Az Alternatíva Németországnak (AfD) 2017-ben a CDU/CSU és az SPD kudarcaként jutott be a Bundestagba, és ott is marad. Egyelőre ennyi biztos. A mostani 10,3 százalékos eredmény nem az AfD álma, de Szászországban és Türingiában úgy taroltak, mint a jobb időkben a CDU vagy az SPD. A következő években az AfD-nek el kell döntenie, hogy Helmut Kohl CDU-jának örökébe lép-e vagy radikálisabbá válik. Ha az előbbi utat választja és ezzel sikeresebb lesz, az nem könnyíti meg a CDU/CSU életét. Az AfD a Németország nevű beteg lázmérője. A zöld–baloldali esztelenségtől felszökik a higanyszála, a kevesebb kísérletezéstől visszahúzódik. A Die Linke – az egykori kommunista NSZEP utóda – a választás másik nagy vesztese a CDU/CSU után. A párt nem érte el az ötszázalékos bejutási küszöböt, s csak azáltal került a Bundestagba, hogy három közvetlen mandátumot tudott nyerni választókörzetekben. Ez kevés az SPD-vel és a Zöldekkel való koalícióhoz, ami némi szerencse Németországnak és az EU-nak.

Mi következik most? Minden az FDP-n és a Zöldeken múlik. Féltékenynek kell egymásra lenniük, nem juttathatja előnyhöz egyik a másikat, mégis egymásra kell találniuk. Máskülönben megint a nagykoalíció következik, Németország nem maradhat ugyanis kormány nélkül. De egy újabb nagykoalíció felőrölné a német pártrendszert: erős centrum nélkül borítékolható a további hanyatlás. Olyan ez, mintha a pestis és a kolera között kellene választani. A nagykoalíció nagyon rossz lenne, a Zöldekkel való koalíciók pedig úgyszintén végzetesek. Csak emlékeztetőül, a Zöldek a következőket írnák elő nekünk: hogy repülőre üljünk-e és mikor, hogy milyen autót vezessünk vagy egyáltalán legyen-e gépkocsink, mivel és milyen napszakban fűtsük a házunkat, hogy kell-e nekünk egyáltalán ház, hogy mivel táplálkozzunk, mit írhassunk le, illetve mondhassunk, hogy tűrjük el az ellenőrizetlen bevándorlást, hogy nálunk legyen a legdrágább az áram, hogy ki tüntethet és ki nem, hogy kit illet meg a véleménynyilvánítás szabadsága és kit nem, hogy kinek van mindig igaza és kinek soha. Előírnák, hogy hogyan éljünk, dolgozzunk, ünnepeljünk, szeressünk, milyen barátságokat ápoljunk, kik lehetnek a barátaink. Az Orbán Viktorra szavazó magyarok például a Zöldek szerint senkinek nem lehetnek a barátai.

A magyar kormány Laschettel és Scholz­cal is könnyebben szót érthet, mint Merkellel. Mindketten két lábbal a földön járó, megbízható figurák. A szabályok mindkettejüknek jelentenek valamit. Mindazonáltal az EU és benne a magyarok, lengyelek, baltiak, dánok, görögök egy nagy problémával találhatják szembe magukat. Katrin Göring-Eckardt zöldpárti politikus szívesen váltaná Frank-Walter Steinmeiert az államfői székben. Az ő személyében a magyarok és a többiek partner helyett ideológiai ellenfelet nyernének. Göring-Eckardtból lehet az a robbanóanyag, ami szétveti az EU-t. De van-e esélye ennek a veszélyes asszonynak az elnöki hivatalra? Scholz összeköttetésben áll Steinmeierrel, aki igényt formál egy újabb elnöki mandátumra. Nem biztos, hogy Scholz cserben hagyja a barátját a Zöldekkel folytatott koalíciós tárgyalásokon. Máshogy fest Göring-Eckardt helyzete Laschet esetén. Számára az SPD-s Steinmeier nem annyira érdekes, könnyebben engedhet a Zöldeknek és Göring-Eckardtnak.

Németország tehát választott. Aki egy működő államot metafizikailag alakít át, a tartófalakat multikulturálisan genderesíti, majd redőnynek pofozza át, az összeomlasztja a házát, az embereket pedig szétlapítja a törmelék. Angela Merkel, valamint a második (a végrehajtó) és az úgynevezett negyedik hatalmi ág (a média) vadházassága alapos munkát végzett. Sikerült a kísérlet, hogy a 2015-ös népvándorlást a német világmegmentéssel feledtessék el. Az eredmény egy olyan Németország, amelynek – mint „anno dacumál” a kommunista államoknak – félnie kell a következő téltől és az áramkimaradásoktól. A haladás csigalassú, a zöldhaladás pedig a rossz időkbe való visszalépés. A magyarok most figyelmesen megnézhetik Németországot, és levonhatják a következtetéseiket. Óvakodjanak a zöld–baloldaliaktól! Maradjanak önállóak, békések és együttműködőek az Európai Unióval és azon belül. Ha működik, mindketten nyernek vele: az EU és a magyarok is. Merkel a helyén marad, amíg az új kormányt meg nem választják, ami sokáig eltarthat. Tehát a merkeli függőjátszma egyelőre folytatódik az EU-ban.

A szerző 1990 és 2005 között a szászországi SPD-képviselők vezetője, 2019-ben kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból

(Borítókép: Angela Merkel német kancellár (b), Armin Laschet, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke, Észak-Rajna–Vesztfália tartomány kormányfője, kancellárjelölt (k) és Markus Söder bajor tartományi miniszterelnök, a Bajor Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke a CDU/CSU pártszövetség kampányrendezvényén (b-j) a berlini Tempodrom rendezvényközpontban 2021. augusztus 21-én. Németországban szeptember 26-án tartották a szövetségi parlamenti választást. Fotó: MTI/EPA pool/Clemens Bilan)