Az elnök és a törvényhozásban vezető szerepet betöltő demokrata házelnök Nancy Pelo­si, valamint a szenátus első embere, a szintén demokrata Chuck Schumer immár belföldi fenyegetést látnak az általuk definiált demokrácia ellen, amely belső fenyegetést ők a 2021. január 6-i capitoliumi ostrom továbbgerjesztéseként értelmeznek.

Az elnök ezzel a beszédével immár végképp túlfeszítette a húrt, mint ahogy az őt támogató szervilis balliberális média is. A republikánusok reakciója nem sokáig váratott magára. Válaszukban kiemelték, hogy az elnök tavalyi beiktatási beszédében még elkötelezettségéről tett tanúságot, hogy egyesíteni fogja az országot, és a parlamenti padsorok mindkét oldalának szempontjait figyelembe fogja venni. 

Majd hozzátették, hogy ezen a hazug és durva kommunikáción, amit az elnök és támogatói az amerikai nép patrióta oldala ellen folytatnak, talán még a Pravda egykori szerkesztői is elpirulnának.

Fekete polgárjogi harcosok természetesen üdvözölték ezeket a harcos kijelentéseket. Al Sharpton például „monumentálisnak” nevezte a beszédet. Egyfajta Martin Luther King-színvonalként értékelte azt. Azt azonban elfelejti, hogy az amerikai elnök nem lehet polgárjogi harcos egy polgárháborús, kiélezett időszakban. Feladata épp az lenne, hogy csitítsa a kedélyeket, és ne élezze a feszültséget.

Biden atlantai beszéde nem fogja az ötvenkét szenátort meghátrálásra késztetni, akik ellenzik az új föderatív szavazóijogkör-bővítést. Ötvenen ezek közül republikánusok és ketten demokraták. 

A két demokrata Joe Manchin és Kyrsten Sinema. Biden szerint tehát ötvenkét rasszista szenátor lenne Washingtonban a száz közül? A színfalak mögött azonban nem erről van szó, mondják bennfentes szakértők. Mindez csak terelés.

Az elnök és tanácsadói valójában feledtetni akarják az afganisztáni malőröket, a déli határkrízist, a naponta fokozódó erőszakos bűncselekmények megoldatlanságát, a fekete kisebbség gyújtogató-fosztogató tevékenységét és az amerikai gazdasági helyzet súlyosbodását. 

Mindezekre az elnök a mai napig nem adott elegendő magyarázatot, illetve nem kínált fel meggyőző megoldásokat. Azaz köntörfalaz, mellébeszél, ködösít és süketel.

Az infláció negyven éve nem volt ilyen magas Amerikában. Időközben ismét kiújult a Covid-járvány, a kórházak telítettek, és magas az elhalálozási ráta. Biden nincs könnyű helyzetben. Sok más, többpárti demokráciában már a lemondását szorgalmaznák, mint ahogy Boris Johnson fejét követelik jelenleg az Egyesült Királyságban. Közvélemény-kutatók jelenleg Biden elfogadottságát (legitimacy) harminchárom százalékra mérik. 

Mindez megpecsételheti számukra az idei kongresszusi választásokat demokrata szemszögből. Így az elnök és kabinetvezetői a végső fegyverhez nyúltak, amely átmenetileg elterelheti a figyelmet a sorozatos baklövéseikről, ami nem más, mint a jól bevált faji kártya és a demokrácia védelme című, őszödi stílusú hazugságbeszéd.

Joe Biden egy évvel ezelőtti beiktatási beszédében még arról nyilatkozott, hogy egységben az erő. Idézni is lehet szavait:

Ma, ezen a januári napon lelkem azt sugallja, hogy Amerikát egyesíteni kell. Egyesíteni kell népünket és nemzetünket.

A lelkiismeretes elemző ilyenkor nem tud komoly ábrázattal továbblendülni a nemzet szó használatán. Valaki magyarázza el, kérem nagy tisztelettel, hogy mitől nemzet az Amerikai Egyesült Államok 2022-ben? Mert hogy száz éve még nemzetnek indult, azt értjük.

Azóta eltelt egy év. De Biden és a demokrata vezetés nemhogy egyesíteni nem kívánja a „nemzetet”, de jelenleg épp annak sírját ássa. 

És aki ezt megpróbálja ellenezni vagy megakadályozni, azt simán lerasszistázzák. Amit tudni kell, hogy Biden háttéremberei – Kamala Harris, Susan Rice, Ron Klain, Merrick Garland, Antony Blinken, Lloyd Austin és Jake Sullivan – gyakran szítják a patrio­tizmust gyűlölő, rasszizmusra kihegyezett kommunikációs propagandát. Az Atlantában elhangzott gyűlöletbeszéd ennek kicsúcsosodása volt.

A megosztó politika soha nem segíti egy ország felemelkedését. Így Biden ezzel a politikával csak veszíthet. Mind rövid távon, mind hosszú távon. De akkor vajon mit szeretnének a háttéremberek? Polgárháborút? 

Nem képesek megvárni, amíg a fehér európai lakosság 2050-re végleg kisebbségbe szorul, és akkor úgyis ők fogják diktálni az iramot? Erősen úgy tűnik, hogy Biden feladta, és beletörődött az egyciklusos elnöki periódus végigszenvedésének időszakába. Eddigi politikája végzetesen megosztó, szinte semmi pozitív vagy felemelő nincs benne.

Furcsa módon ugyanezt a sehová nem vezető, megosztó politikát követi a magyar baloldal is. Pedig az óceán mindkét oldalán tudhatnák, hogy a nagy történelmi időszakok és személyiségek mindig az országépítő és a nemzetet egységesítő vezetők idején születtek. 

Sajnos a politikai hatalom utáni sóvárgás és a pénzek „elosztásának” varázslatos vonzereje okán gyakran megkergülnek a politikusok. Ilyenkor fel sem merül bennük, hogy egy ország vagy nemzet előremegy, és nem hátra.

A közkedvelt magyar választási versike amerikai változatával zárom ezt a gondolatmenetet: Piros volt a paradicsom, nem kék, előre megy Amerika, és nem szét (a piros szín az USA-ban a republikánusokat jelzi, a kék pedig a demokratákat). 

Idén novemberben az előrejelzések szerint a republikánusok a törvényhozás mindkét házában többséget fognak szerezni. Ettől kezdve Bidenék regnálása egy béna kacsa típusú kormányzás lesz. 

És ezzel megerősödhet bennünk az a remény, hogy az amerikai elnök megosztó politikája és az amerikai történelem egyik legszánalmasabb és legeredménytelenebb elnöki ciklusa immár a végéhez közeledik.

A szerző volt amerikai köztisztviselő, publicista

Borítókép: Joe Biden amerikai elnök az afganisztáni helyzetről a washingtoni Fehér Ház Roosevelt-termében tartott sajtóértekezleten 2021. augusztus 24-én (Fotó: MTI/EPA/Abaca pool/Yuri Gripas)