Európa most szembesül azzal, hogy nem lehet évtizedeken át büntetlenül olyan energiapolitikai döntéseket hozni, amelyeket a józan szakmai érveket felülíró, zöld lobbiérdekek diktálnak. A helyzet katasztrofális: egekben az energiaárak, miközben az ellátási gondok kárvallottja a nyugat-európai lakosság. A magyar kormánynak az ellátásbiztonságot mindenek elé helyező energiapolitikáját, a rezsicsökkentést, a hosszú távú gázbeszerzési szerződést és a Paks II projektet az elmúlt évtizedben folyamatosan támadó hazai baloldalnak most egy szava sincs minderről. Hallgatásuk azonban beszédes: közvetett beismerése annak, hogy a történtek a magyar kormány előrelátását igazolták az energetikai kérdésekben.
Nézzünk a problémák mélyére! Az elmúlt évtizedben Európában gőzerővel létesültek az ellátásbiztonságot garantálni nem képes, időjárásfüggő megújuló kapacitások, miközben tömegével estek ki a rendszerből az alaperőművek. Új, zsinóráramot adni képes erőművek alig épültek, miközben folyamatosan nőtt a villamosenergia-igény. A szén-dioxid-kvóták árai az erőltetett ütemű uniós zöldítés miatt elszálltak, a források szűkössége miatt sokkoló a gázhiány. Az „olcsó” – egyes hazai politikusok szerint egyenesen „ingyenes”, viszont idén alig termelő – időjárásfüggő megújulók féktelen rendszerbe állítása miatt az egekbe szöktek a nyugat-európai áramárak. Merthogy amikor nem süt a nap és nem fúj a szél, akkor drága szénnel és gázzal kell áramot termelni, különösen ha az olcsón és szén-dioxid-mentesen termelő atomerőművek kiesnek, mint azt Németország esete jól példázza.
Mindezt előrevetítve itthon a szakértők és a kormány nyilatkozatai az elmúlt években következetesen másról sem szóltak, mint arról, hogy az áramárak szükségszerűen növekedni fognak és kapacitáshiány lesz Európában, ami még inkább felfelé hajtja majd az áram árát. Nos, ez mára bekövetkezett! Ehhez persze az is hozzájárult, hogy a német szélerőművek termelése – a növekvő beépített kapacitások ellenére – az év első felében a szélhiány miatt jelentősen csökkent, miközben a szén- és gázerőművek termelése folyamatosan növekedett. Ez tovább növelte az árakat és természetesen a szén-dioxid-kibocsátást is.
Ráadásul a német gáztározók kimerülőben vannak, miközben a gázárak a csúcson. Ebben a helyzetben a gázerőművek sem képesek névleges teljesítményen üzemelni, hiszen csak drágán tudnak termelni, ezért inkább a szénerőművek teljesítményét növelik. Ugyanakkor egyes német szénerőművek már annyira csúcsra jártak, hogy elfogyott a szén. A tél pedig még rosszabb lehet, hiszen ha nem lesz elegendő szén sem, akkor a német áramellátás még kritikusabb lesz, különösen azért, mert politikai alapon újabb három atomerőművi blokkot állítanak le jövőre. Ezek szerepét valójában csak a gáz- vagy szénerőművek képesek átvenni, nem pedig a hazai baloldal által is favorizált megújulók.
Ma az európai energiapiac megtépázott állapotban van, gyakorlatilag hiányzik a szén és a gáz az áramtermeléshez és a fűtéshez is. A készletek rohamosan fogynak, az ellátásbiztonság garantálása és az árnövekedés megfékezése érdekében a politikának haladéktalanul lépnie kellene. A sokkoló gáz- és áramárak nemcsak az európai gazdaság, az ipar versenyképességét veszélyeztetik, hanem drámai hatással lesznek a háztartásokra is. Egyes országokban már most is pánikhangulat uralkodik a gyárak leállása, valamint a lakossági áram- és gázárak drasztikus növekedése miatt.
Szerencsére a hazai fogyasztók a felelős kormányzati döntéseknek köszönhetően biztonságban érezhetik magukat, hiszen a rezsicsökkentési program, amelynek alapvető célja, hogy az egyes közműszolgáltatások ára megfizethető legyen a magyar családok számára, fenntartható.
Az elmúlt években a baloldal folyamatosan azt állította, hogy a rezsicsökkentés fenntarthatatlan – a 2021. augusztusi adatok viszont arról tanúskodnak, hogy az Európai Unióban Budapesten volt a legolcsóbb a lakossági fogyasztók számára a földgáz és a villamos energia. Döntő jelentősége van ebben annak, hogy a hazai áramtermelés felét az olcsón termelő paksi atomerőmű biztosítja. A rezsicsökkentés eredményei az orosz–magyar gázszerződés, valamint a nemzeti érdekeket szolgáló Paks II atomerőművi blokkok megépítésével hosszú távon fenntarthatók. Nem véletlen, hogy a mostani válságban egyre több ország tekint követendő példaként a magyar rezsicsökkentésre.
2010 előtt a korábbi szocialista kormányok folyamatosan a multinacionális cégek érdekeit szolgálták – a magyar családok ellenében. Az extraprofitot a külföldi cégek kivitték az országból. Ezzel szemben az elmúlt nyolc évben a rezsicsökkentés mintegy 2200 milliárd forintot hagyott a családok kasszájában! Ha a baloldal kerülne hatalomra, akkor ne legyenek kétségeink: ott folytatnák, ahol abbahagyták. Nem a magyar, hanem a külföldi érdekeket szolgálnák, ezért kivezetnék a hatósági árakat, ami jelentősen növelné a rezsiköltségeket. A hazai baloldal lelkesen támogatja, hogy Brüsszel a klímavédelem „égisze” alatt szén-dioxid-adót tervez, és az igazán szennyező nagyvállalatok helyett a lakosságot sarcolná meg.
Várhatóan az árak növekedése csillapodni fog, ám hosszú távon magas energiaárakkal kell számolnunk. Ne felejtsük, hogy klímavédelmi és politikai okokból a következő évtizedekben nagyon sok alaperőművet, döntően szénerőművet fognak leállítani Európában. Ez borítékolhatóan energiahiányt, gáz- és áramár-növekedést fog okozni. Ezért is létfontosságú a két új paksi blokk megépítése és a szakmai alapokon álló, az ellátásbiztonságot garantálni képes eddigi hazai energiapolitika folytatása.
A szerző atomenergetikai szakértő
Borítókép: egy nyomásmérő óra az FGSZ Földgázszállító Zrt. vecsési üzemében (MTI/Koszticsák Szilárd)
