Valóban: a szexuális orientáció magánügy, és igen, nem megengedhető az, hogy valakit az alapján ítéljünk meg, hogy a saját vagy a másik nemhez vonzódik-e. Nem is kérdés, hogy amikor arról folyik a nyilvánosságban a diskurzus, hogy jó-e, ha homoszexuális tanárok oktatnak matematikát, történelmet vagy fizikát, azzal hajszálvékony jégre merészkedtünk. Ami bizony a pillanat tört része alatt, villámgyorsan beszakadhat alattunk, hiszen ebben az esetben akár odáig is eljuthatunk, hogy valakit a szexuális vonzalmai alapján eltilthatnak a hivatásától.
Ez nem jó, ahogyan az sem, hogy Parragh Lászlót a PC-kapitányok, a véresszájú liberálisok milyen vehemenciával támadják. Hiszen szólásszabadság meg demokrácia van, nem pedig valami utópisztikus liberális diktatúra, ahol kizárólag a Facebook hiperbiztonságos teret teremtő, közösségi irányelvei meg a szélsőbalos cenzorok uralkodnak, ami bizony nem azzal jár, hogy mindenki azt mondhat, amit akar.
Parragh László nem fideszes politikusként, nem döntéshozóként, nem a kormány tagjaként mondta, hogy nehezen viseli, amikor a kilencéves kisfiát olyan tanár segíti fel a létrán vagy a kötélen, akiről tudja, hogy a saját neméhez vonzódik, hanem apaként és magánemberként. Amihez minden joga megvan. Rosszul viseli? Hát rosszul viseli. Ezt érzi? Akkor ezt érzi.
Értem én, hogy a liberálisok az ilyen maradi figurákat átnevelő táborokba akarnák küldeni, miután nyilvánosan megszégyenítették, kirúgták az állásából, és a gyámüggyel elvetették a gyerekeit, ahol napi 24 órában hol vernék, hol érzékenyítő propagandát olvasnának fel nekik a tökéletes és jólelkű transzneműek csodálatos szerelméről, de a valóság nem a Facebook liberális diktatúrája, ahol egy konzervatív vagy nem annyira PC mukkanás miatt már bárkit el vagy ki lehet törölni.
A valóság olyan, hogy ha egy apa azt érzi, hogy zavarja, ha egy meleg tornatanár segíti fel a gyerekét a kötélre, és ezt ki is mondja, akkor nem fogják nyilvánosan kivégezni. A liberális hópihéknek ilyenkor meg kell próbálniuk összeszedni magukat, és el kell tudniuk viselni, hogy van, aki így érez. Esetleg megpróbálhatnak érvelni az igazuk mellett. Ami nyilván fáradságos és sok agymunkát igénylő tevékenység, de ez van, az élet nem habostorta. Én magam, ahogy lapunkban már erről írtam, láttam jó és sajnos rossz példákat is. A Táncművészeti Egyetemen volt olyan homoszexuális balettmester, akinek csodák csodájára szinte kivétel nélkül az összes növendéke egyik évről a másikra meleggé változott, és olyan is, aki egy szem coming outoló diákot sem tudott a lobbi legnagyobb bánatára felmutatni.
Meleg gén ugyanis nem létezik, a mai napig nem tudjuk biztosan, mitől és miért alakul ki a homoszexualitás. Kutatók szerint a gyerekkori traumák, minták és különböző behatások, ingerek azok, amelyek összességében felelőssé tehetőek a homoszexualitás kialakulásáért, de az például egészen biztos, hogy bizonyos társadalmakban, az ókori Rómában és az ókori Görögországban jóval magasabb volt a melegek aránya, és azt is statisztikák támasztják alá, hogy azokban az országokban, ahol az erőszakos LMBTQ-lobbi mindenféle akadály nélkül kifejtheti „áldásos” tevékenységét, ott elképesztő mértékben elkezdtek emelkedni azoknak a sikeresen érzékenyített gyerekeknek a száma, akik valamelyik szexuális kisebbséghez tartozónak vallják magukat. És az is tény, hogy a lobbi ennek rettenetesen örül, hiszen úgy tűnik, valamifajta felszabadító harcnak gondolják a „munkájukat”. Az az álláspontjuk ebben a témában, hogy ők nem meggyőzték, megtérítették, megváltoztatták a gyerekeket, hanem úgymond felszabadították őket, ami kétségtelenül ijesztő lehet sokak, elsősorban a szülők számára.
Számomra is.
Azt is megjegyezném, hogy a pedofilellenes törvényt övező vitákat az az egybites libernyák érvelés uralta, hogy a szexuális orientációt nem lehet megváltoztatni; azaz valaki vagy melegnek születik, vagy nem. Ez természetesen elképesztő badarság, az általam fentebb részletezett példákon túl a ballib propaganda hülyeségét kritika nélkül átvevők inkább üljenek le egy fegyintézetben húsz éve raboskodó fogva tartottal, és dumálják át ezt a dolgot.
Igencsak meg fognak lepődni attól az információtól, hogy a börtönökben hány nehézfiú melegedett be csak és kizárólag a környezeti hatások miatt. De a híres színésznőt is, aki házasság és majd negyven év heteroszexuális lét után lett meleg, nyugodtan meg lehetne interjúvolni, hogy mit is gondol most erről „a nem lehet megváltoztatni senkinek a nemi orientációját” munkacímű baromságról. A homoszexualitás kialakulásának az okairól alig tudunk valamit, de azt egészen biztosan, hogy igenis meg tudják személyek, korok, divatok, traumák változtatni egyes emberek szexuális identitását. Ezért bár nem szeretnék olyan országban élni, ahol bárkit a homoszexualitása miatt eltilthatnak a szakmájától, teljesen megértem, ha egy apa nyilvánosan megfogalmazza az ezzel kapcsolatos aggodalmait.
Tegye csak nyugodtan, hiszen szabad országban élünk.
(Borítókép: Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Fotó: MTI/Máthé Zoltán)
