fanyalog. Pedig a szervezés, a védettség ellenőrzése példás Budapesten. Egy másik történet viszont döbbenetes volt. A müncheni stadionban a német–francia mérkőzésen egy sárkányrepülő két embert megsebesítve landolt a pályán. Az akciót szervező Greenpeace szerint ők „csak” egy labdát akartak ledobni az egyik német autógyár elleni tiltakozásul. Amely cég mellesleg az Eb egyik fő szponzora. Ja, az üzlet az üzlet. A német biztonsági szervek közleménye szerint azért nem léptek közbe, mert észrevették a Greenpeace feliratot.

Nem hiszem, hogy a német biztonságiak ne hallottak volna még az álcázásról, megtévesztésről. Honnan is tudhatták volna, hogy a zöldszervezet logója alatt nem egy terrorista készül bombát dobni a stadionba. Sehonnan. Egyszerűen nem mertek közbelépni, nehogy később ízzé-porrá szedje őket a balliberális média. Csak a jószerencse mentette meg a szurkolók és a játékosok életét. Egyébként alig néhány nappal előtte küldtek gyújtóbombákkal felszerelt léggömböket palesztin terroristák izraeli területre. A Greenpeace vezetői sem gondolták végig a jópofának szánt akciójuk következményeit. Nem érzik, hogy a terror sújtotta Nyugat-Európában egy ilyen médiahekk tömegpánikot is okozhat, ami emberek halálához vezethet. Sőt, egy terrorszervezetnek akár ötletet is adhattak. Elég egy zöld logó és puha célponttá válik a stadion. 2015-ben Párizsban pont a német–francia válogatott mérkőzés alatt akart összehangolt támadást indítani a stadion ellen az Iszlám Állam. Úgy látszik, Európa még mindig nem tanult.

Ám arra jutott energia Németországban, hogy aláírást gyűjtsenek a müncheni aréna szivárványszínű kivilágítására a német–magyar mérkőzés idejére. Így kívántak volna tiltakozni a magyar parlament által megszavazott pedofilellenes törvény miatt. Igen, a sport már direkt politika is. Nem elég játszani, szerintük már térdelni is kell.

Mindeközben a magyarok szinte egy emberként örültek, önfeledten, félelem nélkül szurkolhattak a nemzeti tizenegynek. Mert gyorsabban kaphattuk meg az életmentő vakcinát. Mert a magyar biztonsági szervek összehangolt munkával ügyeltek a biztonságunkra. Mert még az Eb előtt sikerült elfogni azt az iszlám hitre tért, radikalizálódott fiatalt, aki csőbombával, gázolásos akcióval akarta megzavarni az örömünket. Mindezeket végig gondolva talán nem túlzás azt állítani, hogy a magyar válogatott helytállása a sztárcsapatokkal szemben már csak hab volt a tortán. Egy egészséges, biztonságos ország optimista lakóinak, egy emelkedő nemzetnek az ünnepe lesz az idei nyár.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója

(A borítóképen: a gólszerző Schafer András (k) és csapattársa, Kleinheisler László a 2020-as labdarúgó Európa-bajnokság F csoportjának utolsó fordulójában játszott Németország–Magyarország mérkőzésen a müncheni Allianz Arenában 2021. június 23-án.

Fotó: MTI/Kovács Tamás)