Sorsunk emlékezetünkben van megírva, szól a régi bölcsesség – mondd meg, mire emlékszel a múltból, s én megmondom, ki vagy. Az írott emlékezet sok történetet, adatot, valós és vélt (sőt kitalált) tényt megőriz, s ezeket sokféleképpen lehet csoportosítani és értelmezni. Egy néphez sok múlt fabrikálható, de csak egy tartozik hozzá: az, amelyikből ösztönzést, tanulságot és lelket meríthet. Jaj neki, ha ebből kiforgatják! – figyelmeztetett anno Németh László. Hogy ki mire emlékszik államalapító királyunk életéből, tetteiből, tanításából, örökségéből, az inkább az emlékezőt jellemzi, mint a történelmi személyiséget. „Úristen őtet sokképpen való méltóságokkal szereté […] Első mondatik: Istentül adatott nemes királyság, másod: dicséretes apostolság, harmad: doktorság. Ó, bizonyával nagy isteni ajándék, kinek ilyen és ennyi malaszt engedtetik.” – Így írt a mohácsi vész idején Szent István első magyar nyelvű életrajzának szerzője, az ismeretlen karthauzi szerzetes. A három karizmatikus méltóság az államalapító király, az egyházalapító apostol és a keresztény műveltséget meghonosító, népét új rendre tanító doktor hármas egységét fejezi ki.
Hóman Bálint írja az 1938-as Szent István-évben megjelent monumentális művében: „Mint a múltban minden időszak magyarja, ma is korunk valamennyi irányzata példaképét látja és eszményét keresi Szent István királyban, s hogy ezt megtalálja, gyakorta a maga képére formálja, új életre hívja a múltból már megismert egyik avagy másik eltorzult képmását: a Kelet és Nyugat közt tétován hányódó tragikus magyar, a szabadságosztó és hagyományvédő alkotmányos király, a fajtájától idegen és hagyománytagadó koronás reformer, a radikális forradalmár, a nemzetiségi népkirály merőben kigondolt vérszegény alakját.” Ezeket a ködös fantomokat mind szét kell kergetnünk – teszi hozzá a kiváló történész. Szerinte Szent István nem egy eszmény vagy irányzat, hanem az egyetemes magyar gondolat és korszerű haladáseszme legnagyobb megszemélyesítőjeként került a magyar nemzet tiszteletének középpontjába, s a Szent István-i gondolat a magyarság nemzetpolitikai célkitűzésének és történeti hivatásának első teljes és máig legszabatosabb megfogalmazása. Ezért ő „minden idők legnagyobb magyarja”.