A beképzelt liberális értelmiségnek három állítása van rólunk, vidékiekről. Az első szerint ostoba, műveletlen, alacsony iskolai végzettségű, a világtól és annak információitól elzárt emberek vagyunk.
A második szerint a világtól és annak információitól való elzártságunk legfőbb oka, hogy kizárólag a kormánypárti propaganda jut el hozzánk, a „valódi” (értsd: baloldali) hírektől és információktól el vagyunk zárva.
A harmadik állítás, hogy az előző okok miatt (alacsony iskolai végzettség kormánypárti propagandával kombinálva) a vidékiek jobboldali – jelen esetben kormánypárti – szavazók.
Egyesek azt a bátorságot is veszik maguknak, hogy a magyar vidékre és a vidékiekre kiterjedő általánosítást, a vidéki elmaradottságot és ennek következményeként a vidékiek jobbra szavazását valamiféle általános igazságként tálalják. Karácsony Gergely egy lengyelországi konferencián – ahol rajta kívül mindenki angolul beszélt – így fogalmazott: „A populisták imádják kijátszani azt, hogy szembeállítják a nagyvárosokat a kisebb településekkel.” Majd virtigli populistaként egy mondattal később ki is játszotta a „populista” kártyát, és így kommentálta a lengyel elnökválasztás eredményét: „Mintha két Lengyelország lenne. A fiatalok, a nagyvárosiak, a nyugatiak rá szavaztak (Rafael Trzaskowski liberális jelöltre), és a kistelepüléseken élők, az idősebbek, a képzetlenek pedig az ellenfelére (Andrzej Duda, kormánypárti, konzervatív jelöltre).”
A liberálisok szerint azonban van megoldás: kellő felvilágosítással a vidékiek szeme felnyitható, és ellenzéki szavazókká tehetők; és ezt a felvilágosító munkát ők igyekeznek is elvégezni. Az ilyen irányú munkásságukat azonban mi inkább egyfajta sajátságos idomításként éljük meg, amelynek során az üstökünket virtuálisan megragadva és orrunkat újra meg újra a liberális fekáliába verve ismételgetik, hogy „fel kellene világosodnotok, ti, büdös bunkó fideszes parasztok”. Mintha mi, vidékiek, folyamatosan a konyhapadlóra piszkító kutyák lennénk, akiket szobatisztaságra kell nevelni.
