Ám úgy tűnik, a progresszíveknek nem kizárólag a saját soraik rendezése jelent nehéz­séget. A jelek szerint ugyanis azzal az egyre erősödő republikánus hullámmal sem tudnak érdemi módon megküzdeni, amely mind a politikai elit körében, mind a választói szinteken is azt követően duzzad, hogy Donald Trump a rekordmennyiségű szavazata ellenére mégis elveszítette az elnökválasztást. Ami a Republikánus Pártot illeti, egyre biztosabbnak tűnik, hogy Trump a két év múlva esedékes elnökválasztáson ismét indulni fog. Ennek fényében érthető, hogy a volt elnök az utóbbi félidős választásban alkalmazott, biztos befutók melletti kiállásról szóló stratégiáját lecserélte, s most már nem fél olyan, kevésbé ismert jelöltek mögé beállni, akik bár kockázatosabb indulóknak számítanak, lojalitásuk iránta megkérdőjelezhetetlen. Azt, hogy a párton belül Trump királycsináló szerepe mennyire stabil, hűen érzékelteti, hogy amíg az elnök a korábbi előválasztást megelőzően 2019 decemberéig mindössze 15 jelöltet biztosított a támogatásáról, addig a mostani előválasztás kapcsán tavaly decemberre már 46 induló mögé állt be.

Megjegyzendő, a demokraták nem pusztán a korábban tárgyalt belső kihívásaik, valamint a Republikánus Párt és Trump céltudatos cselekvőképessége miatt aggódhatnak, hanem a választócsoportok mozgósításának kérdése miatt is. A patinás Pew Research Center agytröszt év végi felmérése szerint a konzervatív tábor lelkesedése továbbra is kimagasló, amelynek egyik legerősebb indikátora nem más, mint hogy a megkérdezettek szerint az elmúlt negyven év két legmeghatározóbb elnöke Ronald Reagan (42 százalék) után maga Donald Trump (37 százalék) volt. Mi több, ami a szavazók mobilitását illeti, a konzervatívokkal aligha rokonszenvező CNN hírcsatorna megbízásából készített felmérés arra mutat rá, hogy azoknak a republikánus szavazóknak, akik szerint Joe Biden törvénytelenül nyerte meg az elnökválasztást, kimagasló a választási hajlandóságuk és aktivitásuk, ráadásul a létszámuk is meghatározó.

Azokban, akik kevéssé követik az amerikai belpolitikát, joggal merülhet fel a kérdés: ami a szövetségi politikát illeti, egy pusztán félidős választásnak van-e egyáltalán tétje, és amennyiben igen, idén mi lehet ez? Mint ismert, az amerikai törvényhozás, a kongresszus kétkamarás, a képviselőházból és a szenátusból áll. A képviselők és a szenátorok együttesen dolgozzák ki és fogadják el a törvényeket. A száztagú szenátusban minden állam két fővel képviselteti magát, őket a lakosság választja meg. A szenátorok hivatali ideje hat év, így a kétévente megtartott félidős választások során mindig a szenátorok egyharmadát cserélik le. Idén 34 pozícióért szállnak versenybe. Mindemellett a képviselőháznak 435 tagja van. Minden egyes állam a lakossága száma alapján képviselteti magát, ám a szenátorokhoz képest a képviselők hivatali ideje számottevően rövidebb, összesen két év. Ennek értelmében az idén mind a 435 pozícióért versenybe szállnak.

Érdekesség, hogy a szenátusban jelenleg úgy van a demokratáknak többségük, hogy az ötven republikánus szenátorral szemben 48 demokrata és két független áll, akik mindig a demokratákkal együtt szavaznak, így az 50:50 arány megtörésének érdekében a mindenkori alelnök voksa dönt, aki jelen esetben Kamala Harris. Ami a képviselőházat illeti, ott a 435 székből 221-ben demokrata foglal helyet, 212-ben republikánus, valamint két üresen hagyott hely található.

Számításba véve azt, hogy mind a szenátusban, mind pedig a képviselőházban kis többséget élvez a demokraták tábora, valamint hogy az elmúlt évtizedekben gyakran a mindenkori elnökkel ellentétes tábor kezébe került a kongresszus, az idei időközi választásnak két súlyos tétje van. Egyrészt kérdés, hogy képesek lesznek-e a republikánusok többségbe kerülve érdemi módon korlátozni a Biden-adminisztráció hátralevő két évének mozgásterét, ezáltal nemcsak rövid, hanem akár hosszú távú politikai folyamatokat gátolhatnak meg. Másrészt, ha ez bekövetkezne, az amerikai konzervatívok hatalmas lépéselőnnyel fordulhatnának rá a 2024-es elnökválasztásra, amely választói szinten is rendkívül erős mozgósító üzenetként hatna. Amennyiben a konzervatívok meg tudják őrizni a lendületüket, komoly esély van arra, hogy számukra sorsdöntőnek ígérkezhet az idei év.

A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője

Borítókép: Joe Biden (Fotó: MTI/EPA/Abaca pool/Yuri Gripas)