A kommunista rezsim tisztességes gazdákat, értelmiségieket fosztott meg otthontól, vagyontárgyaktól, és költöztetett családjukkal együtt vidéki istállókba, embertelen körülmények közé. 

Az érintett családok gyerekeit az iskolai adminisztráció a nevük mellett feltüntetett jellel (például „x”) különböztette meg, azért, hogy e „nyilvántartás” segítségével akadályozzák, illetve nehezítsék továbbtanulásukat. Bizony, volt ilyen. És voltak kényszermunkatáborok, ahova a rendszer ellenségeinek nyilvánított politikai foglyokat hurcolták.

A hátrányos megkülönböztetések a Rákosi-diktatúra bukásával sem értek véget. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1957-ben hozott határozata kimondta, hogy a volt földbirtokosokat, arisztokratákat, gyár- és üzemtulajdonosokat és ezek gyerekeit továbbra is osztályidegennek kell tekinteni. 

Az MSZMP 1962-es, VIII. kongresszusának jegyzőkönyvében viszont már ez a kitétel szerepel: „Nincs szükség többé tanuló ifjúságunk származás szerinti kategorizálására.” Az 1966-os IX. pártkongresszus határozata végül kinyilvánította, hogy „eldőlt a hatalomért folyó harc, a nagy osztályütközések korszaka lezárult”. De ez sem volt igaz. A Kádár-rendszer az osztályidegenekkel szembeni megkülönböztetéseket a gyakorlatban még a hetvenes években, tehát jóval az „osztályharc” végének bejelentése után is alkalmazta.

A szülőket, nagyszülőket ért súlyos sérelmek az utódokat is sértik. Ezeket persze nem szükséges mindig felhánytorgatni, de azért egy mai fiatal nem nézhet félre, nem mondhatja, hogy szüleinek, nagyszüleinek fájdalma neki nem fáj, őt ez már nem érinti. Legalább négyévenként, választások idején nem mondhatja! És nem tekintheti barátjának azt, aki szimpatizál – netán azonosul – a baloldal bűnöseivel.

Volt idő, amikor balliberális polgártársaink tiltakoztak, ha őket a kommunisták szellemi örököseinek tartották, s fennen hangoztatták, hogy már új utakon járnak. Manapság viszont − nyugati elvbarátaik nézeteiből erőt merítve − egyre megértőbbek a kommunista diktatúra ideológiája és viselt dolgai iránt, s ezt olykor nyíltan is hangoztatják. 

Vagyis a legjobb úton vannak afelé, hogy kijelentsék: igen, a kommunisták szellemi örökösei vagyunk. Semmi meghökkentő nincs tehát abban, ha mi is így tekintünk rájuk.

Ez a társaság nem is oly régen tettekkel igazolta, hogy azoknak a nyomdokain jár, akiknek a szárnyai alatt felnevelkedett. Gondoljunk 2004-re, a határon túli magyarok kettős állampolgárságát ellenző baloldali propagandára, 2006-ra, a gyurcsányi rendőrség október 23-i durva, szemkilövetéses fellépésére vagy éppen Bajnai Gordon 2009-es gazdasági megszorítócsomagjára. 

Ezekhez képest Márki-Zay Péter nyugdíjasokat, vidéki embereket, fideszes szavazókat sértő kijelentései látszólag eltörpülnek, de azért előrevetítik a baloldal várható intézkedéseit egy esetleges választási győzelmük esetén.

Április harmadikán legyünk észnél!

A szerző író, újságíró

Borítókép: lezárt szavazati urna (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)