A valamikor negyvenszázalékos CDU/CSU 24 százalékkal fekszik most a pszichiáter díványán. A szakember nem cifrázza, mondja a diagnózist: „Egy ilyen dolog nem a semmiből fakad. Az, hogy Merkel a demokratikus intézmények rovására, moralizáló lózungokkal zöld–baloldalivá alakította a CDU/CSU-t, mindkét pártot kizsigerelte, destabilizálta a szövetségi köztársaságot, és felerősítette a centrifugális erőhatást az Európai Unióban. A CDU/CSU-nak le kell válnia Angela Merkelről és mamelukjairól, másképpen nem lehetséges a gyógyulás. Merkel Európa veszélyeztetőjeként vonul be a történelembe. A mostani dicsőítéseinek rövidesen lejár a szavatossági ideje.” Imigyen szól a fiktív lélekbúvár, ám kérdéses, veszi-e a CDU/CSU az üzenetet. Sok múlik azon, hogy Armin Laschetből mégis kancellár lesz-e vagy csak az ellenzék vezetője.
Az SPD viszont főnixmadárként támadt fel. A 25,7 százalékos eredmény ugyan szintén nem a korábban megszokott negyven százalék, de mégis valami.
Még két hónappal ezelőtt is a megsemmisítő 15 százalékra taksálták őket. Hogyan lett ebből a mostani Scholz-csoda? Olaf Scholz legnagyobb teljesítménye az elmúlt hónapokban baloldali–zöld funkcionáriusainak hallgatási fogadalma volt. Az összetartásra építve, valamint azért, mert sarokba szorítva érezték magukat, felhagytak a Németország átalakításáról szóló szokásos ostobaságaikkal. A közlekedőedények törvényszerűségeinek megfelelően az SPD szintje abban a mértékben emelkedett, ahogy az uniópártoké megcsappant. Máris feledésbe merült, hogy Németországba importálták a világ problémáit, el van felejtve Scholz elképzelése az európai munkanélküli-biztosításról, amit gyakorlatilag a német adófizetők pénzelnének, feledésbe merült az SPD szerepe a német autóipar és energiagazdaság elleni támadásokban és így tovább. A felejtés jutalma: Scholzból kancellár lehet.
A Zöldek hónapokkal ezelőtt úgy kezdhették meg kampányukat a közszolgálati média agitprop-csapata és a rögeszmés jegyzetírók java részének segítségével, hogy 28 százalékra számíthattak, valamint arra, hogy ők állíthatják a kancellárt. Ez a buborék szétdurrant. A német média nagy részében egyébként is csak a legedzettebbek bíznak. Mindazonáltal 14,8 százalékkal a Zöldek minden koalíciós forgatókönyvben szerepet játszhatnak, kivéve, ha marad az SPD és az uniópártok nagykoalíciója, ami kevéssé valószínű. Scholznak és Laschetnek is szüksége van a Zöldekre. Borús kilátások ezek, zöld festésben. Ami a kisebb pártokat illeti, Christian Lindnerrel a liberális FDP másodjára erősödött meg és jutott be a Bundestagba. Sikeresen megteremtette a látszatot, ami a piacgazdaságot a klímavalláshoz köti. Ő is felelősebbnek tartja a környezetrombolásban bűnös embert idelent, mint a hideg napocskát odafent. Nem világos, hajlandó-e keresztülvinni, hogy az ellenőrizetlen bevándorlás ellenőrzött, a törvényeinknek megfelelő bevándorlássá váljon. Lindner megfelelően simulékony, ami Scholz és Laschet számára is lehetséges, sőt szükséges koalíciós partnerré teszi. Csak a Zöldek és az FDP közötti féltékenykedések lehetnek buktatók. Scholznak vagy Laschetnek egyenlő mértékben kell kiegyensúlyoznia őket. Mindenesetre a következő kormány zöldre lesz festve, akár az SPD, akár az uniópártok vezetik majd.