Európa most szembesül azzal, hogy nem lehet évtizedeken át büntetlenül olyan energiapolitikai döntéseket hozni, amelyeket a józan szakmai érveket felülíró, zöld lobbiérdekek diktálnak. A helyzet katasztrofális: egekben az energiaárak, miközben az ellátási gondok kárvallottja a nyugat-európai lakosság. A magyar kormánynak az ellátásbiztonságot mindenek elé helyező energiapolitikáját, a rezsicsökkentést, a hosszú távú gázbeszerzési szerződést és a Paks II projektet az elmúlt évtizedben folyamatosan támadó hazai baloldalnak most egy szava sincs minderről. Hallgatásuk azonban beszédes: közvetett beismerése annak, hogy a történtek a magyar kormány előrelátását igazolták az energetikai kérdésekben.
Nézzünk a problémák mélyére! Az elmúlt évtizedben Európában gőzerővel létesültek az ellátásbiztonságot garantálni nem képes, időjárásfüggő megújuló kapacitások, miközben tömegével estek ki a rendszerből az alaperőművek. Új, zsinóráramot adni képes erőművek alig épültek, miközben folyamatosan nőtt a villamosenergia-igény. A szén-dioxid-kvóták árai az erőltetett ütemű uniós zöldítés miatt elszálltak, a források szűkössége miatt sokkoló a gázhiány. Az „olcsó” – egyes hazai politikusok szerint egyenesen „ingyenes”, viszont idén alig termelő – időjárásfüggő megújulók féktelen rendszerbe állítása miatt az egekbe szöktek a nyugat-európai áramárak. Merthogy amikor nem süt a nap és nem fúj a szél, akkor drága szénnel és gázzal kell áramot termelni, különösen ha az olcsón és szén-dioxid-mentesen termelő atomerőművek kiesnek, mint azt Németország esete jól példázza.
Mindezt előrevetítve itthon a szakértők és a kormány nyilatkozatai az elmúlt években következetesen másról sem szóltak, mint arról, hogy az áramárak szükségszerűen növekedni fognak és kapacitáshiány lesz Európában, ami még inkább felfelé hajtja majd az áram árát. Nos, ez mára bekövetkezett! Ehhez persze az is hozzájárult, hogy a német szélerőművek termelése – a növekvő beépített kapacitások ellenére – az év első felében a szélhiány miatt jelentősen csökkent, miközben a szén- és gázerőművek termelése folyamatosan növekedett. Ez tovább növelte az árakat és természetesen a szén-dioxid-kibocsátást is.