1998-ban elfogadták a bevándorlók integrációjáról szóló első törvényt, amely a munkaerőpiaci beilleszkedésre összpontosított a jóléti juttatások csökkentése mellett. A törvény azonban ellentétes volt az uniós szabályozással, ezért a kormány 2000-ben kénytelen volt azt visszavonni.

A 2001-es kormányváltás után, amikor a Dán Néppárt a kisebbségben kormányzó (liberális–konzervatív) jobbközép kabinet parlamenti frakcióját támogatva meghatározó szereplővé vált, elérte, hogy a bevándorlás kérdése egyre nagyobb hangsúlyt kapjon, s a szabályozásokat szigorítsák. Előbb a származási országban élő idős szülőket zárták ki a családegyesítés lehetőségéből, majd követelményként határozták meg, hogy a bevándorlók Dánia iránti elkötelezettségének legalább olyan erősnek kell lennie, mint a származási országuk iránti lojalitásnak. Egyes kiemelt szakmákban megkönnyítették a Dániában való munkavállalást, ugyanakkor szakítottak a feltétel nélküli jóléti juttatások klasszikus elvével, új rendszert vezetettek be a nem uniós és nem skandináv bevándorlók számára.

A 2015/2016-os európai migrációs válságra adott válaszként tovább korlátozták a menekültstátusra való jogosultságot. A Dán Néppárt által paradigmaváltásnak nevezett intézkedéscsomag valójában azt hangsúlyozza, hogy a menekültek esetében a cél nem az integráció, hanem az, hogy minél hamarabb hazatérjenek. A számukra biztosított segélyt integrációs juttatásról „hazatelepülési juttatásra” nevezték át. Azoknak, akik mégis maradnak, a dán állampolgárság megszerzése egyre nehezebb. Míg Svédországban az állampolgárságot a beilleszkedés katalizátorának vagy kiindulópontjának tekintik, addig Dániában az állampolgárság a sikeres integráció jutalma, amit a bevándorlók csak akkor kaphatnak meg, ha bizonyították teljes beilleszkedésüket. Az elsősorban munkavállaláson keresztül történő integrációra helyezett hangsúlyt kiegészítették a bevándorlókkal szemben támasztott határozott elvárásokkal, hogy ne csak megismerjék, hanem aktívan bizonyítsák is a dán normák és értékek iránti elkötelezettségüket. A honosítási követelmények legújabb eleme az ünnepélyes állampolgársági eskü letételéhez kapcsolódó kézfogás a nyilvántartásba vétel szerinti település polgármesterével. A hűségnyilatkozat aláírását követő kézfogás követelménye kifejezetten az integrációt elutasító konzervatív muszlimok kiszűrését szolgálja.

A jelenleg kormányzó Szociáldemokrata Párt is korlátozó politikát folytat, így a migráció kérdésében pártokon átívelő konszenzus alakult ki. A normákat, amelyek demokratikus és liberális elveken alapulnak – mint például a nemek közötti egyenlőség és a szabadságjogok – a nemzeti kultúra részeként kezelik. A bevándorló hátterűek körében jellemzően magasabb bűnelkövetési arányokra és az alacsonyabb foglalkoztatási rátára hivatkozva hangsúlyozzák, hogy az integrációs kihívások folyamatosak, a bevándorlók minden generációját érintik.

A bevándorlás megítélésében tapasztalható egyetértés a pártokat a szigorításban való versengésre ösztönzi, s ez Nyugat-Európában egyedülálló. Dániában ezt a korlátozó politikát jelenleg egy olyan ember, Mattias Tesfaye testesíti meg, akinek magának is afrikai gyökerei vannak.

Tesfaye szerint, aki 2019 óta bevándorlási és integrációs miniszter, az Európában menedéket kérők fele semmilyen szempontból sem tekinthető jogosultnak, azaz kiszolgáltatottnak, többségük pedig fiatal férfi. A korlátozó politika végrehajtását az tette lehetővé, hogy a dán törvényhozás csak részben követi az uniós normákat, néhány jogszabály esetében ezek érvényét záradékokkal módosította. Ez teszi azt is lehetővé, hogy a menedékkérelmek elbírálását harmadik, azaz tranzitországokba delegálják. A hivatalos dán álláspont szerint az elbírálási folyamatnak otthont adó országok Dánia partnerei, amelyek maguk is érintettek a migráció megfékezésében. Dánia cserébe célzott ösztöndíjprogramot indít a partnerországoknak, ami elősegíti a legális migrációt, ugyanakkor a fejlesztési együttműködésekre is kiemelt hangsúlyt fektet.

Dánia az integráció és a vallásgyakorlat összefüggéseiben is egyedülállóan szókimondó álláspontot képvisel Nyugat-Európában. A dánok meggyőződése szerint a tömeges migráció kizárja az integrációt, hiszen a kultúra elsajátítása elsődleges fontosságú, időigényes és költséges folyamat. A kulturális integráció mindenekelőtt hajlandóság a demokratikus értékek szerinti életre, a férfiak és nők egyenjogúságának, valamint a jogrend elsődlegességének elfogadására. Ehhez tartozik annak tudomásulvétele is, hogy a vallás nem áll a törvények felett, nem lehet a társadalom megváltoztatásának eszköze. A gyerekeknek és a fiataloknak joguk van a vallásukat saját meggyőződésük szerint gyakorolni és azzal házasodni, akivel akarnak. 2021-ben elfogadtak egy törvényt, amely megtiltja, hogy vallási intézmények pénzt fogadjanak el nem demokratikus személyektől, szervezetektől vagy kormányoktól. A szélsőséges nézeteket valló iszlamista prédikátorok beutazását évek óta betiltották.

A hivatalos statisztikák szerint a korlátozó bevándorláspolitikának és a szigorú integrációs kritériumoknak köszönhetően Dániában csökken bűnözési ráta, az oktatásban részt vevők és a foglalkoztatottak aránya növekszik, a gettónak minősített területek száma pedig egyre kevesebb. A félig etióp származású integrációs miniszter saját tapasztalatára hivatkozva hangsúlyozza, hogy az integráció kudarcának elsősorban az alacsony jövedelmű és rosszul képzett emberek, az őshonos alsó középosztály és maguk a bevándorlók az elszenvedői, a szigorítás ezért az egész társadalom javát szolgálja.

A szerző vezető kutató, Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány

Borítókép: Dán rendőrök őriznek egy főként Szíriából és Irakból érkező migránsokkal teli vonatot a dél-dániai Rodby vasútállomásán 2015. szeptember 9-én (Fotó: MTI/EPA/Jens Norgaard Larsen)