Januártól az Európai Unió soros elnöke Franciaország. Az 1959. évi első után ez immár a tizenharmadik francia vezénylésű fél év, amit 2030-ig biztosan nem követ újabb. Milyen nyomot hagyott az eddigi összesen hatévnyi elnökösködés, és mit hoz magával a mostani?
Előttem egy papírlap, rajta húsz sor. Mindegyiknek csak az első oszlopában van valami: 2004. I. fél év, 2004. II. fél év, és így tovább. Vizsgáztatom magam. 2004. május elsején léptünk be az unióba, ha két hónapig is, de az ír elnökség végén már mi is ott voltunk. Merő véletlenül ír volt a parlament elnöke is, Pat Cox, aki végtelenül kedvesen fogadta az új tagállamok képviselőit.
Ezt követően már nehéz bármelyik elnökségi országot megneveznem, egészen 2009 második fél évéig. Akkor Svédország elnökölt, s mint a 2010. évi uniós költségvetés felelőse, sok dolgom volt velük. Szinte üres a papír, de még gyorsan felidézem 2011 első fél évét, az első magyar elnökség idejét.
Európa épp túl a gazdasági összeomlás veszélyén, a gazdasági kérdések előtérben álltak. Kiemelten kezeltük a bővítés kérdését és Románia, Bulgária csatlakozását a schengeni rendszerhez. Ez utóbbi máig megoldatlan, a horvát belépés megtörtént, de jóval később, mint illett volna.
Lehetne még adomázni, de inkább gondoljuk meg: mire jut Macron elnök a választás évében ingyen kapott sajtónyilvánossággal? Az a felszólítás, hogy el kellett volna halasztania az elnökválasztást, szamárság. Németország csinált ilyesmit, de nem járt jól vele. A csehek pedig még kormányt is váltottak az elnöki fél évük alatt, és nem lett belőle kalamajka.
Az viszont, hogy a francia trikolór helyett uniós zászlót helyeztek ki a párizsi Diadalívre, jobbról-balról támadásözönt zúdított az elnökre.
Pedig Macront szerencsés helyzetbe hozta a német vezetésű Európai Bizottság azzal, hogy öt perccel az új év előtt kiküldte azt a szakanyagot a tagállamoknak, amelyben az atomenergiát és a földgázt bizonyos feltételek megléte esetén és bizonyos ideig környezetbarát energiaforrásnak tekinti.
Ausztriában és az azonnal melléjük állt néhány államban kevesen olvasnak Magyar Nemzetet, különben világosan látnák, hogy Járosi Mártonnak – és így (kivételesen) a bizottságnak – igaza van.
A „sógorok” viszont már perrel fenyegetnek. Gyerekes reakció: megmondalak anyunak… Január és a következő hónapok ezzel telnek majd el.
A francia és a német energiapolitikát nem lesz könnyű beilleszteni egy közösbe. A németek most zártak be három működő atomerőművet, és az új, zöld külügyminiszter „kedvesen” kijelentette, hogy külpolitikájának célja a francia atomerőművek leépítése.
A perrel való fenyegetőzés rémisztő gondolat. Eddig is sok baj származott abból, hogy egyes bíróságok túllépték hatáskörüket, és a törvények magyarázatát, azok átértelmezésének tekintve, jogalkotói helyzetbe hozták magukat. Ez lenne a jogállam vége.
Aki azt a kérdést, hogy egy energiafajta környezetszennyező-e vagy sem, jogilag és nem természettudományos érvekkel akarja eldönteni, azt söprűvel kell elkergetni a bíróság környékéről is. Nagyon remélem, hogy az Európai Bíróság ezt felismerve illetéktelennek minősíti magát, hacsak a most pert emlegetőknek nem jön meg az eszük, és a per elmarad.
Hogyan lesz, mint lesz, meglátjuk. Az viszont biztos: Macronnak vesszőfutás lesz a következő pár hónap. Az unió reformjáról aligha lesz ideje érdemben gondolkodni. Mi pedig mérlegre tettük a soros elnökség intézményét, és annak valódi értelmét, hasznát nem sikerült megtalálni. A mi hibánk volna?
A szerző az Európai Parlament volt alelnöke
Borítókép: Emmanuel Macron francia elnök az Európai Unió brüsszeli csúcsértekezlete után tartott sajtóértekezleten 2021. december 17-én hajnalban (Fotó: MTI/EPA/AFP pool/John Thys)
