A nagy német jogállamban is számos szentnek van olyan keze, amely egy irányba ugyan, de nagyon hajlékony. A mondás a dinnyepárt – kívül zöld, belül vörös – vezetőségére is igaz. Az önjelölt erkölcsi felsőbbrendűség zöldfülű mintapéldányai ellen már tavaly ősz óta hűtlen kezelés alapos gyanújával nyomoz a berlini ügyészség. A Zöldek berlini vezetősége Annalena Baerbock és Robert Habeck pártelnökökkel az élen tavaly télen a bizonyára nagyon stresszes otthoni munkavégzés pszichikai terheinek enyhítésére koronabónusz címén fejenként 1500 eurót nyúltak le maguknak és utaltak ki a berlini pártiroda dolgozóinak is a pártkasszából, noha a párt kollektív szerződése szerint csak 300 euró járt volna nekik. A későbbi külügyminiszter és gazdasági miniszter elvtársak a többiekkel együtt visszafizették ugyan a jogtalanul felvett zsebpénzt, de ezzel a nyomozás még nem szűnt meg.

De mint azt az előző cikkemben említettem, a német ügyészeket az igazságügy-miniszterek nevezik ki, tehát politikai irányítás alatt állnak. Mivel Berlinben szokás szerint szinte soha semmilyen sötét ügybe keveredett politikust nem ítélnek el, valószínűleg ők is megússzák majd egy ejnyebejnyével. Az okozott erkölcsi kárt meg megpróbálják csendesen besöpörni a szőnyeg alá. A jövő héten lesz a Zöldek pártgyűlése, ahol az egész vezetőséget újra kell választani, tehát lesz mit söprögetni. A két önkiszolgáló mentalitást tanúsító miniszter helyébe is új elnököket kell találni. Izgalmas pártgyűlésnek nézünk elébe, a zöldeknél szokásos marakodás helyett nyílt háború robbanhat ki a mérsékeltebb realista (Rea­los) és a szélsőbalos fundamentalista (Fundis) szárnyak között. Dőljünk hátra és figyeljük a színjátékot!

Úgy tűnik, hogy a csalás egyébként sem áll messze az újdonsült külügyminiszter asszonytól, mert tavaly nyáron a Zöldek parlamenti választásokra készülő és óriási kancellári ambíciókkal induló társelnöke jó időzítéssel megjelentetett egy 240 oldalas könyvet Most (Jetzt) címmel. A címválasztás nem volt szerencsés, mert a könyv nemcsak csütörtököt mondott, mint egy rozsdás revolver, hanem olyannyira visszafelé sült el, hogy a címe azt a felkiáltást sugallta, hogy most buksz le! Elsősorban azért, mert nem is ő írta a könyvet, hanem az egy bértollnok, Michael Ebmeyer fércműve volt, aki ráadásul nagyon slamposan dolgozott. A könyv valódi szerzője azonban a zöldek energiatakarékossági elveit követve számos újságcikkből, könyvből, de tudományos tanulmányból is bemásolt olyan részleteket, természetesen a források megjelölése nélkül, amelyek passzoltak a megrendelés szerinti ideo­lógiai keretbe. A profi szellemíró (ghostwriter) szolgáltatásait már a volt német külügyminiszter Heiko Maas is többször igénybe vette.

A dologban az a legszebb, hogy az állan­dóan moralizáló zöldek még egy neves ügyvédet is bekapcsoltak a kancellári székre pályázó Bearbock szerzői mivoltát megkérdőjelező „álhírek” eltüntetése érdekében. De hiába. A T-online internetes portál még tavaly júliusban egy részletes cikket közölt a plágiumokat felfedező profi csalóvadász szakértőkkel, Stefan Weberrel és Martin Heidingsfelderrel és a lenyúlt tanulmányok szerzőivel folytatott interjúk alapján. Heidingsfelder, aki teljesen önszántából, csak kíváncsiságból foglalkozott Baer­bock könyvével, azt mondta: „Szükség van a zöldpolitikára, szükség van erős zöldekre, de a politikában becsületre is szükség van!” Továbbá hozzáfűzte: „Baerbock politikai céljaira egy több tudós által készített tanulmányból is kiszolgálta magát, de ez nem megy. Szórjon hamut a fejére és bújjon egy zsákba!”

Stefan Weber az osztrák Exxpress.at online kiadásában elmondta, hogy Baerbock életrajzában is egy csomó hamis tényt talált, amelyeket a nevezett sorra korrigálni kényszerült. A hamburgi egyetemen 2000–2004 között állítólag felvett tantárgyaktól kezdve a politológiában szerzett „végzettségéig”, amely csak egy „elődiploma”, azaz egy be nem fejezett egyetemi tanulmány, de semmiképpen sem egy bachelor cím. A Baerbock életrajzában végzettségként használt „nemzetközi jogász” (Völkerrechtlerin) kifejezés sem jelenti azt, hogy igazi jogász, hanem legfeljebb politológus. Később ugyan nemzetközi jogot tanult Londonban, de ha ma megszólal angolul, akkor kiderül, hogy nyelvtudása még a gimnáziumi szintet is alig éri el. A londoni végzettségét is hamisan használta, amire a kultuszminiszterek konferenciája fel is hívta a figyelmét, mert a német jog szerint köteles utánatenni a (London School of Economics) megjelölést. Az életrajza többszöri korrigálása során az egyetemi „tudományos munkatársból” is csak „trainee” lett, a doktoranduszi státusa, amellyel a szándékolt promócióját akarta illusztrálni, szintén félrevezető volt, mert doktori értekezését sohasem fejezte be, de a szándék azért jól hangzott.

Azt a tényt, hogy az egyetemi tanulmányai során a zöldpárti kötődésű Heinrich Böll Alapítvány állítólag „társadalmi munkát” végző tagjaként négy éven át összesen negyvenezer eurót kapott költségtérítés címén, szintén elfelejtette megadni. De voltak még más bravúrjai is. Például azt állította, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) tagja volt. De annak nincsenek is tagjai, mert az egy hivatal. Baerbock elhíresült bakijai szerint az elektromos autókhoz kobalt helyett koboldra (manókra) van szükség, és az áramot a hálózatban lehet tárolni.

De az igazán fontos klubtagságairól mélyen hallgatott. A külügyminiszter asszony ugyanis a felelősségre vonás elől hirtelen az Amerikába menekült Sebastian Kurzcal együtt tagja az amerikai Külkapcsolatok Tanácsa (CFR) Soros György alapította európai tagozatának (European Council on Foreign Relations), valamint részt vett a Klaus Schwab vezetése alatt működő Világgazdasági Fórum (WEF) Young Global Leaders program kiképzésén is. Tehát nem csoda, ha ő is a bevándorláspárti, genderbarát és a németek által irányítandó föderalista Európát vizionáló lázálmok aktív harcosa. Mi, magyarok sok jót nem várhatunk tőle.

Az Annalena Baerbock feledékenységéről alkotott összképhez hozzátartozik még, hogy a parlamenti kötelező vagyonbevallása kiegészítéseként 25 220 euró mellékjövedelmet jelentett be utólag, amelyet négy részletben saját pártjától kapott.

A másik zöldpárti vajasfülű, a török származású Cem Özdemir, az akkori pártelnök és jelenlegi mezőgazdasági miniszter 2014 és 2017 között a pártjától kapott 20 580 euró karácsonyi jutalompénzt felejtett el bevallani, amit még gyorsan a választások előtt bepótolt a parlamenti vezetésnél. Jó üzlet lehet Németországban zöldpárti képviselőnek lenni! De nem ez volt Özdemir első botlása. A Spiegel és a Handelsblatt akkori tudósításai szerint a Zöldek akkori belpolitikai szóvivője 1999-ben arról híresült el, hogy egy meglehetősen vitatott megítélésű PR-tanácsadótól, Moritz Hunzingertől gyanúsan alacsony kamatért kapott kölcsön 80 000 eurót, amit a hitelügylet nyilvánosságra kerülését követően azonnal visszafizetett ugyan, de a párt grémiumai az erkölcstelennek tartott ügylet miatt elítélték. Özdemir 2002-ben a Lufthansa bónuszprogramjában hivatalos útjain összegyűjtött mérföldeket magáncélokra használta fel ahelyett, hogy azokat a szabályoknak megfelelően átadta volna a szövetségi parlamentnek.

Ezeknek a simlisségeknek a következtében Özdemir a 2002. évi szövetségi parlamenti választás után biztos befutó listahelyét átadta egy másik párttársának. Ezután 2003-ban a German Marshall Fund of the United States nevű, a transzatlanti kapcsolatok erősítésére létrejött egyesület ösztöndíjával Amerikába ment, és azóta is a transzatlanti együttműködés lelkes támogatója.

Egyébként a hírhedt Moritz Hunzingerrel való kapcsolatába bukott bele egykor az SPD védelmi minisztere, Rudolph Scharping is. Hunzinger gyerekkori iskolatársának és Hessen tartomány későbbi miniszterelnökének, Roland Kochnak is ingyen készített reklámkampányt és támogatta 300 000 márkával könyvének a megjelenését. De ez Németországban nem számított sem korrupciónak, sem burkolt párttámogatásnak, hiába vizsgálódott ez ügyben egy hesseni parlamenti vizsgálóbizottság.

De az SPD-ben is találunk példát az erkölcstelen plagizálásra. Dr. Franziska Giffey politológiából doktorált a Berlini Szabadegyetemen. Miután felmerült a gyanú, hogy az akkori szövetségi családügyi miniszter magna cum laude jeggyel honorált doktori disszertációja nem a tudományos standardoknak megfelelően, hanem a források hiányos megjelölésével készült, egy erre alakult grémium megvizsgálta a dolgozatot, és 27 szövegrészt talált, amelyeket a „szerző” a források megadása nélkül másolt be saját művébe. A Tichys Einblick magazinban a bajor tanáregyesület egykori elnöke, Josef Kraus elemezte a kétes disszertáció létrejöttének körülményeit. Az arról alkotott szakvélemény „szándékosságról, szisztematikus jellegről” szólt. A plágium esetét egy bonni jogászprofesszor is úgy értékelte, hogy az egyetemnek vissza kell vonnia a doktorátusi címet. Az egész cirkusz vége az lett, hogy Franziska Giffey előremenekült és magától lemondott a doktori címéről. Ma már ő Berlin főpolgármestere.

(Vége)

A szerző újságíró (München)

Borítókép: Annalena Baerbock (Fotó: MTI/AP Pool/Olivier Douliery)