A napokban jelentette meg a KSH a legfrissebb, 2021-re vonatkozó demográfiai adatokat. A születések száma 93 ezerre nőtt, a termékenységi ráta tovább emelkedett és a házasságkötések száma is újabb csúcsot döntött. Úgy született 2010-hez képest több gyermek az elmúlt évtizedben, hogy közben több mint hatszázezerrel csökkent a gyermekvállalási korú, 18–40 év közötti korosztály létszáma. Mi ez, ha nem önmagunk árnyékának az átlépése? Meglepő, hogy még mindig vannak, akik kétségbe vonják a 2010-től megvalósuló népesedéspolitika eredményeit. Ráadásul közöttük a leghangosabbak éppen azok, akiknek lehetőségük lett volna az 1970-es években született nagy létszámú korosztályt segíteni abban a 2000-es évek derekán, hogy merjenek gyermeket vállalni.
Ők hiába szerettek volna már akkor is átlagosan legalább két gyermeket, az akkori, baloldali kormányzat nem támogatta őket ebben, sőt épp a gyermeket vállalókat és nevelőket hozta a legnehezebb helyzetbe, amikor megszüntette az otthonteremtést, a szocpolt, családok százezreit hagyta a devizacsapdában vergődni, alaposan leszűkítette a családi adókedvezményt, és le akarta rövidíteni a gyermekgondozás időszakát háromról két évre. 2002 és 2010 között még 3,3 millió körül volt a 18–40 év közöttiek létszáma, ráadásul 35 ezer fővel gyarapodott is a számuk, mára pedig már csak 2,7 millióan vannak. A „mi lett volna ha” kérdést ugyan nem szokás feltenni, de el tudják képzelni, milyen sok gyermek születhetett volna a kétezres években gyermekvállalási korban lévő nagy létszámú korosztálytól, ha akkor nem megszorítást, hanem támogatást kapnak a családok? Hiszen a lehetőség adott volt, a kétezres évek első évtizedében a mostaninál nagyjából hatszázezerrel többen tudtak volna gyermeket vállalni, mint a második évtizedben, ha ehhez legalább egy kicsi támogatást kaptak volna vagy legalább a családtámogatásokat nem nyirbálták volna meg.
2002 és 2008 között a születések száma 94 és 99 ezer között ingadozott, aztán 2010–2011-re „sikerült” elérni a mélypontot – 2011-ben már csak 88 ezer gyermek született. Ez azt jelenti, hogy a balliberális kormányok alatt 11 százalékkal csökkent a születések száma, miközben a gyermekvállalási korban lévők száma a mostaninál 22 százalékkal volt magasabb, azaz több nő kevesebb gyermeknek adott életet. Ehhez képest a nemzeti kormány elmúlt tíz éve alatt fordítva történt, jóval kevesebb nő több gyermeket szült, összességében 5,6 százalékkal nőtt a születések száma 2011-hez képest, úgy, hogy közben a 18–40-es korosztály létszáma 18 százalékkal csökkent.
Ha a gyermekvállalási kedv a 2011-es mélyponton marad, akkor egy Győr méretű város lakosságszámával megegyező létszámú gyermek nem született volna meg. A 2010-es kormányváltást követő időszakban született kisbabák közül most, a hetekben születik meg az egymilliomodik baba. Ha nem lenne Magyarországnak olyan kiterjedt és bőkezű családtámogatása, mint amilyen már egy évtizede a családokat szolgálja, akkor még további két évet várnunk kellene erre a kisbabára…
A szerző a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) elnöke
Borítókép: illusztráció (Fotó: Pixabay)
