Sosem voltam Harry Potter-rajongó, már régen elolvastam A gyűrűk urát és több nagyobb lélegzetű fantasyt, amikor megjelent J. K. Rowling regényciklusa, amely inkább a gyerekeknek szól. Maga a szerző sem állt hozzám közel, közéleti szerepvállalásaiban mindig is harcos feminista szerepet töltött be, aminek hátterében fiatalkori molesztálása áll, így érthetővé teszi, hogy miért ilyen érzékeny a témában. Korábban minden egyéb területen magáévá tette a szélsőséges liberális dogmákat, és ezeket előszeretettel hangoztatta is. Elkötelezettségét jól mutatja, hogy az elsősorban gyerekirodalomnak számító Harry Potter-sorozat egyik főszereplője, Dumbledore, Roxfort fővarázslója szerinte deklaráltan homoszexuális.
Aztán Rowling olyat tett, ami kiverte a biztosítékot az újmarxisták talán még kicsi, de rendkívül hangos és példátlanul erőszakos egyesületében, amelynek tagjai dogmáik megkérdőjelezését nem fogadják el senkitől, még saját korábbi „sztárjuktól” sem. Rowling másfél évvel ezelőtt kijelentette, hogy azok nők, akik menstruálnak, és létezik születési nem. Ami egy biológiai tény, de Fichte német filozófus óta tudjuk, hogy „annál rosszabb a tényeknek”. Ugyanis a teljesen fékevesztett szélsőségesek újbeszél fogalomtárában a nő az, aki annak vallja magát. Teljesen függetlenül nemi jellegétől és akár attól, ha alsónadrágjában egy méretes péniszt hordoz. Ennek köszönhetően fordul elő egyre gyakrabban, hogy férfiak indulhatnak a női sportolók között, és kedvezőbb fizikai adottságaiknak hála rendre le is győzik őket, hiába tették fel azok a nők egész életüket a sportra. És ugyanígy fordul elő, hogy a félreértelmezett liberalizmus kényszerében fuldokló nyugati társadalmakban (például Skóciából érkeznek ilyen hírek) a magát nőnek valló egyed a női börtönbe kerülve a hímtagjával erőszakol meg valódi nőket. Mindezt a mindenkinek járó szabadság és tolerancia legnagyobb örömére.
Rowling talán hipnózisból felébredve tapasztalta meg, hogy az általa is hirdetett liberalizmus egy olyan erőszakos vallás, amely tökéletes azonosulást követel meg hittételeivel, nem csupán hívei, de az „eretnekek” részéről is, bármilyen ellenkezés azonnali kitagadással és fájdalmas máglyahalállal jár. Ezt nevezzük most, az anglicizmus világhódítása idején cancel culture-nak, azaz az eltörlés kultúrájának, amely arra tesz kísérletet, hogy némává tegyen mindenkit, aki nem az ő „haladó” elméleteiket vallja. A múlt sincs tőlük biztonságban, amit mindig végképp szerettek volna eltörölni, előszeretettel nevezik akár Shakespeare-t, akár Keatset rasszistának, akik a privilegizált, fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak közé tartoztak, így maga a létezésük is bűn. Eme szektások szerint az írónő most transzfób lett, és sietve határolódik el tőle az ő hátán sikeressé váló színészgárda, amely nagyrészt a Harry Potter-sorozatnak köszönheti, hogy ismert lett, valamint a teljes beteg nyugati intézményrendszer, közte az essexi Boswell School, amely a Rowlingról elnevezett tanulóházatot is átnevezi sietve, állítólag a diákok és a munkatársak kérésére.
Valójában persze színtiszta megfelelési kényszerből, nehogy ők is megkapják a bélyeget, hogy transzfóbok, suttyók, maradiak, akik nem értik a progresszió fényes elveit, így gyermekeink okítására sem alkalmasak többé. Beteges színjáték zajlik a háttérben, ahol a szereplők egymás sarkát letaposva igyekeznek bizonyítani, hogy igenis éltanulók az új világtrendben, és ott tart a játszma, hogy az Egyesült Államokban, Kanadában vagy Ausztráliában a konzervatív oktatók csöndben visszahúzódnak a könyvtárszobákba, mert elég egy bukott tanuló hazug vádja, és máris elveszíthetik az állásukat. A Guardian című brit lap nemes egyszerűséggel törölte a tavalyi év embere szavazását, amelyen Rowling már akkora fölénnyel vezetett, hogy már nem lehetett volna megelőzni. Ráadásul vannak olyanok is, akik még antiszemitizmussal is megvádolták az írónőt, mert szerintük a regényeiből készült filmekben a goblin bankárok annyira hasonlítanak a zsidókra, mint az 1930-as években megjelent Der Stürmer karikatúrái. Más kérdés, hogy nyilvánvalóan nem az írónő felelős a filmbéli karakterek képi megjelenítéséért.
Rowling így kommentálta az újabb rázúduló gyűlöletcunamit: „A háború béke. A szabadság szolgaság. A tudatlanság erő. A pénisszel rendelkező egyén, aki megerőszakolt téged, egy nő.” George Orwell sorainak mély igazsága számtalanszor bebizonyosodott a rengeteg szenvedést és halált hozó XX. század során, de úgy tűnik, a valóság gyors megmásításának szándéka nem csupán a totalitárius rendszerek jellemzője. Az új balos ideológia, a wokeness hívei számára a felvilágosodás csak most köszönt rá az emberiségre, feltéve, ha elfogadjuk ellentmondást nem tűrő világjobbító céljaikat. A konzervatív emberben már módszereikkel és féktelen agresszivitásukkal is jogosan félelmet keltő mozgalom hamis küldetéstudata által vezérelve mindent és mindenkit el akar söpörni az útjából, aki másként gondolkozik. Pontosan, mint száz évvel ezelőtt a kommunisták, akik szintén a világ megjavítását és a korlátlan emberi szabadságjogokat hirdették jelszavaikban. Aztán a sztálini terror, a gulágok és a megvalósuló szocializmus véres rémálma világszerte megmutatta, hogy a valóságban milyen is az általuk képzelt megváltás.
Kedves magatokat liberálisnak valló honfitársaim, kérlek titeket, hogy vegyétek észre, mi történik! Láthatjátok, hogy mit tesz a rendszer egy sokszorosan bizonyító hívővel, mert ellent mert mondani egyetlen általuk vallott hittételnek, és a születési nem jelentőségét hangsúlyozza. Lehet, hogy a többiek majd csak holnap következnek, amikor megkérdőjelezik, hogy egy korábbi ismerős ma tényleg mosógép lett-e, ha annak érzi magát.
A genderelméletek közül a legszélsőségesebb, a genderfluid szerint a nemi identitás akár naponta többször is változhat hangulatunknak megfelelően, és nem korlátozódik a férfi-női bipolaritásra, hanem akár tárgyaknak is képzelhetjük magunkat. Az először szinte észrevétlenül a mozivásznakra lopakodó LMBTQ-propaganda már régen nem arról szól, hogy elfogadható-e a homoszexualitás vagy sem, hanem a teljes biológiai rendszert akarják sarkaiból kiforgatni a „haladó” elméletek jegyében.
A nyugati civilizáció alkonya már eljött, és most egyre gyorsuló ütemben haladunk a sötét éjszaka felé, amiben az értelem pislákoló fényének nincs helye, mert aki nincs velük, az ellenük van. Szegény Rowling, nem véletlenül idézi már az 1984-et: a liberalizmus tébolya elhozta számunkra ezt a korszakot. Ha április 3-án a magyar választópolgárok többsége a szivárványkoalícióba helyezi a bizalmát, akkor a „haladás” gyorsan a mindennapjaink részévé válik, nem csupán a tévék képernyőjén, de gyermekeink, unokáink számára az óvodákban, az iskolákban is lelkes önkéntes bácsik/nénik/valamik közvetítésével.
A szerző volt országgyűlési képviselő
Borítókép: J. K. Rowling (Fotó: Ik Aldama/Picture-Alliance/Cover)
