Ennek tudatában Scholz eleve megfontolt politikai szándékból hosszú évek óta beszél közéleti megnyilvánulásaiban, nyilatkozataiban, interjúiban vallási meghasonlottságáról. Egyébként a habitusában határozottan ravasz rókára emlékeztető új kancellár erkölcsi taktikázását fényesen igazolja az a relativizálás, amellyel választási beszédeiben árnyalni próbálta felekezeten kívüliségének történetét, és amellyel természetesen a jobboldali választók kegyeit kereste. Mert azért még Németország sincs teljesen veszve. Ehhez a másik részhez szólva többször is kiemelte, hogy az egyház és a vallás továbbra is nagy értéket jelent számára, amit pedig valamikor konfirmandusként átérzett, az később döntően befolyásolta életét. Nos, ezen igazodjon ki valaki! Annyi mindenesetre biztos, hogy a jelekből ítélve képes egyszerre hideget és meleget is fújni a szájából, így aztán valószínűleg nem a kiszámíthatóság, a következetesség lesz a legfőbb erénye.

A német evangélikus és katolikus egyház vezetői jellemző módon szemet hunytak a tüntetően ateista beiktatás fölött, jóindulatukról, támogatásukról biztosítva az újonnan hivatalba lépett kancellárt. Az eszükbe se jutott, hogy Isten áldását kérjék rá. Erre a mentalitásra mondta tavaly karácsonykor egy szabad demokrata politikus, hogy manapság Németországban teljesen fölösleges elmenni az éjféli misére, mert ott úgy érzi magát az ember és ugyanazt hallja, mint egy szociáldemokrata párttaggyűlésen…

Apropó, német szabad demokraták! A Zöldek mellett ők az SPD koalíciós partnerei az új kormányban, és a fenti, ironikus mondatokból ítélve ők a legnormálisabbak, amit a tizenhat új miniszter felesketése is ékesen bizonyított. A tizenhatból a záróformula elhagyásával heten követték főnökük példáját, és (az iróniánál maradva) vele együtt nem vették hiába szájukra Isten nevét. Köztük van mind a négy zöld tárcavezető, kiegészülve három szociáldemokratával. További öt szociál­demokrata és mind a négy szabad demokrata miniszter viszont szükségesnek érezte imigyen befejezni hivatali fogadalmát: Isten engem úgy segéljen.

Ez hát az igazság az új német szövetségi kancellárnak és kormányának beiktatásáról. Az összkép alapjában véve nem is olyan aggasztó. A kormány tizenhat tagjából ugyebár a többség a hagyományokat betartva óvakodott a szélsőségektől. Maga a kancellár kisebb politikai praktikáitól eltekintve általában nyílt lapokkal játszik, és felesketésén is azt tette, amit ígért. Az más kérdés, hogy ez nekünk történetesen nem tetszik, de nem kell misztifikálni sem Scholz felekezetenkívüliségét, sem az Istenre utaló záróformula mellőzését. Azért sem, mert az egész akár formaságnak is felfogható, a látszat pedig néha csal.

A szerző író, műfordító

Borítókép: Olaf Scholz (Fotó: MTI/AP/Markus Schreiber)