Olvasom a címet, Alec Baldwin lelőtt két embert a forgatáson. Na persze, gondolom, tipikus kattintásvadász felütés, de mindegy, rámegyek, aztán majd kiderül, hogy egy filmben, a szerepe szerint, de nem baj. Alec Baldwin jó színész, elég macerás az élete is, mindig történik körülötte és vele valami, legalább megtudom, miben dolgozik most. De nem, a címadó ezúttal nem viccelt, az történt, amit leírt.
Alec Baldwin jelen tudásunk szerint lelőtte az operatőrét, akin áthatolt a golyó és megállt a rendezőjében. Az operatőr hölgy meghalt, a rendező megsebesült. A filmezés veszélyes üzem, bár többnyire ennyire nem, de az eset nem előzmények nélküli, mondhatnánk, nem példátlan. Számtalan tragikus és misztikus esetet ismerünk a filmtörténetből, sőt „elátkozott” filmeket is, a mostani történethez leginkább Bruce Lee fia, Brandon Lee halála hasonlít, őt 1993-ban lőtte le egy színész kollégája egy kellékfegyverrel. A Baldwin-sztori következményeit még nem ismerjük, a ’93-as balesetét már igen. A nyomozás végeztével a kerületi ügyész nem emelt vádat, mert bár az elkövető gondatlansága szerepet játszott az ügyben, bűncselekményre utaló bizonyítékot nem találtak.
Nem azért használom itt az elkövető kifejezést, mert különösebben odalennék a jogi-rendőrségi zsargonért, de azt, hogy gyilkos, nem szívesen írnám le. Mint ahogy Baldwinnel kapcsolatban sem, hiszen ismereteink szerint baleset történt, ami valószínűleg életre szóló traumát okozott neki is, ami épp eléggé kegyetlen büntetés és bűnhődés. Persze a felelősök utáni vizsgálódások során felmerülhet, hogy Baldwin nemcsak szereplője, de producere is a filmnek (Rust, azaz Rozsda a címe), tehát gazdája, de azt azért talán nem gondolja senki, hogy ebben a minőségében bele kellett volna néznie minden kellékbe. Erre megvannak a megfelelő szakemberek, bár a hírek szerint ők cserélődtek a forgatási körülmények miatt, de ez is gyakran előfordul. Felmerült aztán az is, hogy miért foghatta rá Baldwin a fegyvert az operatőrre. Nem tudjuk. De nyilván azért, mert az volt a nézés és a lövésirány. És még az is, hogy Baldwin miért nem ellenőrizte a golyókat, de ez már tényleg nonszensz. Egy magára valamit is adó fegyvermester azonnal rácsapott volna a kezére, ha piszkálni kezdi a stukkert. Volt alkalmam dolgozni velük, nem szórakoznak.
Az egyetlen igazi kérdés azonban inkább az, hogy miként (hogy a bánatba) fordulhatott elő, hogy egy kellékfegyvert éleslőszerrel töltenek meg? Magyarországon tudtommal ez lehetetlen. Amerikában ezek szerint lehetséges. És amennyiben ez így van, akkor ez tényleg agyrém. Viszont és ugyanakkor esetünkben egyszerre két hamisítatlan amerikai mítosz kapott újabb találatot. Az egyik a fegyvereké. Egy olyan országban, ahol a háztartásokban több a stukker, mint a kávéfőző, ott semmi cicó, azok előbb-utóbb el is sülnek, még ha látszólag békésen szunyókálnak is a falon, ezt minimum Csehov óta tudjuk. Amerikában a fegyver szimbólum, a hagyomány szerves része. A szabadságé, a férfiasságé, a magántulajdon megvédéséé. Viselését, tulajdonlását csupán igen enyhe mértékben korlátozzák, betiltani törvényhozói szinten senkinek eszébe sem jut, hiába lőnek le időnként egy-egy elnököt is. Ez most sem lesz másként, legfeljebb Baldwin helyi szinten bevonulhat a jogalkotásba mint precedens, hivatkozási alap.
A másik sérült mítosz a western. Az amerikai film (és történelem) egyik alapja, egy olyan zsáner, ami példátlan módon hódította meg a világot, holott ugyan mi köze van például egy kínainak ahhoz, hogy miként hódították meg egy másik kontinensen a vadnyugatot. Azok az egyébként egyáltalán nem romantikus lelkületű férfiak, akik tulajdonképpen lerakták az Egyesült Államok alapjait. Akik egy nem is nagyon sántító marxista meghatározás szerint tulajdonképpen a tőke előfutárai voltak. És miután elvégezték a piszkos munkát az őslakosokkal és egymással, már csak a legvagányabbak mentek neki a nyomukban megjelenő bankoknak és vasúttársaságoknak egy-egy pompásan kivitelezett fegyveres rablás erejéig.
Baldwin filmje, a most már alighanem soha el nem készülő Rozsda egy western. Aminek a forgatásán, egy harmadik mítosz (Hollywood) termékében a főszereplő megöli az operatőrt, aki rögzítené a történetet. Ez már tényleg dupla pszeudó, tényleg tripla csavar. Ha Tarantino folytatná a Volt egyszer egy Hollywoodot, itt kezdhetné a sztorit.
Borítókép: MTI/AP/Santa Fe New Mexican/Jim Weber
