A Newsweek hírmagazin véleményrovatának szerkesztője, Josh Hammer ítéletalkotása előtt, azt megalapozandó vette a fáradságot, hogy személyes tapasztalatokat szerezzen hazánk vitatott megítélésű kormányfőjének személyiségéről, elgondolásairól. Néhány napos budapesti tartózkodását követően Hammer már jobban érti, mi az oka annak, hogy az Amerikából nézve távoli, szerény méretű és népességű Magyarország az elmúlt fél évtizedben meglepően nagy hatást gyakorolt az amerikai konzervatívok gondolkodására. Arra a következtetésre jutott, hogy a magyar kormány nemzeti konzervatív kísérlete számos tanulsággal szolgálhat az amerikai konzervatívok számára is.
Aligha tartja elképzelhetőnek, hogy az Orbán Viktort rutinszerűen autokráciával, kriptofasizmusssal és lopással vádoló baloldali médiaharcosok egyáltalán találkoztak volna valaha vele. Ő ellenben néhány órát eltölthetett Orbán társaságában, miközben a miniszterelnök a média és az agytrösztök képviselőivel találkozott. Személyes tapasztalatai alapján tanúsítja, hogy a magyar miniszterelnök semmiben sem emlékeztet a média által róla rajzolt karikatúrához. Jó humorú, társaságkedvelő, megnyerő személyiség, aki a kritikus felvetéseket is határozottan kezeli. Azoknak, akik hataloméhes, barbár európai diktátorként tekintenek rá, a legmeglepőbb az lehet, hogy Orbán Viktor Oxfordban iskolázott igazi konzervatív értelmiségi, aki hetente egy napot a mérvadó politikai irodalom tanulmányozásának szentel.
Találkozójukon Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója a nemzeti konzervativizmust nevezte a magyar kormány filozófiai iránytűjének, név szerint hivatkozva Yoram Hazony izraeli filozófusra, ennek az irányzatnak egyik vezető teoretikusára. A kényes nyugati füleknek talán zavaró lehet, hogy Orbán a közelmúltban az illiberális demokrácia mellett kötelezte el magát, ám a liberális rendet illető orbáni kritika lényegét tekintve ugyanaz, mint az amerikai nemzeti konzervatívoké vagy posztliberálisoké.
Az Orbán Viktor kormányozta Magyarország elutasítja a liberális semlegesség illúzióját, felismerve, hogy az „értéksemleges” liberális rend a progresszivizmus felé vezető egyirányú utca. Az euroszkeptikus közép- és kelet-európai nemzeteknek rá kellett jönniük, hogy a liberális Európai Unió berlini és brüsszeli uraival szemben a defenzív élni és élni hagyni elvű toleranciára hivatkozni hatástalan. A hagyományaihoz ragaszkodó Magyarország és Lengyelország népének az egyetlen lehetőség, hogy az unió progresszív, globalista világképével a saját jóról, igazról és szépről alkotott felfogásukat állítják szembe.
