Magyarország többek között több százezer árszakértő országa is. A kormányt kárhoztatják az „elszabadult” infláció miatt. Közöttük nem kevés, aki a nulla százalék felé haladó infláció idején hasonló vehemenciával támadta a gazdaságpolitikát, mondván: ez veszélyes folyamat. Visszaemlékezhetünk: az volt az érvük, hogy legalább háromszázalékos inflációnak márpedig lennie kell, különben az emberek elhalasztják a vásárlásaikat, mert arra várnak, hogy még kisebb lesz az infláció, még kisebbek lesznek az árak. (Hogy ez miért és miért pont három százaléknál következik be, azt nem magyarázták meg.) Ezek szólalnak meg, amikor a januári 2,7-ról (ekkor még sírtak, hogy nem elég magas) 3,1-3,7-en keresztül áprilisra 5,1, májusra, júniusra 5,3 százalékra nőtt. Nem mellesleg az inflációért felelős jegybank ellenlépése következtében júliusra ez a szám 4,6-ra csökkent.
Persze az árak nőnek. Különben hogy is lenne meg az áhított három százalék? Aki abból él, hogy barackot, őszibarackot termel, s lefagy a termés fele, nyilván szeretné a kétszereséért adni a gyümölcsöt, hogy pénzénél legyen. Igaz, nem tudja, mert mindig akad, akié nem fagyott le, s az nyilván leverné ezt az árat. Így is megugranak azért az árak, hiszen többen vannak, akik fagykárt szenvedtek, mint akik nem. S hasonló a helyzet minden mezőgazdaság által termelt növény, tenyésztett állat esetében. A gazdák pótolni szeretnék a természeti csapások, járványok okozta anyagi károkat.
Az árszakértőkórus másik állandó szlogenje: nálunk van Európa legmagasabb általános forgalmi adója, 27 százalék. Még ha úgy fogalmaznának, hogy nálunk a legmagasabb az általános forgalmi adó felső határa, igazuk is lenne. (Nem sokkal előzzük meg Dániát és Svédországot az ő 25-jükkel.) De csak ekkor. Ugyanis hazánkban az áfa már rég nem 27 százalék. Például a legalapvetőbb élelmiszerek közül a tej- és tejtermékek, a kenyér áfája 18, a gyógyszereké és a húsoké (kivéve a cápahúst) öt százalék, a könyveké és az újságoké szintén. Igen, a luxusvitorlások áfája valóban 27, mégis vesznek luxusvitorlást. A ruházati cikkeké is ennyi, de azokat nem vásárolunk mindennap. A fogyasztói kosár alapján súlyozva ki lehetne számolni, mennyi az átlagos áfája az adott kosár szerint fogyasztóknak. Miért nem számoltatják ezt ki a pénzügyek felelősei, s miért nem érvelnek vele az ár- és adószakértő-kórussal szemben? Nem lehet messze az igazságtól, ha kimondjuk, a magyarországi áfa akár alacsonyabb is lehet, mint az uniós 21,24 százalék. Persze csökkenteni lehetne, de akkor például miből fedezné az államháztartás az egyre kisebb, komoly javaslatok szerint nulla felé tendáló személyi jövedelemadó miatt kieső összegeket?
Az árhisztériára alaposan rá is játszanak például az állítólag pártatlan és független rádió- és tévéadók. Minap a húsárakról volt szó az egyik csatornán. Panaszkodtak a vevők, hogy a térség legkisebb minimálbéréből már nem tudnak mindennap húst venni, az már csak hetenként egyszer jut az asztalra. A vágóképeken sorra jelentek meg a háromezer forint feletti árak. Ha valaki jobban odafigyelt, látta, hogy ezek a töltelékáruk, nem pedig a nyershús-félék árai. Az áremelkedés miatt jajveszékelő adás utáni reklámblokkban az egyik boltlánc hirdetése volt látható: sertéslapocka-akció, egy kiló 999 forint. A multi boltjába betérve, a hűtőpultban minden akció nélkül 750 forint egy fél kiló tisztított csirkecomb. De ez nem zavarja a jajveszékelőket.
Hajdanában minden egyetemistának kötelező olvasmánya volt annak a filozófusnak az egyik könyve, akinek a közelmúltban a németországi Trierben szobrot állítottak: Bér, ár, haszon. Mai követői azért veszik semmibe a béreket, a béremeléseket, ellenben tupírozzák az árakat, mert politikai hasznot remélnek.
Borítókép: Idős hölgy válogat a gazdag zöldség- és gyümölcskínálatból a Fővám téri Központi Vásárcsarnokban. Fotó: MTVA/Jászai Csaba
