időjárás 3°C Adél 2022. January 29.
logo

A Rittenhouse-ügy és a jogállamiság

Topolánszky Ádám
2021.11.30. 06:58 2021.11.30. 12:47
A Rittenhouse-ügy és a jogállamiság

A világhálón már széles körben ismert Kyle Rittenhouse bűnügyi pere. A tizenhét éves amerikai fiú 2020 nyarán megpróbálta megvédeni édesapja szülővárosának lakosságát és boltosait Kenoshában, Wisconsin államban a tomboló Black Lives Matter- (BLM-) és Antifa-csőcseléktől. Majd miután a lázadók közül hárman az életére törtek, önvédelemből kettőt lelőtt, egyet megsebesített.

Nem ez volt az első alkalom, hogy az államilag szponzorált szélsőséges terrorista csoportok felégettek és szétvertek egész városnegyedeket Amerikában az elmúlt két év során, a George Floyd-ügy kirobbanása óta. Az utcai erőszak, a fosztogatások és az emberi életet veszélyeztető erőszakos megmozdulások aláássák az Egyesült Államok közbiztonságát, békés mindennapi életét és fejlődését. Mindez ijesztő fejlemény az ottani jogkövető állampolgároknak, de ami még aggasztóbb, hogy az amerikai elnök és stábja hallgatólagosan, sőt időnként aktívan is támogatja ezeket a terrorista szervezeteket. Nem beszélve a multinacionális cégekről, amelyek többsége pénzeli is őket. Mindez megkérdőjelezi, hogy az Egyesült Államok egyáltalán jogállam-e még 2021-ben.

A Kenosha megyei körzeti bíróságon a tárgyalás lefolytatására kiválasztott esküdtszék végül felmentette Rittenhouse-t. Amerika jobbik énje fellélegzett, ezúttal nem járt sikerrel az a koncepciós eljárás, amely faji alapon ítélte volna el Rittenhouse-t, mert éppenséggel fehér bőrű, ráadásul egy olyan fehér bőrű állampolgár, aki szembe mert szegülni a Black Lives Matter őrjöngő lázadóival. Ez volt Rittenhouse legnagyobb „bűne” a neomarxista amerikai média olvasatában.

Éppen ezért felmerül a címben is megfogalmazott kétely, hogy képes-e egy esküdtszékalapon működő jogrend biztosítani az igazságszolgáltatás elfogulatlanságát. Rittenhouse esetében most sikerült, de George Floyd, Breonna Taylor, Elijah Ellis vagy Ahmaud Arbery esetében az esküdtszékrendszer egyáltalán nem tűnt megnyugtatónak, hiszen ezek a bírósági eljárások szinte kizárólag a vádlottak pellengérre állításával foglalkoztak.

Az esküdtszékrendszer ugyanis rendkívül tagolt, az esküdtek kiválasztásának módszere pedig egyenesen aggasztó. Az illetékes bírósági körzet (amelyből 94 működik az Egyesült Államokban) adott esetben eltérő etnikumú, jövedelmű, vagyoni állapotú, politikai elkötelezettségű vagy vallású állampolgárokból tevődik össze. Így az esküdtszék összetétele már önmagában is lehetőséget nyújt bizonyos elhajlásokra, preferenciára vagy diszkriminatív döntésekre olyan körzetekben, ahol a vádlott kisebbségi etnikumú vagy vallású. Derek Chauvint például egy olyan megkérdőjelezhető politikai elkötelezettségű esküdtszék ítélte el, amelyben az egyik fekete esküdtszéki tag már előre prejudikálta Chauvin bűnösségét.

Az esküdtszék a laikus bíráskodás intézménye, leginkább az angolszász jogrendszerből ismert gyakorlat. Eredetileg a volt brit gyarmatokon alkalmazták, és több típusa is létezik. A jogrendszereknek a világban alapvetően két nagyobb típusát ismerjük: a civil jogot (kontinentális vagy római jog) és a szokásjogon alapuló jogrendet (angolszász jog). A jogrendszerek harmadik fajtája az egyházi jog, amely vallási előírások és hiedelmek alapján működik (lásd saría).

A világ legtöbb országában a civiljog-alapú igazságszolgáltatás működik. E jogrendszer részben kodifikált jogszabályokon, valamint egy írott alkotmányon alapul, másrészt jogszokásokon, mely jogforrásokat a konkrét ügyre vonatkoztatnak. A jogalkotó által alkotott írott jogszabályok már az ókorban is léteztek, az egyik legelsőként említhető a babilóniai Hammurapi törvényoszlopa. Az új kódexek nagy hatással voltak nemcsak Kelet-Közép-Európa jogrendszereire, de Görögország, Oroszország, Japán és Korea jogrendjére is. Napjainkban a civiljogi jogrendszerhez tartozik Oroszország, Kína, Közép- és Dél-Amerika, a kontinentális Európa egésze és még számos más állam is.

Az Egyesült Államokban a common law jogrend külön utakon fejlődött, számos angliai gyakorlatot nem fogadott el. Az egyik legalapvetőbb jog az Egyesült Államokban – de vélhetően világszerte is – az önvédelemhez való jog. Amerikában általános szabály, hogy egy személy használhat olyan eszközt (fegyvert, járművet stb.), ami adott esetben szükséges lehet a személye elleni erőszak vagy fenyegetés elhárítására. Korábban az erőszak alkalmazásának feltétele az volt, hogy először meg kell hátrálni a támadó elől (el kell futni). Ezt a szempontot a mai logikát is alkalmazó amerikai bírósági körzetekben már nem tekintik elsődleges tényezőnek.

Egy másik fontos szempont a szokásjogra alapuló jogrendszerekben a privacy law, azaz a magánszféra védelme. Az Egyesült Államokban ez a jog kiemelten fontos. Magyarul azonnal lőhetsz, ha valaki behatol az otthonodba, csak hogy egy példát említsünk. Fontos kiemelni, hogy a magánszféra védelme kiterjed például a kutyatartásra, a gépi zajkeltésre vagy bármilyen egyéb tevékenységre, ami zavarhatja a békés állampolgár nyugalmát. Hazánkban a magánszféra védelme (például a kutyaugatás elviselhetetlenül zavaró hatása és annak rendszabályozása) még ma is gyerekcipőben jár. Épp ezért érdemes hangsúlyozni, hogy a magyarországi gyakorlattól eltérően Amerikában elképzelhetetlen, hogy a birtokháborítás szankció nélkül maradjon. Ennek fényé­ben az amerikai jogrend és szempontrendszer mindenképp példaértékű, ami a magánszféra védelmét illeti.

De térjünk vissza Rittenhouse ügyére!

Ezt a szerencsétlen fiút meghurcolta és majdnem meglincselte az a túlfűtött liberális közhangulat, hogy a rendőrök a neomarxista ideológusok szerint nem járnak el egyenlő mértékben a fehér, valamint a színes bőrű állampolgárokat érintő rendőri intézkedések során. Rittenhouse ugyan semlegesítette fehér támadóit, de ezek a támadók a Black Lives Matter-mozgalom szélsőséges lázadói voltak. Így a faji alapú megkülönböztetés ismét felmerült a liberálisok olvasatában. Természetesen ez a felvetés már önmagában abszurd. Ugyanis ha egy rendőr vagy egy állampolgár rálő egy támadóra, illetve megfékezi azt, általában azért teszi, mert a zavargó éppen az életére tört vagy nem hajlandó együttműködni vele. Gyakran ezek a rendbontók egyébként rá is támadnak az intézkedő rendőrre. Ilyenkor kényszerítő eszközt kell alkalmazni, nincs apelláta.

Az a liberális felfogás, hogy a rendőr nem fékezheti meg a dühöngő támadót, a rendfenntartó önvédelmi jogát sérti. Ez történt George Floyd esetében is. A politikai nyomásgyakorlás farvizén azonban mégis a rendőrt ítélték el, és a többszörösen visszaeső bűnözőt a mai napig hősként tünteti fel a liberális oldal. És ez az abszurditás már önmagában elővezeti azt a kérdést, hogy jogállam-e a mai Amerika? Nos, ezzel kellene inkább Washingtonnak és Brüsszelnek foglalkoznia, nem az uborka görbületével, a Klubrádióval vagy az LMBTQ és a drag queenek „jogaival”.

Ha az Egyesült Államok az Európai Unió tagállama lenne, Brüsszel már tucatnyi esetben indított volna 7-es cikkely szerinti eljárást ellene. Azonban Amerika (és az Egyesült Királyság) bölcsebb annál, mint hogy alávetné magát egy totalitárius, föderalista birodalom önkényének. Az európai tagállamok egy része is kezdi megfontolni a tagság előnyeit és hátrányait, és amennyiben Brüsszel ideológiai parancsuralma folytatódik, az elkerülhetetlenül az unió felbomlásához vezethet. Addig is azonban érdemes hangsúlyozni, hogy az önvédelemhez való jog világszerte kiemelt fontosságú szempont egy autentikus jogállam működési rendjében.

A szerző volt amerikai köztisztviselő, publicista

Borítókép: A tárgyalóteremben készített kép a gyilkossággal vádolt amerikai Kyle Rittenhouse-ról a Wisconsin állambeli Kenosha bíróságán. (Fotó: MTI/AP/The Kenosha News/Pool/Sean Krajacic)