Néhány nappal ezelőtt a hazai „zöld atomtudós trió”, Szél Bernadett, Schmuck Erzsébet és Tordai Bence bemutatta a baloldal „programját”, amely szakmai tényeken alapuló megállapításokat még nyomokban sem, durva csúsztatásokból viszont annál többet tartalmaz.
Szél Bernadett képviselő asszony azt vizionálja, hogy ha hatalomra jutnának a zöldek, akkor hosszú távon Magyarországon a megújuló energiaforrások száz százalékban biztosítanák az ország ellátását. Tekintsünk el az esélylatolgatástól, de ezzel együtt is ki kell hogy ábrándítsam őt és mindazokat, akik ebben hisznek. Sehol a világon nem lehet tisztán, a sötétzöldek által favorizált időjárásfüggő megújulókkal biztosítani az ellátásbiztonságot, mert az ipari léptékű energiatárolást még nem tudták megoldani. Tudomásul kell venni azt is, hogy minden országnak más-más földrajzi, természeti adottságai, gazdasági és műszaki lehetőségei vannak, ezért hazánk nem tud lemondani az atomenergiáról – de erről később.
A támogatások nélkül életképtelen időjárásfüggő megújulók erőltetése a hatalmas közvetett és közvetlen támogatások miatt kizárólag a zöld iparágnak éri meg, amelynek a hazai zöldek nagy szekértolói. Mindezt a fogyasztókkal fizettetnék meg. Németországban emiatt már olyan magasak a háztartási áramárak, hogy a megújulók támogatását biztosító díjelemet költségvetési forrásból kénytelen biztosítani az új német kormány. Svédországban szintén olyan magasak az áramárak, hogy a svéd – szintén atomellenes és megújulópárti – kormánynak hatalmas támogatást kell biztosítania a lakosságnak, hiszen enélkül az emberek képtelenek lennének kifizetni az áramszámlájukat. Aki Szél Bernadettre és társaira szavaz, az biztos lehet benne, hogy a nyugat-európai energiakáosz Magyarországot is elérné, és a rezsi elvinné a fizetéseknek akár a felét.
Alább néhány példa arra, hogy a fentieken túl miért teljes képtelenség mindaz, amit Szél Bernadett és társai mondanak. Nézzük a szigorú tényeket! Tavaly közel 2500 olyan negyedórás időszak volt itthon, azaz az egész évet alapul véve 27 (!) olyan nap, amikor a hazai szélerőművek egyáltalán nem termeltek, azaz nem erőműként, hanem fogyasztóként működtek, hiszen az önfogyasztásuk nagyobb volt, mint az aktuális termelésük. A szélerőművek áramigényét ilyenkor jelentős részben a paksi atomerőműben megtermelt villamos energia biztosította. A hazai szélerőművek éves kapacitáskihasználtsága pedig mindössze húsz százalék körül mozgott, miközben Paksé éves szinten közel kilencven százalék. A magyar kormány az energiapolitikában azért nem számol új szélerőművek építésével, mert a hazai adottságok ehhez nem kedvezők. A naperőművi kapacitások ezzel szemben jelentősen bővülnek, noha tavaly a naperőművek is mintegy 13 000 negyedórás időszakban egyáltalán nem tápláltak áramot a hálózatba, ekkor nagyrészt ugyancsak a paksi atomerőműben termelt áramot használta az ország.
