Miközben negatív szenzációként tálalja az ellenzéki sajtó Matolcsy György és Varga Mihály – egyébként aktív – vitáját a költségvetési hiány és az államadósság alakulásának témakörében, addig mindkét fél több alkalommal is nyilatkozott arról, hogy a gazdaságpolitika formálásában közös a cél. Ugyanakkor a költségvetési hiány és az adósságpálya lefutását másként látja a jegybank elnöke és a pénzügyminiszter.
De miről is van szó? A gazdaság újraindítása érdekében a kormány úgy döntött, hogy tovább fűti a gazdaságot költségvetési forrásokból. Ennek az az ára, hogy a büdzsé hiánya jócskán magasabb lesz az uniós értéknél idén és jövőre is, amennyiben viszont dübörögni fog a gazdaság, az adósságráta nem növekszik tovább. Varga Mihály pénzügyminiszter már többször is bejelentette, hogy a 2022-es költségvetés „marad, ahogy van”, mert a kormány nem akar megszorítást. Természetesen a labda a pénzügyminiszternél van, hiszen a kormány felel a központi költségvetés végrehajtásáért, amely a gazdaságpolitika lelke. S elég fura dolog lenne most a büdzsét szinte azonnal módosítani, tekintettel arra, hogy azt a parlament június 15-én fogadta el. Kétségtelen, hogy a költségvetési törvényben szereplő 5,9 százalékos államháztartási hiány mintegy kétszerese az európai uniós kritériumnak, de a helyzet rendkívüli. A koronavírus-járvány padlóra küldött számos nemzetgazdasági ágazatot, amelyeknek mielőbb vissza kell térniük a normális kibocsátási szintre.
Az állami ösztönzés ennek érdekében történik. Vagyis most nagyon gyors lenne a Matolcsy György által kívánatosnak tartott három százalék körüli értékre visszatéríteni a deficitet. Miközben a Magyar Nemzeti Bank vezetőjének abban teljesen igaza van, hogy mielőbb konszolidálni kell az állami pénzügyeket, hiszen a világgazdasági helyzet továbbra is kockázatos, például nem lehet tudni, mit hoz majd egy esetleges negyedik hullám. Rizikófaktor a Brüsszellel zajló vitánk is, miután a helyreállítási alapból és a közösségi költségvetésből érkező forrásokat már beárazták a pénzpiaci szereplők Magyarország pénzügyi kondícióiba. Ha eszkalálódik a helyzet – erre számítani kell –, hazánk a tavalyinál valószínűleg drágábban, magasabb kamattal vehet majd fel hitelt a nemzetközi pénzpiacon. Ugyanakkor abban egyetért a pénzügyminiszter a jegybankelnökkel, hogy a jelenlegi magas infláció gond, de ez csak átmeneti jelenség, már jövőre három százalék körüli értékre csökkenhet a pénzromlás üteme. Tegyük viszont hozzá, hogy most ezen a téren nincs semmi gond: az egyelőre Brüsszelben jóvá nem hagyott helyreállítási terv helyett beindul a Nemzeti Helyreállítási Alap a kiadások megelőlegezésére, amely az uniós jóváhagyás után „visszatölthető” a beérkező közösségi támogatásokkal. Hiány ide, adósság oda, a magyar gazdaság szereplőinek és nekünk, választópolgároknak valószínűleg most az a legfontosabb dolog, hogy a 2022-es országgyűlési választásokat követően szükség lesz-e a nadrágszíj meghúzására.
Márpedig a baloldal s a hozzá köthető szakértői tábor egyre hangosabban emlegeti, hogy a 2022-es egy választási költségvetés, ami a voksolások után szükségszerűen megszorításokkal járhat. Egyfelől a magasabb hiány a gazdaság újraindítását szolgálja, amire felhatalmazásunk van az Európai Bizottságtól, és sem a deficitben, sem pedig az adósságban nem lógunk ki az uniós mezőnyből. Másfelől sem a 2014-es, sem a 2018-as választási évben nem költekezett túl a kormány, nem is volt szükség egyik alkalommal sem megszorító intézkedéssorozatra, és valószínűleg ugyanez lesz a helyzet 2022-ben is. Vagyis a baloldali pártok és a hozzájuk kötődő közgazdászok riogatásai alaptalanok, mint ahogyan azok voltak az elmúlt tizenegy évben minden alkalommal. De ami a lakossági megszorításokkal való ijesztgetést illeti: nem sül le a baloldal képéről a bőr? Éppen Horn Gyula, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon kormányzása idején vált mindennapos élménnyé a magyarok számára a hírhedt kifejezés: megszorítás. Vagyis életszínvonal-csökkentés. Ha valakiknek, akkor éppen a baloldalnak kellene jóval szerényebben fogalmaznia, amikor költségvetési kérdésekben megnyilvánul.
Választást nemcsak családi adó-visszatérítéssel lehet nyerni, hanem egészében véve négy esztendő eredményes gazdaságpolitikájával. S tegyük még hozzá, hogy az amúgy európárti baloldal a kormányzása idején még egyszer sem teljesítette azokat a feltételeket – alacsony költségvetési hiány és infláció, csökkenő adósságráta és kamatkonvergencia –, amelyeket a polgári kormánynak már többször is sikerült. Ráadásul minden felelős kormányzati politikus úgy nyilatkozott, hogy hazánknak az európai közösségben van a helye – a súlyos viták ellenére is.
Summa summarum: nem Matolcsy Györgynek vagy Varga Mihálynak szurkolunk a hiány és az adósság vitájában. Hanem az eredményes magyar gazdaságpolitikának.
A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese
(A borítóképen Varga Mihály, Orbán Viktor és Matolcsy György látható. Fotó: MTI/Beliczay László)
