Hogy ez egészen pontosan mit jelent, arra többféle magyarázat létezhet. Például hogy a női tornaversenyeket rendszeresen látogató férfiak (lássuk be, nem tömeges a jelenlétük) kukkolók vagy tornadressz-fetisiszták, esetleg a kettő egyszerre jelentkezik náluk. Most hagyjuk azt, hogy az ókori görög olimpiákon még meztelenül szaladgáltak a sportolók, ennek vége. Ugyanakkor éppen a torna az a sportág, ami felől a hosszú hallgatás csendjét megtörve (vagy hogy) egyszer csak ronda módszerekről érkeztek hírek. Erőszak, terror, megaláztatások, mert már régen nem a részvétel a fontos, hanem csak és kizárólag az eredmény. Hogy közben mi történt a gyerekkel és mik voltak az edző bácsi módszerei, az nem igazán számított. Nem volt prioritás mindenesetre. Nem állítom, hogy ez volt az általános, de akadtak példák bőven. És már egy is sok lett volna. Egyébként meg a lábakat eltakaró (mert egyébiránt minden más maradt a régiben) „tornaruhák” eddig is engedélyezettek voltak a nemzetközi versenyeken, de a hölgyek kizárólag vallási okok miatt vették igénybe a lehetőséget. Szegény feministák. Átlépett rajtuk az idő, valamint a kizökkent világ. Eddig ugye ment a nők felszabadítása a modern nővé válás rögös útján és a szolidaritás a muszlim lányokkal, asszonyokkal, most meg tessék. Éppenséggel persze tökéletesen igaza van annak a norvég tornásznak, aki azt mondta német sporttársai kezdeményezéséről, hogy nagyon menő, mert megmutatják a többieknek, hogy bármit viselhetnek, amit csak akarnak.
