A 2011-ben elindított ún. keleti nyitás óta számos elemzés vizsgálta a külpolitikai kezdeményezés racionalitását és eredményességét. Az a tény, hogy tavaly a kínai, tavalyelőtt pedig a koreai vállalatok voltak a legnagyobb közvetlen tőkebefektetők Magyarországon, talán nyugodtabb, szakmai vizekre tereli enyhíti majd a keleti politika körüli vitát.
Az már egyre kevésbé kérdés, hogy a globális gazdasági növekedés súlypontja az eurázsiai térségbe tolódik – noha vannak olyan hangok, amelyek szerint a XXI. század is az USA százada lesz –, mégis a hosszú távú adatokat elemzők Eurázsia felemelkedést jelzik előre, és ez ma a szakmai főáramlat is. Ennél érdekesebb kérdés, hogy az eurázsiai térség felemelkedését mely régiók és országok fogják húzni, azaz milyen lesz a térség növekedésének belső szerkezete. Bár Niels Bohr közismert mondása szerint a jóslás nagyon bonyolult dolog, különösen, ha a jövőről van szó, és e mondás óvatossá tehet bennünket ezen a területen, mégis érdemes egy rövid pillantást vetni a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hosszú távú előrejelzéseire, ha többet akarunk tudni a magyar gazdaságot érő potenciális növekedési impulzusokról és azok irányairól.
Nagyot visszaugorva az időben azt láthatjuk, hogy 1980-ban a világ legfejlettebb, meghatározó országait tömörítő G7-ek még a világ GDP-jének valamivel több mint felét adták vásárlóerő-paritáson számolva, ma már ez az arány alig több mint egyharmad, és 2026-ig ez tovább fog csökkenni. Ugyanakkor a másik oldalon, az ún. feltörekvő ázsiai országokat összefoglaló csoport, amelynek a világ GDP-jében való részesedése 1980-ban még csak kilenc százalék körül volt, 2020-ban a globális bruttó össztermék több mint egyharmadát tette ki, és ez az arány 2026-ig 36 százalék fölé fog emelkedni.
Az ezen adatok ellen érvelők leggyakoribb ellenvetése, hogy ez igaz, de ez a növekedés nem vezet el az egy főre jutó GDP-nél kiegyenlítődési folyamathoz. Nem, de nem is kell, hiszen a magyar növekedési lehetőségeket nemcsak az határozza meg, hogy milyenek a partnerország belső jövedelmi viszonyai vagy életszínvonala, hanem a potenciális kereskedelem nagysága is. Az egy főre jutó GDP alapján mért felzárkózás esetleges elmaradása nem akadályozza meg, hogy a térség kiemelkedő vállalatai hozzájáruljanak a magyar beruházások, munkahelyek bővüléséhez és a technológiai színvonal növekedéséhez, erre a legjobb példákat nyilván Kínában lehet találni.
Ha csoportosítani akarjuk a térség meghatározó országait az eltérő magyar gazdasági érdekek mentén, akkor a következő három kört láthatjuk.
Az első körbe azok az országok kerülhetnek, amelyek nemcsak a világátlagnál jóval gyorsabban növekednek, hanem a térségen belül is kiugranak gazdasági gyarapodásuk ütemével. Kína az egyik legnyilvánvalóbb példa, hiszen 1980-ban az ország vásárlóerő-paritáson mért részesedése 2,3 százalék volt a világ GDP-jén belül, mára ez az arány 17 százalék, és az előrejelzés szerint 2026-ban meg fogja haladni a húsz százalékot. India hasonló, bár kevésbé dinamikus pályát futott be ugyanabban az időszakban, az előrejelzések szerint 2026-ra nyolc százalék felett lesz a világ GDP-jében való részesedése. A világ- és regionális átlagnál gyorsabb növekedési ütem jellemző Indonézia, Malajzia, Vietnam esetében, de Kína meghatározó szerepe továbbra is megmarad a világban és a térségen belül.
Mind Kína, mind India ezért is jelentősek a magyar külgazdaságpolitika szempontjából, mert nemcsak a kereskedelemben és a tőkebefektetésekben, hanem a technológiai transzferben is egyre meghatározóbb a szerepük.
Külön kört képeznek azon országok, amelyek ugyan nem növekednek gyorsan a világ átlagához képest, a térségből érkező technológiaintenzív befektetések azonban meghatározók Magyarország számára. Japán és Dél-Korea szerepe is jelentős a magyarországi technológiai modernizációban. Japán régóta itt van, és Dél-Korea az elmúlt években végrehajtott autóipari befektetéseivel gyakorlatilag újrarajzolta ezt az ágazatot Magyarországon.
A harmadik körbe kerül például Oroszország és Kazahsztán, melyeknél a világ GDP-jében betöltött részesedésükben ugyan zsugorodás fog bekövetkezni az IMF előrejelzése szerint, de ezen országok (potenciális) hozzájárulása jelentős a magyar energia- és nyersanyagellátás biztosításához. Kazahsztán és még inkább Oroszország fontos, sőt egyre fontosabb partnerei Magyarországnak, és Oroszország külpolitikai jelentősége akkor is meglesz, ha az Európai Parlament további súlytalan állásfoglalásokat bocsát ki.
Nyilván a fenti számokat, arányokat nagyban átírhatja a világgazdasági folyamatok radikális átalakulása, nem kell messzire mennünk, elég csak a globális járvány hatásaira gondolnunk. Mint fent láttunk, Kína fejlődése meghatározó az egész térségben. A járvány hatására a kínai felzárkózás ütemének fennmaradása várható, és a technológiatranszfer területén a szerepe tovább fog növekedni.
A fent vázolt három eurázsiai kör nyilván nem vegytiszta besorolás, hiszen Kína például jelenleg is az első és a második körbe sorolható, de az országok ilyen jellegű osztályozása megmutatja a velük fenntartott kapcsolatok átalakulását és azok jellegének megváltozását is.
A szerző a nemzetközi kapcsolatok szakértője, a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ kutatásvezetője
Borítókép:Világgazdaság/Kallus György
