Idén tavasszal kezdődött az a gyakorlat, amely szerint iraki és fehérorosz utazási irodák a Belarusz Köztársaságba érvényes turistavízumokat adnak ki. Az Iraqi Airways 2017 óta működtet közvetlen járatokat Bagdadból Minszkbe, idén májusban pedig az első Fly Bagdad járat landolt a fehérorosz fővárosban. A légitársaság promóciós videóin a fehérorosz turizmust felvirágoztatni hivatott járatokat ünnepléssel fogadják a minszki repülőtéren, az utasok pedig virágot és édességet kapnak. A csoportos turizmusnak álcázott tömeges migráció lebonyolítását csempészhálózatok végzik, amelyek utazási irodákon keresztül intézik el a vízumot és a repülőjegyet ügyfeleiknek. A nagyobb bagdadi utazási irodák fehérorosz képviselőkkel dolgoznak, míg a Centrkurort nevű fehérorosz állami tulajdonú utazási irodánál repülőjegyet foglaló irakiaknak automatikusan kiállítják a beutazási vízumot.
A migrációs céllal érkezőket kurd, arab vagy éppen fehérorosz embercsempész várja a bagdadi repülőtéren. A tervek szerint a migránsok három-négy napot töltenek Fehéroroszországban. A minszki repülőtéren egy fehérorosz turisztikai ügynökség veszi fel és egy szállodában szállásolja el a migránsokat, ahonnan néhány nap múlva, általában késő esti vagy éjszakai időpontban egy embercsempész viszi őket a határhoz. Kurdisztánból egy mindent magában foglaló, azaz elvileg Németországban végződő utazás ára 15 ezer dollár, míg, ha csak Litvániába vagy Lengyelországba való bejutáshoz veszik igénybe a szolgáltatásokat, akkor hatezer dollár. Az embercsempészek azzal hitegetik a jelentkezőket, hogy a fehérorosz vízum feljogosít a Lengyelországba, illetve Litvániába történő belépésre, ahonnan gond nélkül viszik tovább őket repülővel Németországba, Franciaországba vagy más nyugat-európai országba.
A migráns turistákat csak a fehérorosz kormány által jóváhagyott drága szállodákban szállásolják el, például a Planeta, a Szputnyik, a Minszk Hotel, valamint a Crown Plaza Minszk és a Marriott Hotel telt házzal működnek. Az utazási irodáktól az iraki és a belarusz kormány is megkapja a Fehéroroszországba utazó irakiak listáját. A vízum a csempészeken keresztül 270 dollárba kerül, de az utazóktól négyezer dolláros kauciót kérnek, amely, ha a „turista” nem tér vissza Irakba, Fehéroroszországot illető bírságként adódik az utazás összköltségéhez.
A Litvániában őrizetbe vett migránsok elmondása szerint a határhoz érkezve ki kellett szállniuk a furgonból, majd a sofőr magukra hagyta őket, csupán az irányt jelezte, hogy merre haladjanak, amíg egy kerítéshez nem érnek, ami az országhatárt jelzi. A kerítésen túl az ígéret szerint egy másik furgon várta volna őket, erre azonban nem került sor. Az erdőben tábortüzet raktak, hogy felmelegedjenek, a litván határőrség így talált rájuk. A magas költségek és a rossz tapasztalatok miatt azonban sokan csempészek alkalmazása nélkül indulnak útnak. Ők maguk veszik meg a repülőjegyet és a vízumot, néhány napot egy szerényebb fehérorosz szállodában töltenek, majd taxival utaznak tovább, ami a litván határig körülbelül száz euróba kerül. A határon át vezető utat navigációs készülék segítségével találják meg. Szárazföldi útvonalon is érkeznek migránsok Fehéroroszországba, a kiindulási ponttól függően általában hét-tíz napig tart, hogy teherautóval eljussanak Európába, személyenként négy-ötezer dollár közötti összegért.
Az illegális bevándorlók fele iraki, a másik ötven százalékukat többnyire szír, afgán és iráni, valamint jemeni állampolgárok alkotják, bár az utóbbi időben különböző afrikai országokból származó migránsok is érkeztek Fehéroroszországba. Az irakiak többsége az északi tartományokból származó kurd. A könnyen megszerezhető vízum és a biztonságos, legális repülőjáratok arra csábítják a bevándorlókat, hogy a fehérorosz útvonalat válasszák. A migrációs forrásországokban a fehérorosz nagykövetségek a tömeges érdeklődés miatt egyéni helyett csoportos vízumokat kezdtek kiadni. Damaszkuszból a Chamwings (állami tulajdonban lévő szíriai légitársaság) 2021 szeptemberében kezdett el járatokat indítani Minszkbe, novemberben a nagy kereslet miatt már napi járatokat szervez.
Az uniós országok ismét megosztottak a válságkezelés kérdésében. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság vezetője, valamint a német külügyminiszter további szankciókat sürget Minszk ellen. Brüsszel a 2020 nyarán tartott vitatott elnökválasztás óta már nem ismeri el Aljakszandr Lukasenkát Fehéroroszország elnökeként. Az Európai Bizottság arra törekszik, hogy feketelistára tegye azokat a légitársaságokat, amelyek migránsokat szállítanak Fehéroroszországba, akik később megpróbálják átlépni az EU határát. A francia álláspont szerint a válságot tárgyalással kell rendezni, és ebben mindenekelőtt Moszkvával kell egyezségre jutni. Lukasenka csütörtökön azzal fenyegetőzött, hogy Fehéroroszország az uniós szankciókra válaszul megszakíthatja a területén áthaladó gáztranzitot. Lukasenka lépésének geopolitikai háttere ismételten világossá teszi, hogy az Egyesült Államok ázsiai és eurázsiai ambícióinak árát Európával fizetteti meg.
Az Egyesült Államok és az érdekeit kiszolgáló uniós bürokrácia nem csupán úgy döntött, hogy Lukasenkának mennie kell, de utódját is kiválasztották Szvjatlana Csikanovszkaja 39 éves tanítónő, Szergej Csikanovszkij ellenzéki aktivista felesége személyében. A fősodratú nyugati médiában szinte mindenütt demokráciapárti aktivistaként emlegetett Csikanovszkaja tavaly tűnt fel az ismeretlenségből, miután férjét eltiltották a 2020-as választásokon való indulástól és jelenleg bírósági eljárás alatt áll a tavalyi országos tüntetések szervezésében játszott szerepe miatt, amit a kormány puccskísérletnek minősített. Csikanovszkaja júliusban Washingtonba utazott, ahol találkozott Anthony Blinken külügyminiszterrel és Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadóval, akik az Egyesült Államok „tiszteletét fejezték ki a fehéroroszországi ellenzék bátorsága és elszántsága iránt”.
Az amerikai National Endowment for Democracy (NED) évente dollármilliókat költ Fehéroroszországra, és negyven aktív projektet folytat az államon belül ugyanazzal a céllal, hogy megbuktassák Lukasenkát és egy Amerika-barátabb elnökkel váltsák fel. Bár egyetlen személyt vagy szervezetet sem neveznek meg, a kevés nyilvánosságra hozott információból egyértelmű, hogy Washington három területre összpontosít: aktivisták és civil társadalmi szervezetek képzése az erőszakmentes rendszerváltási stratégiák elsajátítására; a kormányellenes média finanszírozása és a választások megfigyelését végző csoportok finanszírozása.
Csikanovszkaja Joe Bidennel folytatott részletes megbeszélését követően kiadott nyilatkozata szerint „Az Egyesült Államok a fehérorosz nép mellett áll a demokráciáért és az egyetemes emberi jogokért folytatott törekvéseiben”. Csikanovszkaja több alkalommal találkozott a NATO agytrösztje, a washingtoni székhelyű Atlanti Tanács vezető személyiségeivel is.
A külföldi támogatás ellenére erős jelek utalnak arra, hogy Csikanovszkaja Fehéroroszországban kevés támogatást élvez. A Chatham House és a Royal United Services Institute (RUSI) által a közelmúltban publikált elemzés szerint a fehéroroszoknak mindössze tíz százaléka gondolja úgy, hogy Csikanovszkaja jó elnök lenne (szemben a Lukasenkát támogató 25 százalékkal). Mind a Chatham House-t, mind a RUSI-t közvetlenül a NATO és tagállamai, köztük az Egyesült Államok finanszírozza, és mindkét szervezet tendenciózusan támogatja a fehéroroszországi rendszerváltást, tehát nem vádolhatók Lukasenka iránti elfogultsággal.
A Chatham House/RUSI felméréséből ítélve egyértelmű, hogy az ország megosztott, ám a Lukasenkával szembeni ellenállás nem feltétlenül jelenti azt, hogy támogatják Csikanovszkaját. Oroszország messze a legnépszerűbb ország a fehéroroszok körében, akiknek 32 százaléka szeretné, ha hivatalosan is egyesülne a nagyobb szomszéddal, csupán kilenc százalékuk akar csatlakozni az Európai Unióhoz és hét százalékuk a NATO-hoz. Az Egyesült Államokkal szemben a legbizalmatlanabb a lakosság, így, bár Csikanovszkaja következetesen azt állítja, hogy ő Fehéroroszország hiteles hangja, úgy tűnik, hogy az ő fő választói bázisa Washingtonban és Brüsszelben van. Lukasenka fegyvere a migrációs hullám mozgásban tartása, amely ezúttal az unió északkeleti határait rengeti, a humanitárius válságot pedig az illegális, tömeges migrációt megakadályozó országokra terheli.
A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető kutatója
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)
