Mindennapos élmény az az ismert progresszív attitűd, ami minden olyan értelmezést és törekvést, amely nem illeszkedik bele a fősodorbeli nemzetközi politikai divatba, kártékonynak, antidemokratikusnak tételez, de leginkább emberiségellenesnek. Egyszerre kínos és vicces, hogy ennek a jelenségnek ismert képviselői szívesen nevezik ódivatúnak, ha például arról van szó, hogy a jelenlegi kormány a tradicionális zsidó–keresztény értékek védelmében utasít el valamilyen aktuális őrületet.
Sablonlepedékes nyelvvel ismételgetik azt a közhelyszótárt, ami valaha valahogy a fejükben ragadt, hozzásimítva az épp futó újhullám szalagcímeit.
Másfelől – vetheti a szememre a művelt olvasó – mindez kezd unalmas lenni. Hiszen először ezek a dolgok valóban rémisztőek voltak, és iszonyatos ostobaság pusztít, de lassan oly mindennapos ismeretélménnyé vált, hogy „veszett a világ”, hogy az erről szóló lamentálás már a közélettől csúzos könyökünkön jön ki.
Meglehet, csakhogy egyrészt nem adhatjuk fel a reményt, hogy az a nyugati kultúra, aminek magunk is részesei vagyunk, képes az öngyógyításra, másrészt különösen fontos észrevennünk, ha akadnak reményre okot adó jelek. Számos betegség gyógyításának előfeltétele, hogy a beteg tisztában legyen állapotával: betegtudata legyen és gyógyulni akarjon.
Innen nézve is kifejezetten biztató jelnek tekinthetjük a konzervatívokkal szemben ádáz hangú közegben is referenciának számító, nagy múltú, The Economist című újságban egy hete publikált, How did a loose set of radical ideas leap from campus to American life? című terjedelmes esszé megjelenését és a megjelenés helyét.
Engedjék meg, hogy a londoni hetilap hasábjain olvasható munkából hosszabban parafrazáljak pár gondolatot:
„A Latinx vagy a Latinx+, a szélsőprogresszív körök egykori szava, ami ráadásul a latin közösség mindössze négy százalékának tetszik, beivódott a mainstreambe, a Fehér Ház is használja, elnöki beszédekben is szerepel.” És: „A nyelvi és egyéb szimbolikus változások erősen érintik Amerikát. San Francisco oktatási szervezete, bár fontosabb dolgaik is lettek volna, azzal foglalkozott, hogy eltávolítsa Washington és Lincoln nevét az iskolából.”
