Az említett írásmű folytatódik annak a firtatásával, hogy a jogi eljárás egyébként sem a sztrájk jogszerűségét vizsgálja, hanem a még elégséges szolgáltatás biztosításának kérdésével foglalatoskodik, amit első fokon rendben is talált a bíróság. Ezután még ennél is tovább mennek, mert azt írják, hogy a kormány a lapzártáig nem fellebbezett, és tulajdonképpen már nem is lenne értelme, mert a sztrájk már megtörtént. Csak én vélem a demagógia jellegzetes esszenciáját kiérezni a levegőből?

Más médiumok beszámolóiban a bírói ítélet jogerősként van feltüntetve, véletlenül (?) elhagyva onnan az első fokont meg az Emmi által benyújtott fellebbezési kérelmet. Az elsőfokú ítélet kétségkívül megerősítette a sztrájkoló tanárok pozícióját, de messze van még a jogerőstől, és aki mást állít, az egyszerűen hazudik.

Az összes kormányellenes médium épp azt csinálja most, amivel a kormányt is rendszeresen vádolják. Csúsztatnak, ferdítenek, elhallgatnak, terelnek. Az objektív tájékoztatással és a tények ismertetésével köszönőviszonyban sincsen az, amit ezzel az üggyel kapcsolatban előadtak. A jogállam szentségéről szónokolunk megállás nélkül, majd elvitatjuk a fellebbezéshez való jogot, mondván, hogy a dolog már úgyis megtörtént? Hát hogy van ez, Pelikán elvtárs?

Ha őszintén hiszünk a jogállam szentségében, akkor abban az esetben is így kell tennünk, ha ne adj’ Isten épp nem nekünk van igazunk. Az ismert mottó, miszerint a cél szentesíti az eszközt, csak véreskezű diktátorok kézikönyvének első oldalain található meg, valódi jogállamban eszünkbe sem jut.

A szerző egyetemi hallgató

Borítókép: kép a pedagógussztrájkról (Fotó: Katona Vanda)