Az elnöknek az idők során nézeteltérései voltak az USA-ban aktív maffiavezérekkel, a CIA-vel, a kommunista Szovjetunióval, a fegyvergyártókkal, valamint a Teamsters teherfuvarozó szakszervezet elnökével, Jimmy Hoffával, akinek Oliver Stone a JFK című filmjében külön figyelmet szentel. Az elnök ugyanakkor ellenezte az izraeli atombombaprogramot, ­emiatt nézeteltérése volt a zsidó állam akkori miniszterelnökével, Ben Gurionnal is. Kennedy a dollárt is szerette volna stabilabb alapokra helyezni, amelynek során a jegybank szerepét betöltő, magánkézben lévő Federal Re­serve hatalmát akarta csökkenteni, és a pénzkibocsátás jogát a kormányhoz kívánta átsorolni. Emiatt a bankokkal is összetűzésbe került.

A volt elnök természetesen állandó harcban állt a szovjet kommunista vezetéssel a Kubába telepítendő nukleáris rakéták és Fidel Castro hatalmi terjeszkedése miatt. Az elnök elleni merénylet megszervezésével a CIA-t és a kubai emigránsokat is kapcsolatba hozták, mondván, hogy a Castro megbuktatása céljából elindított disznó-öbölbeli fiaskó miatt Kennedy szálka volt mind a hírszerzés, mind a Castro-ellenes kubaiak szemében. Mindezeket figyelembe véve a volt elnök likvidálása a CIA, a maffia (Teamsters), a Pentagon, a Federal Reserve, a Moszad, a KGB, illetve Fidel Castro érdeke is lehetett. Egyik sincs kizárva a mai napig.

Hónapokkal Kennedy halála után egy történész, Arthur Schlesinger Jr. audiofelvételeket készített, amelyeken az egykori first lady beszélt férje haláláról. A felvételeket ötven évig nem tárták a nyilvánosság elé, de ezt köve­tően a már elhunyt Jackie lánya, Caroline felfedte azokat. A szalagokon az özvegy Lyndon B. Johnson elnököt nevezte meg felelősnek férje haláláért mint felbujtót.

John F. Kennedy, mint tudjuk, a demokrata párt színeiben került hatalomra. Azonban közel sem volt kedvence a demokrata párt vezetőinek. Túl hazafias érzelmű volt, egyesek ma is azt állítják róla, hogy az Egyesült Államok utolsó nemzeti érzelmű baloldali elnöke volt. Kennedy ugyanakkor szociálisan érzékeny államférfi lévén akkor naivan még a faji megkülönböztetés ellen is harcolt. Sokan úgy vélik, hogy ma már az erőszakosságra épülő és kizárólagosságra törekvő Black ­Lives Matter, Antifa- és LMBTQ-mozgalmakat venné kereszttűzbe.

Nem titkolom tehát, ellenszegülve akár jobboldali barátaimnak is, hogy kiemelkedő kaliberű elnöknek tartom John F. Kennedyt, aki nem volt hajlandó semmilyen konvenciónak megfelelni. Szerény meglátásom szerint legfőképpen az okozta korai halálát, hogy a politikai és gazdasági elitnek az útjában állt. Ahogy Orbán Viktor nemrég találóan fogalmazott (noha nem Kennedyvel kapcsolatban): mi vagyunk a „homok a gépezetben, bot a küllők között, tüske a köröm alatt”. Nos, John Fitzgerald Kennedyt valami hasonló oknál fogva akarta félreállítani a háttérhatalom. Majd őt követően testvérének, Robert Francis Kennedy igazságügyi miniszternek 1968-ban, valamint a meggyilkolt elnök fiának, John F. Kennedy Juniornak is hasonló okoknál fogva kellett meghalnia 1999-ben.

Ami az eddigi bizonyítékokból és az akták rejtegetéséből is valószínűsíthető, hogy a Kennedy elleni merénylet nem egy magányos gyilkos műve, hanem a háttérhatalom megrendelésére történt. Ami viszont szégyenletes, hogy a boomer generáció szinte egésze úgy élte le az életét, hogy a valódi okokat, felbujtókat és elkövetőket mindeddig nem ismerhette meg. Ez is a háttérhatalom érdeke lehet. Nem meglepő tehát, hogy az anyag ismét nem került a nyilvánosság elé ez év októberében.

Volt-e egy mélyállam által szponzorált összeesküvés a Kennedyek ellen? Természetesen lehetett, ez nem is kérdés. Ezt a sötét korszakot csak akkor lehet felfedni, amikor megszületik a politikai akarat az aktanyilvánosság érdekében. Gyanítható, hogy ez nem a mostani elnök idején fog bekövetkezni, aki szinte minden egyes cselekedetével azt sejteti, hogy ő maga is irányított ügynöke a globalista háttérhatalomnak.

A háttérhatalom létezését és tevékenységét, a pénzbirodalom szerepét, a liberális-globalista hegemóniát már többször kiveséztük. Ideje lenne most már kitörési pontokat keresnünk. Mozgósítani kell a patrióta közösséget, megerősíteni elkötelezettségüket és hitüket, értékelni támogatásukat, amelynek tekintetében még restanciáink vannak. Ezt a háborút nem lehet félgőzzel, félgázzal, egy maroknyi bennfentes elit hadosztállyal megnyerni.

Hajrá, patrióták, az óceán mindkét oldalán! Hajrá, Trump! És persze hajrá, Glenn Youngkin, aki a patrióta erőket sikeresen mozgósítva november 2-án megnyerte a kormányzóválasztást Virginiában. Nyitnunk kell a világ összes patriótája felé, össze kell fognunk, hogy a globalista háttérhatalom ne legyen képes a jövőben politikusokat likvidálni, félretolni és leváltani annak érdekében, hogy saját pribékjeit helyezze pozícióba a liberális úthenger ideo­lógiai céljainak érvényesítésére.

A szerző volt amerikai köztisztviselő, publicista

Borítókép: John Fitzgerald Kennedy amerikai politikus, az Egyesült Államok 35. elnöke. (Fotó: MTI/FR)