Emmanuel Macron francia köztársasági elnök múlt heti budapesti látogatásán találkozott Orbán Viktor miniszterelnökkel, valamint a V4-országok másik három vezetőjével. Az Orbán–Macron-tárgyalás során kiemelt téma volt a migráció, a jogállamiság, a Nyugat-Balkán, továbbá az energiával kapcsolatos kérdéskör. A megbeszélések után tartott sajtótájékoztatón a magyar miniszterelnök nemcsak ezekről szólt, hanem nyíltan beszélt arról is, hogy Magyarország az uniós helyreállítási alapból nem kapja meg a neki jogosan járó összeget.
Orbán Viktor ezt az eljárást politikai indíttatásúnak nevezte, és kifogásolta az Európai Bizottságnak a magyar családjogi és az oktatási törvény módosítására vonatkozó kérését. Hozzátette, hogy politikai zsarolásnak vagyunk az áldozatai, de a magyar gazdaság elég erős, és a magyar emberek nem szenvednek hátrányt a brüsszeli zsarolás miatt. A miniszterelnök a határvédelem terén kifejtett magyar erőfeszítésekre is kitért, s utalt az ezzel kapcsolatos nyugati bírálatokra, a szolidaritás, a költségekhez való hozzájárulás elmaradására. Orbán Viktor megtehette volna, hogy udvarias tiszteletköröket ró, és kerüli azokat a kényes kérdéseket, amelyekről magas rangú vendége másként vélekedik. Csakhogy akkor ő nem ő lenne.
Idén októberben volt huszonöt éve, hogy egész oldalas interjút készítettem vele, mint a Fidesz – Magyar Polgári Párt elnökével a Nyugati Magyarság számára. A beszélgetést a párt Lendvay utcai székházában rögzítettem, és Lakájdiplomácia címmel jelent meg a napilap formátumú havilapban. Orbán Viktor az interjúban előrevetítette a Horn-kormány bukásának a lehetőségét. Úgy vélte, hogy a kormány két és fél év alatt képtelen volt olyan gazdaságpolitikát megvalósítani, amely az emberek számára elfogadható, és 1998-ban valószínűleg nem fogja megnyerni a választást. A fiatal politikus akkor így nyilatkozott: „A magyar választópolgárok mai életélménye a sodródás, mind erkölcsi, mind szellemi, mind pedig gazdasági értelemben. Nem az az érzés uralkodik Magyarországon, hogy a kormánynak megfelelő elvei, céljai, módszerei vannak, amelyek segítségével el tudja juttatni az országot a kívánt állapotba, hanem az, hogy olyan kormányunk van, amelynek nincs jövőképe, nem is akar ilyet, és a máról holnapra élés filozófiáját vallja. A sodródás iránya pedig a legtöbb magyar család számára a lesüllyedés.”
